(képzelgés Scarron után szabadon – helyszíni tudósítónktól)

A tárgyalás el sem kezdődött, mégis rögtön megszakadt a Soros pör

Miközben már a tudósítók átvilágító bebocsájtása zajlott, hirtelen szirénázó rendőrautók fékeztek csikorogva a Pesti Központi Kerületi Bíróság elött, és a kocsikból kiugró rendőrök elkezdték elküldeni a tudósítókat, a bámészkodókat, még a kopaszokat is egészen a Honvéd térig. Rögtön ezután szkafanderbe öltözött szakértők léptek be az épületbe. Futótűzként terjedt a hír: valaki betelefonált a 107-re, hogy bomba van a Bíróságon, ami negyven perc múlva fölrobban. A Rendőrség és a TEK erre kezdte meg azonnal az épület kiürítését és átvizsgálását. A kapuban először az előbb bement ügyész-vádlók jelentek meg és sietve ültek be hivatali járműveikbe, majd rendőrségi motoros kísérettel elhajtottak. Nem sokkal ezután a Bíróság dolgozói, végül a védők is távoztak.
Engem a CNN tudósítója kérdezett, mi történt, mi ez a sietősség, mert hivatalos tájékoztatást nem kapott. Amikor a bombáról tájékoztattam, elmosolyodott, és azt mondta már magyarul: csodálkoztam volna, ha nem történik valami ilyesmi, ez egy bevált kommunikációs taktikai lépés, de nem mára vártam, azzal nyugodtan elsétált a stábbal. A egyszerű, civil emberek okostelefonjukat nyomogatták, volt, aki a Facebookon élőben közvetítette a történéseket. A tér sarkában néhány pajeszos, sábeszdeklit viselő zsidó ember is megjelent, de az emberek most figyelemre sem méltatták őket. Ketten, idősebb jólszituált asszonyság ugyan összesúgtak mögöttük, majd gyorsan elindultak a tér másik sarka felé.
Vajon ki telefonálhatott?!
Ezen morfondírozott valamennyi újságíró, többen keresték a Soros-pör sajtófőnökét, de ő nem adott életjelt magáról. Más információs forrást nem találva egymást kérdezgették, de csak odáig jutottak, hogy mérlegre tették, kinek állhatott érdekében a telefon.
Mert a bomba létezését senki sem hitte el.
Mintha titkos parancs hangzott volna el, a kopaszok hirtelen parancsnokuk köré csoportosultak, majd alakzati formába rendeződtek és elkezdték a – korábbról már ismert – ütemes lábdobogást. Mire a tőlük elhúzódó emberek kezdték megszokni a bitumenhez csapódó bakancsok durva, fenyegető zaját, hirtelen abbahagyták és egyikük harsány üvöltésbe kezdett: „Vesszen Soros!”, és már zúgott is a válasz „vesszen”; majd újból az előkiáltó harsant: „Vesszen Soros!” és sziszegve jött megint a válasz is „vesszen”! A két idősödő hölgy csillogó szemekkel figyelte a kopasz-gárdát, és az egyikük egyszer csak fölsikoltott: és a zsidók is! A CNN kamerája vette az egész jelenetsort, ahogyan a nyugati tudósítók kamerái is. Az M1 riportere megkezdte az élő helyszíni beszámolóját, éppen a kopaszok előtt, akik most csak a lábukkal doboltak. A riporter köszöntötte a nézőit, majd a kezében lévő papírt kezdte fölolvasni: „A Rendőrség a következő közleményt adta ki: 9 óra 57 perckor a Rendőrség 107-es telefonjára bejelentés érkezett, hogy valaki bombát helyezett a Pesti Központi Kerületi Bíróság Soros György, született Schwartz György perének a tárgyalótermébe, vagy valahová egy másik helyiségbe. Az idegen akcentussal beszélő, föltehetően 30 év körüli nő ezután lerakta a telefont, a Rendőrség azonnal kiürítette az épületet és megkezdte annak átvizsgálását. A Rendőrség kéri, bárki bármit tud a telefonról, azt a legközelebbi kapitányságon jelentse, egyúttal tájékoztat minden magyar állampolgárt, hogy minden erővel továbbra is fönntartja az alkotmányos rendet. A tárgyalás hamarosan folytatódhat, a Rendőrség a maga eszközeivel hozzájárul, hogy Magyarország továbbra is a magyaroké maradjon!”, én most elbúcsúzok, hamarosan újra jelentkezem, remélhetőleg már a tárgyalóteremből – zárta tudósítását az M1 csatorna.
Közben a Honvéd téren kisebb mozgolódás támadt, néhány kerékpáros fiatalember száguldott át az emberek között és szórólapokat dobott a magasba, amelyek szétszóródtak a szélben és lassan ereszkedtek alá. Az ügyesebbek még a levegőben elkaptak egyet-egyet, mások a földről vették föl a lapokat. „Szó sem lehet a Stop Soros törvénycsomag visszavonásáról … a migrációt meg kell állítani, és meg kell fékezni azon szervezeteket, amelyek támogatják vagy szervezik azt … tipikusan Soros György által finanszírozott szervezetek akarják visszavonatni az előterjesztést … a Soros szervezetek folyamatosan a kerítés lebontását szorgalmazzák, támadják a kormány bevándorláspolitikáját, megszüntetnék a jogi határzárat, felszámolnák a tranzitzónákat, támadják a határvédelmet és azokat a rendőröket is, akik védik határainkat, de a kvótanépszavazást és a Soros-tervről szóló nemzeti konzultációt is támadták …” – olvashatták a papírról. A kerékpárosok közben eltűntek, mintha nem is lettek volna.
Most délután egy óra van, hamarosan újra jelentkezem.
201..0.12.

