SOKSZÍNŰEN
Olvasok egy könyvet, amit levettem a könyvespolcomról: megértem belőle, amit egész életemben meg akartam érteni, talán az életemet.
Hallgatom az interjút: kihallom belőle, amit ki akarok hallani.
Fölugrik a Facebookon egy bejegyzés és alatta a kommentek: „kiolvasok” belőlük azt, amit ki akarok olvasni.
Hallgatom a zenét: elönt valami melegség, amit régen éreztem már.
Nézem az Európa Jövőjéről szóló Javaslatot, érteni vélem.
Akkor megjelenik a képernyőmön egy cikk: „A hazugság napja”, ami szerint – így hetvenhét év után – minden, amit gondoltunk eddig a II. Világháború végéről hazugság volt; elolvasom a miniszter asszony bejegyzését, hogy „Mi, Magyarok, tovább küzdünk a föderációs törekvések ellen”…
Sokszínűek vagyunk, eltérő véleményekkel bírunk.
Ez jó.
Amíg szabadon mondhatjuk a magunkét…
- 05. 09. hétfő hetvennegyedik nap