Vágod, haver? Képzeld, a fater túl van a hetvenen, nem a kisfröccsön, az éven, az eszedet is elittad már, hogy csak ezen jár; te, a fater olyanokon ment keresztül, ha most elkezdené a hadovát, abba se hagyná a meccs kezdetéig, nem a mienkről beszélek, az vasárnap van, kinn a falunknak a  szélén, persze, mindenki ott lesz, pedig Arénánk sincs, meg VIP whisky-öblögetőnk sem, mért, de hülye vagy: mert nem kell, mert akkor is kimegy erre az egész falu, még parkoló se, parkoló-biznisz se kell, a parkoló-jegyekről nem is beszélve, mert ők a mi focista gyerekeink, meg az öcséink, a mi talpasaink, akik rohannak, mint állatok, a labda sem érdekli őket, csak futkosnak össze-vissza, de legalább jókat röhöghetünk, ihatunk, meg azok a viccek, beszólások, na mindegy; de a fater tovább dumálna, a tavaszi országos ki-ki meccsig, amiről azt hiszi a kis-gömböc, hogy világmegváltó meccs lesz, tudod, az EB  selejtezőig; mert annyi minden történt vele az életében, na igyunk erre: Maris, még egyet hozz nekünk. Már megint hülyeséget kérdezel, nem látta a Horthyt a lován, az apja, az öreg-papi se láthatta, mert még ő sem élt akkor, amikor az a fehér-lovas pata-csattogtató attrakció volt a Gellért téren, akkor ő, a fater, hogyan láthatta volna, különben is, úgy utáltuk a Horthyt, mért-mért, még kérded, hogy te tiszteled a Horthyt, mert Magyarországot csinált Magyarországból, meg olyan jó hallani, hogy „kis Magyarország nem ország…”, bezzeg a nagy!, és tényleg nagy lett?, azt mondta neked a töri-tanárnőd, aki úgy szereti még ma is, mintha élne, mert sokat olvasott róla, meg most már az igazat írják a Nagyméltóságúról, akkor igyál a töri-tanárnőddel egy másik felest, aztán kérdezd meg tőle, hogy hallott-e a numerus claususról, meg a doni magyar hadseregről, meg Oswiecimről, meg a magyar kerékpáros-deszant ukrajnai népirtásáról, na jó, hagyjuk, inkább igyál velem is, nem bánom, ilyennek is a haverom vagy, így is; szóval a fater, amikor megszületett, akkor már a Horthy háborús bűnös se volt, Portugáliában itta a borát, nem azt, amit te iszol, sokkal jobbat, Madeiráról importáltat, te azt meg se tudnád fizetni, de kár is lenne beléd, na mindegy; szóval, aznap, amikor megszületett a fater, vágod, haver, a Szabad Nép a vezércikkben az „Új munkásosztály”-ról írt, meg arról, hogy ”Sztahanovista építőipari munkásokból, technikusokból és mérnökökből álló küldöttséget hívunk meg a Szovjetunióból”, meg „Megindult a verseny a szakma legjobb dolgozója címért”, hogy egy szavamat se érted: mi az a Szovjetunió, meg sztahanovista, meg legjobb dolgozó, mért is értenéd, nem vagy te történész meg újjáépítő se, hogy a mai Magyar Nemzet is majdnem ilyen, csak nem szó szerint, hát ebben lehet valami; de vissza a faterhoz, ő se értett semmit, akkor még nem is akart, mert elég volt neki, hogy az apja, az öreg-papi és az anyja, az öreg-mami, akik, mert túlélték, az alig túlélhetőt, de cipelték magukkal végig az „emlékét”, mint a nehéz köveket, lehettek azok „másfél mázsa” súlyúak is, nem tudták soha lerakni, pedig akarták, hát inkább elfelejtették, lenyomták a mélybe, mégis, újra és újra valahonnan rájuk omlik, pedig már nem is élnek, nem a piától, mint neked, ők nem jártak kocsmába, hanem a fatert akarták, hogy megszülessen és neki jobb legyen, szebb legyen, és ezért úgy szerették őt meg az öccsét, ahogy te szereted a sört, és hitték, hogy ők majd kimozdítják a világot a sarkából, nem azért, hogy fejre álljon, még ha az is lett belőle, mert akkor sem látta az ember az erdőt, csak fákat meg a Rajkot és ezért nem talált ki belőle, mégis jó volt, ezt sem érted ugye, mért is értenéd, szerették egymást és a fatert is