(képzelgés Scarron után szabadon)

A tárgyalás előtt

Ezen a február elejei napon Budapest ugyanúgy ébredt, mint a korábbi napokon. A metrók hajnalban zökkenő és ütközés-mentesen elindultak; ónos eső sem tette csúszóssá az utakat és a hidakat sem zárta le senki. Végig a sugárutak mentén a kék plakátok ma is büszkén hirdetik: „SOROS TERVE NÖVELI A TERROR-VESZÉLYT STOP SOROS!”, „SOROS MILLIÓKAT TELEPÍTENE BE AFRIKÁBÓL ÉS A KÖZEL-KELETRŐL STOP SOROS”, Soros György arca most is taszítóan vigyorog le a házfalakról. A budapestiek már tudomást sem vesznek a látványról, a szürkületben mogorván, látszólag egykedvűen indulnak dolgozni; a szülők ránézésre közönyösen kísérik gyerekeiket az iskolába.
Az emberek látszólag nyugodnak tűnnek, ugyanakkor – az őket belülről feszítő tántoríthatatlan meggyőződés alapján – végletesen megosztottak is: a többség határozottan gonosz bűnösnek gondolja Sorost és „bandáját”, legyenek akár betolakodó illegális migránsok, civil szervezetek, vagy ellenzéki politikusok, mert „azok” nem szeretnék, „ha Magyarország megmaradna magyar országnak”; a kisebbség viszont hazug gyűlöletkeltő propagandának, lejárató kampánynak, a valós problémákról elterelő hadműveletnek tartja az egész kormányzati plakát-akciót.
Vihar előtti csönd üli meg ezt a hideg, hómentes reggelt is; a két tábor érzi, tudja: itt előbb-utóbb „háború” lesz! És akkor már nyíltan, rejtőzködés nélkül valahova mégiscsak állni kell.
A metrón utazók nem néznek egymás szemébe, de még lapos pillantást sem vetnek a másikra; csak a kerekek monoton zakatolása, sípolása hallatszik. Ahogy megérkeznek a célállomásra, mindenki leszegett fejjel, görnyedten a földet nézve igyekszik a dolgára.
Még csak 8 óra van, de már a Markó utca és környéke (Falk Miksa, Balaton, Nagy Ignác utca négyszögben) hermetikusan le van zárva. Mindenütt rendőrök, mesterlövészek; a környező utcákban rendőröket szállító kisbuszok állnak; körös-körül útakadályok, ideiglenes sorompók és persze kutyás járőrök. A parkoló autókat már elszállították; már a hangszórós autók sem figyelmeztetik a lakosságot, hogy ma csak az itt lakók léphetnek be az elzárt területre, viszont a házak fölött egy rendőrségi helikopter kavarja a levegőt és zavarja meg a körúton ballagókat.
Néhány utcában már fölállították a detektoros kapukat és az egyenruhás rendőrök is fölsorakoznak a kapuk mögött. Mögöttük a parancsnok idegesen beszél a gégemikrofonjába, érezhetően nő a feszültség, ahogyan egyre többen jelennek meg a kapuknál és megkezdőnek az igazoltatások. A Szlovák söröző előtt először néhány, majd percek alatt több tucat kopasz, kigyúrt, olyan stadion-rendfenntartó ember jelenik meg, mindegyikük fekete bőrdzsekiben, fekete