GYEREKBETEGSÉGEK…
(Intelmek győzőknek és követőiknek)
„Majd kinövi, megerősödik tőle, úgy is át kell esni rajta” – szól bátorítóan szomszéd, rokon, barát az aggódó szülőkhöz, miközben a gyerek köhög, lázas, torka fáj, szenved, és persze vele őrlődik a szülő is.
Így kell ennek lennie?
Sok – de sajnos nem elég – helyen nyertek az idei önkormányzati választásokon a regnáló hatalom ellen induló összefogás és civil szervezetek jelöltjei, akik – többségében (és nem a nagyvárosok jelöltjeiről írok most) – az ismeretlenség homályából, mindenféle jogi, államigazgatási tapasztalat és végzettség nélkül, de a közösségük bizalmát elnyerték. Mára már – többnyire – a képviselők megkapták megbízólevelüket, az átadás-átvétel lezajlott, a testületek megtartották alakuló üléseiket, elkezdődött a munka: a szülésen szerencsésen túljutottak, a gyerek megszületett.
De, hogyan tovább, mi legyen az első lépés, mi kövesse, mi legyen az eddig követett szabályokkal, apparátussal, újsággal és tv-vel (hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki)?
Valamennyi, korábban ellenzékben lévő szervezet, az összefogás pártjai is – a sok negatív tapasztalat, hír miatt – az átláthatóság növelésével, a korrupció elleni föllépéssel, a demokrácia szabályai betartásának az ígéretével kampányoltak és nyertek. Ezek azok az elvek, legfontosabb szempontok, amiknek a kiindulás alapjává kell válniuk.
De mégis: mivel kezdjék, hogyan fogjanak hozzá?
Nyilván a választási programban szereplő feladatok, ígéretek megvalósítása a cél. Azonban ehhez pénz, apparátus, szakmai hozzáértés, türelem és az érintettek – mind a lakosság, mind a hivatal – részéről együttműködési készség és szándék kell.
Hamar kiderül, hogy vannak törvények, általános szabályok, amelyek megszabják a lehetséges cselekvést, amelyek ismerete, alkalmazása elemi követelmény és érdek. Ezeket, a jegyző vezetésével működő önkormányzati hivatalok ismerik, alkalmazzák és ellenőrzik. Velük együttműködve, esetleges(?) ellenállásukat, akadékoskodásukat legyűrve, bizalmukat elnyerve lehet csak eredményesen dolgozni.
Ez nem egyszerű föladat.
Olvasom a híreket: üres kassza, kifizetetlen számlák garmada; sok helyen fölmond a jegyző, elköszön az apparátus, ami szinte kaotikus helyzetet okoz hirtelen; máshol meg a város Facebook-oldalát egyszerűen nem adja át az oldal eddigi kezelője; a „fő-sajtós” – a korábbi gyakorlatnak megfelelően(?) – azt kérdi, mi a „titkos” mail cím, ahova a cikkeket a megjelenés előtt küldeni kell. Tapasztalható olyan „gyakorlat” is, ahol marad a jegyző és „apró” tüskékkel, aknákkal „hitelteleníti”, járatja le az új polgármestert és testületét.
Ezekre a szituációkra föl lehet és föl is kell készülni. Azonnal tanulni kell belőle – ahogyan a gyerek szervezete is tanul a betegségből, nem kell elriadni – ha az indokolt – a drasztikusabb, azonnali műtéti beavatkozástól sem.
De sajnos támadhat más, alattomosabb betegség is, amit sokkal nehezebb kezelni, gyógyítani. Ez először nem vagy alig látható, érzékelhető, nem nyilvánvaló, mégis végletesen tönkre teheti a szervezetet: amikor nem a megígért elvek szerint kezd működni a testület, azaz nem lesz átlátható, ellenőrizhető, nem lesz nyilvános a működése: pl. nem pályáztat, mert nincs rá idő; nem keres új munkatársakat, mert úgysem lehet találni; nem veszi át a médiát, mert nincsenek meg a műszaki föltételek, nem találja meg a megfelelő főszerkesztőt; az önkormányzati bizottságokba beválaszt sógort-komát.
Ezek halálos vírusok lennének!
De ez nem következhet be, ez nem következik be.
Közösen vigyázzunk, vigyázunk rá.
És akkor a gyerek hamar túljut a gyerekbetegségeken.
2019. 10. 31. csütörtök