„Tapasztalati tény, hogy ezerszer könnyebb egy kor eseményeit rekonstruálni, mint atmoszférájának lelki összetevőit. A hangulatot nem a hivatalos események tükrözik, hanem sokkal inkább a kis személyes epizódok…” (Stefan Zweig)

Özönlöttek a menekültek az országba, civilek ezrei, civil szervezetek segítették őket, amivel tudták – akkor a kormány hirtelen „beterelte” a hatalmas tömeget Budapestre a Keleti és a Nyugati pályaudvar környékére, napokig ott hagyta őket bizonytalanságban, álhírekkel, hamis információkkal megzavarva, minimális segítség nélkül, majd hatalmas kampányba kezdett: ezek nem is emberek; a határon összeütközést provokált és „ezek terroristák” üvöltötte, majd jött a kirakat-koncepciós per, támadás a segítő civilek, civil szervezetek ellen és láss csodát, a „magyar-ember” érteni kezdte a szót, az együttérzés átváltott utálatba: már az évtizedek óta itt élő „betelepült, beházasodott” és megbecsült orvosok is gyűlölt ellenséggé váltak hirtelen.

A vidék is „érteni” kezdte az üzenetet: minden menekült migráns, elveszi a munkát a derék magyar emberektől, elveszi a szociális segélyt is, már a menekült gyerekeket egy-két napra vendégül látó panziótulajdonos földi is ellenség, a kocsija kerekét kilukasztók az igazi hazafiak!

Megint megengedetté váltak az olyan ki-beszólások, hogy miért nem mennek Indiába a cigányok, húzzanak innen.

A Magyarország-Izrael barátságos labdarúgó mérkőzésen hatalmasat balhéztak, pfujoltak, hátat fordítottak, zsidóztak a magyar „szurkolók” az izraeli himnusz alatt, aminek zárt-kapus büntetés következménye lett – a FIFA-nál: itthon felejthető és megérthető zúgolódásnak minősült.

Jött a szobor-invázió: a Horthy Miklósok sokasága, a német megszállás emlékműve, a Sorsok háza-projekt – és a magyar történelem újraírása.

Aztán megépült a kerítés, a verbális kerítés is, és a „helyzet fokozódott”!

A falakon megjelentek a kormányzat Soros-plakátjai – néhány napra rá Vámos-Koncz plakátokon már ott „virított” a kézzel-tollal írt Dávid-csillag!

És – kívül-belül – ellenség lett mindenki, aki nem így látta, nem így gondolkodott.

Barátok hidegültek el egymástól, kapcsolatok szakadtak meg, váltak semmivé hirtelen, rokoni szálak szakadtak, váltak semmissé: a mag kikelt, növekedni kezdett, termést hozott.

Korábban, minden évben többször is találkoztunk a vidéki rokonsággal, olyankor jókat beszélgettünk, viccelődtünk, vitatkoztunk és értékeltük a világot – a „migráns helyzet” óta csak a temetéseken jövünk össze.

Csak a temetéseken…

2019. 05. 07. kedd