Fél nyolckor találkoztunk. Pomázon. A Mátyás utcai iskola előtt. Táblákkal. Zenével. Beszédekkel. Élőlánccal. A végén egy ÉLŐKÉPPEL. Tiltakoztunk. Kiálltunk. A tanárainkért! A gyerekeink, unokáink jövőjéért! Mert nem féltünk. Mert NEM FÉLÜNK!

Aztán átsétáltunk a másik iskolához. Pomázon. Táblákkal. Zenével. Beszédekkel. Élőlánccal. Tiltakoztunk. Kiálltunk. A tanárainkért! A gyerekeink, unokáink jövőjéért! Mert nem féltünk. Mert NEM FÉLÜNK!

A gyerekek kiintegettek az ablakokból. Néhányan dudáltak a kocsijukból. Csak egy, egy „öregasszony” szólt ki: „Nem szégyellitek magatokat?!” NEM! Sőt: büszkék vagyunk arra, kiálltunk és ki fogunk állni az igazunkért!

Csak egy tüntetés volt.

A holdon is látták, a holdig hallatszott.

(Tanfelügyelőt nem láttunk: se itt, se ott.)

Pomáz 2022. 10. 14. péntek kétszáz-harmincegyedik nap