és a fater ezért akkor boldog volt, nagyon boldog, ezt mesélte nekem sokszor, aztán iskolába ment a fater és mindig kilógott a…, nem az iskolából, mint te, hanem a sorból, az ital látom már a fejedbe szállt, mint Madeirán Porto Monizban a szikla-medencébe a tengervíz és soha nem ürül ki onnan, de abba legalább fürdeni lehet, de a te fejed…, hagyjuk; a fater mindent azonnal vágott, a tanárnő még meg se kérdezte, már mondta a választ, a többi gyerek meg csak hallgatott, mint a tengeri halak Madeiránál, a tanárnő meg állandóan intőt adott a faternak, csak akkor nem, amikor felügyelő jött ellenőrizni, akkor csak a fatert kérdezte üptre, ő meg lökte unottan a választ, csak magatartásból nem volt soha ötöse, de ezen csak röhögött mindig, pedig akkor még tíz se volt, vágod haver?! Hogy te pont fordítva voltál, mert olyan kussolva ültél mindig a helyeden, meg se szólaltál, ezért szeretett téged a töri-tanárnőd is, mert a tej is megaludt a szádban, na jó, az nem, mert azt sohase ittál, pedig a fater mondta, hogy akkoriban még jegyes tej is volt, jegyes-sör nem, de marha vagy, autók se nagyon, csak villamosok, meg olcsó könyvek, színház, hogy neked nem lehet olyan olcsón adni, hogy vegyél egyet is, tudom, látom, hallom, nem vagy te egy origó, csak egy nagy nulla, aztán ide-oda billegsz a negatív és a pozitív végtelen marhaságok közt, ezt se érted, nem baj: Maris, még egy kört kérünk; a fater meg csak nőtt-növekedett, bekerült a gimnáziumba, akkora mákja volt a faternak, olyan tanárai voltak: a Vera néni, az Oszi, a Palotás tanár úr, ők nemcsak arra tanították, amire „kell”, hanem arra is, hogy a másik is ember, legyen gazdag vagy szegény, zsidó vagy cigány, akár arab is, ha úgy iszik, mint te, hogy még levegőt is kevesebbet veszel, akkor is, mert ez a „mi” vagyunk, az „együtt” csináljuk, meg egymásért, nem kell az a nagy duma, ami most van, hogy „ezer év” meg a „MAGYAR NEMZET”, meg mi a franc, tudod mit írt Karl Deutsch ’69-ben, persze, hogy nem tudod, hogy a „nemzet… olyan személyek közössége, akiket eredetükre vonatkozó tévhitek és a szomszédok iránt érzett gyűlölet kapcsol össze”, vágod, haver?!, nos a fater nem ezt kapta ott, a gimnáziumban, és mégis nagyon boldog volt, hogy te is gyűlölöd a Lajost, a szomszédodat meg a románokat és ezért jó hazafi lennél, a frászt, akkor inkább igyál tovább; a fater sportolt is, hű de sportolt, olimpiai bajnok akart lenni, tudod te ki volt a Papp Laci, persze nem, csak a Puskás meg a Honthy Hanna, a Papp Laci háromszoros olimpiai bajnok volt, és amikor a fater az ifi-válogatottal Tatán edzett, ott voltak a Laci bá’-ék is, akkor már ő volt a magyar ökölvívó válogatott edzője, és jött velük szembe, akkor nem tudtak olyan hamar köszönni a Laci bá’-nak, hogy ne Ő köszönjön előbb, vágod, haver?, képzeld el, hogy veled szembe jön itt a faluban a Puskás Akadémiáról egy „nevenincsensohanemleszlabdarúgó”, te köszönsz neki, ő meg, még csak a fejét se biccentené meg, hagyjuk, pedig a Laci bá’ nem kapott annyit, mint amennyit ezek kapnak; aztán a fater mégsem lett olimpiai bajnok, csak elvégezte az egyetemet, aztán megkérdezte az öreg-papit, hogy kutató legyen vagy gyakorló közgazdász, nem borász, hagyd már a hülyeségeidet, és az öreg-papi azt tanácsolta neki, hogy inkább gyakorlati legyen, mert „Az idő lassan elszivárog./ nem lógok a mesék tején,/ hörpintek valódi világot,/ habzó éggel a tetején.” mondta a költővel az öreg-papi, és a fater túllépett e „mai kocsmán”, nem, nem ezen a kocsmán, ahol reggeltől estig iszol, haver, na mindegy.

Na, most már mennem kell, majd holnap folytatom: igyál inkább még egyet, ne gondolkodj.

2019. 11. 23.szombat