nadrágban és bakancsban. Halk vezényszó hallatszik, majd hangosabb vezényszavak, a „habt acht” és mindenki megmerevedik, a parancsnok elégedetten pihenteti szemét csapatán, majd kinéz oldalra az ott éppen elsétáló rendőrre, aki visszabólint és erre megfordul, határozottan kilép és a kopasz-gárda azon nyomban bakancs-csattogtatva utána lépdel. A Bihari János utcában elérik a Kresz Géza Mentőmúzeumot és a Markó utcánál jobbra fordulnak – nekik a rendőrök azonnal fölhúzzák a sorompót – és a Nagy Ignác utcán áthaladva megállnak a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt. Hirtelen „abreten” parancs hallatszik és a kopasz-gárda lassan szétszéled az épület előtt, s többen elsétálnak a Honvéd tér irányába.
A Honvéd téren már legalább tíz műholdas kapcsolatot létesítő autó áll, szinte a világ valamennyi jelentős hírügynöksége élő, egyenes közvetítésre készül. Közvetlenül az épületnél az M1, az orosz és a török hírügynökségek tudósítója állnak, a többiek egy kordon mögött kaptak helyet. A magyar lakosságot az M1 csatorna tájékoztathatja csak élőben, mások nem kaptak akkreditációt, és az M1 tudósításait is csak az M4, TV2, ECHO TV veheti át.
A tudósítók hirtelen mikrofonjukhoz kapnak, az operatőrök vállukra emelik kamerájukat: a Legfőbb Ügyész kocsija gördül az épülethez, Ő kiszáll az autóból, méltóságteljesen körülnéz, titkára szolgálatkészen mellé lép, kezébe adja a táskát, benne vélhetően a vádirattal és elindulnak a lépcsőn fölfelé. Ekkor lép melléjük az M1 riportere, aki még egy gyors pillantást vet a papírjára, megnézi a leírt kérdését és „Legfőbbügyészúrmegengedegygyorskérdést” – hadarja, miközben mögötte az Interfax és a Habertürk stábja dolgozik. A titkár oldalra néz Főnökére, aki alig láthatóan bólint és megáll, tessék, kérdezzen. Mit vár a mai naptól – hallja magát az M1 riportere és már jön is a válasz: végre elindul az igazság kiderülésének a pere, ma elkezdődik a lelepleződés jogi folyamata, a független magyar Bíróság előtt bebizonyítjuk, hogy Magyarország csak a magyaroké! Azzal belép az épületbe.
Nem sokkal ezután megjelennek a védőügyvédek is lassan, gyalogosan, sétálva, miközben mögöttük csattogva újra gyülekeznek a kopaszok, jobb-lábuk bakancsát ütemesen a kövezethez csattogtatják és „hopp, hopp, hopp” fölkiáltásokkal ingerlik őket. Kérdést ők nem kapnak.
Közben a Honvéd téren egy ember a kabátja alól egy papírlapot vesz elő és két kezébe fogva magasra emeli, a papíron fekete betűkkel ez áll: TIBORCZ ISTVÁN! A kopaszok azonnal körül veszik, kitépik kezéből a papírt, majd kétszer pofon vágják, hogy elered az orra vére és ketten közrefogva kivonszolják a térről.
Mindjárt kezdődik a Soros pör!
201..02.11.