2022. április hónap bejegyzései

EGY MÁSIK KÍNAI MESE

Nézem a képet. Nincs „jobb” dolgom. Hát nézem. Gábor Breyer rakta föl. Ez az egyik. Aztán beugrik a mese…

 

„KI A LEGELEGÁNSABB?

Zou Ji, Qi hercege magas, jóvágású férfi volt. Egy reggel választékosan felöltözött, és hosszasan szemlélte magát a tükörben.

– Ki az elegánsabb, Xu herceg az északi városból, vagy én? – kérdezte feleségét.

– Te mindig elegáns vagy! Hogyan lehetne Xu herceget hozzád hasonlítani? – felelte az asszony.

Mivel az északi városbeli Xu herceg nagy népszerűségnek örvendő, jóképű férfi hírében állt, Zou Ji nem hitt a feleségének, feltette a kérdést ágyasának is.

– Hogyan is lehetne Xu herceget hozzád hasonlítani? – kiáltott fel az ágyasa.

Később bejött a herceghez az egyik pártfogoltja, s a herceg neki is feltette a kérdést.

– Messzi földön te vagy a legelegánsabb! – hangzott a válasz.

Xu herceg másnap magához hívatta Zou Jit, és találkozásukkor Zou Ji megállapította, hogy Xu sokkal elegánsabb, mint jómaga. Ismét hosszasan álldogált a tükör előtt, és meg kellett állapítania, hogy kettejük közül Xut illeti a babér.

Éjszaka, az ágyában, elgondolkodott. „. A feleségem azért mondta, hogy én vagyok az elegánsabb, mert elfogult. Az ágyasom azért, mert tart tőlem, a pártfogoltam pedig azért, mert valamit akar tőlem!””

 

  1. 04. 05. kedd negyvenegyedik nap

CSAK EGYSZERŰ ÉS DÜHÖS KÉRDÉSEK

CSAK EGYSZERŰ ÉS DÜHÖS KÉRDÉSEK

 

Mi történt? Miért az történt?

Megint ugyanaz történt? Mégis bele lehet lépni kétszer, sőt többször is ugyanabba a folyóba? Nem ugyanazt a tizenkét évet éltük át mindannyian itt, ebben a kis hazában? Ha én „azt” éltem át, ők nem azt? Én mást láttam bele? Ők miért nem látták ugyanazt? Talán a szememmel van baj? Vagy talán rosszul dekódoltam a látottakat? Rossz feleletet adtam a látottakra? Miért nem vettem észre? Hol és mikor rontottam el? Nem voltam eléggé meggyőző? Nyitott se? Nem értettem meg őket? Kik voltak az ők? És a mi? Talán nem is voltunk (mi)? Nem hittek nekünk? Hogy nem akarunk háborút! De nem elég annyi: „kimaradni”? Hogy nem lehetett ezt megérteni? Hogy nem lehetett ezt megértetni? Tudtuk, tudjuk egyáltalán kik élnek itt, hol s miképp? Hogyan és miért döntöttek, döntenek úgy, ahogy döntenek? „… ím itt e kő”, de hol van az a kő? Láttuk a dolgozót is, „ki dolgáért remeg”? Leültünk közéjük mesét hallgatni egyszer is? …

 

Mi történt? Miért az történt?

És mi lesz ezután? Nyalogatjuk majd a sebeinket? Meddig nyalogatjuk? Mutogatunk majd egymásra? Az objektív világra? A másvilágra? Várunk majd a csodákra? A messiásra? Esetleg végre csöndbe maradunk? Az utolsó majd lekapcsolja a villanyt? Hivatalból politikusaink teszik majd a dolgukat tovább? Ugyanúgy? Beülnek és szavaznak vagy nem szavaznak? Ahogy tizenkét éve teszik? Semmi ötlet, semmi kreativitás? Mi megyünk, menjünk a lecsóba? Kell ez nekem, nekünk?

 

Mi történt? Miért az történt?

És a következő választáson? Ami mindjárt itt van, mi lesz? Megint leutazunk 250 kilométert, hogy megszámoljuk a megszámolhatatlant? És ha ebben már nem leszek, leszünk partnerek? Mert ezt nem akarjuk? Így nem akarjuk?! Ha tovább nem leszünk fegyelmezettek? Mit veszthetünk? Már tizenkét éve vesztünk, nem látjátok?

 

Csak egy vénember duzzog, csak egy vénember duzzog?

 

  1. 04. 04. hétfő negyvenedik nap