ÚJÉVI „BESZÉLGETÉS”
„Azt beszéli már az egész város”, amit a zuhanyhíradó és a felcsúti kisvasút váltóőre is megerősített, H. Berci első kézipoggyász-cipelő nem cáfolt, hogy – nemcsak B. Csabának, hanem – NEKI is megjelent!
Történt pediglen az, hogy Ö hazalátogatott a szerény viskója melletti Arénába megnézni a kis-cserkész lábtenisz bajnokság előselejtezőjének, a leendő (világ-szabadalom alatt álló) világ-verseny válogatását, körülötte válogatott (ugyan még Bruce Lee, Chuck Norris, Arnold dublőreit nem helyettesítő) legények, akik izgatottan, mégis profi módon vették körül védencüket egy másfél-két méter sugarú körben. Oda bizony emberfia, de még az Index, az ATV, a 444 vagy a Népszava legügyesebb újságírója sem tehette be a lábát! Ha mégis: ott volt H. Berci kézipoggyász-cipelő, aki olyan esetekben határozott hessegető és a testi kontaktust sem mellőző mozdulataival távolította el a betolakodó kíváncsiskodót.
De most csoda történt: hogy-hogy nem, de mégis egy „kétszárnyú” tünemény termett Ő mellett és nem átallott meleg és őszinte tekintettel kedvesen ránézni. Az őrök és H. Berci mozdulni sem mertek, bár néhányan idegesen, mégis suttogva belebeszéltek az arcukra erősített mikrofonba és a kabátjuk alá nyúltak. Ekkor a kétszárnyú lágy hangon megszólalt:
– Hogy vagy, drága egyetlen dakota lovasom?
– Ki vagy te, aki csak úgy megszólítottál, az M1-től jöttél, mert akkor rendben van!
– Jöttem is, meg nem is; vagyok is, meg nem is.
– Találós kérdéseket itt csak ÉN tehetek föl!
– Csak szelíden, és ahogy szoktad szerényen kérdezz és én felelek majd.
– Mit akarsz TŐLEM, akihez akárki nem közelíthet; akitől akárki nem kérdezhet, kérhet; aki mindig igazat mond!
– Mondd: hiszed is mindezeket a baromságokat, vagy csak mondod, mert úgy jön?
– Vigyázz a szádra, mert szólok a Kövér Lacinak, aztán megvonja tőled a szót és fizethetsz majd, mint a katonatiszt, meg a magyar Trianonnal.
– Találkoztam nemrég egy „csuhással”, akivel olyan kedvesen elbeszélgettünk: gondoltam, ha vele megértettük egymást, akkor VELED is!
– Csak nem te vagy, az új csodacsatárunk, aki annyi gólt ígért?!
– De bizony, én vagyok.
– És most ÉN teljesítsem a te három kívánságodat?!
– Nem is rossz ötlet: TE tudsz csodát tenni?
– Nem gond: ÉN mindent tudok, amit csak akarok, ha nem lesz csoda, akkor legföljebb a Mráz meg a Bayer és Schmidt Mariska majd „bebizonyítja”, hogy mégis az volt!
– És az emberek, elhiszik; nem kell, hogy meggyógyuljon a beteg, adakozzék a gazdag, legyen iskola, elég, ha mondod?
– Elég hát: ha ÉN szólok!
– És amikor azt mondod, hogy Soros, idegenszívű, a migráns elveszi a magyarok munkáját, hogy az ország bővül, szépül, gyarapodik, már alig van nyomorgó…
– Hiszik, mert jobban hisznek NEKEM, mint a szemüknek, fülüknek, szomszédjuknak.
– Fura egy országban élsz, hallod-e?
– Nagy munkám volt vele, az már csakugyan úgy van, de elértem, amit akartam!
– Akkor már megpihenhetsz végre.
– Nem úgy van az, még sok a teendő: a család egyre csak sokasodik, fölnőnek a gyerekek, szaporodnak az unokák, nem mondom, sonka, tepertő meg szalonna az mindég akad, a pálinkáért sem kell a szomszédba menni, de gyarapodni, gazdagodni köll, ha NEKEM csak alig is van a papíron, mert ez a szabály!
– Sokat beszélsz, biztosan túl sokat is markolsz, figyelmezzél erre is!
– Te csak ne oktass ENGEM! Tudom ÉN, mit kell tennem: most adattam el egy erőművet is, hogy a zúgolódást csillapítsam, jó üzlet volt akkor is. Aztán ott volna az a trieszti kikötő is, azt is meg kellett volna venni…
– Látom: sok jót teszel a TE házad népével.
– Az már csak úgy van és lesz, amíg élek.
– Hát, tudod: jó volt VELED beszélgetni!
– Te is mondtál valamit?
– Alig, úgysem értetted, biztosan halkan szóltam, na mennem kell: azért vigyázz!
– NEKEM nem kell vigyáznom, különben is: RIA-RIA-HUNGÁRIA!
– Hát, akkor: sok gólt rúgjatok, sokkal többet, mint eddig, csak nem kéne arra annyit költeni…
2020. 01. 02.