„Az ember addig ember, amíg
nem veszti el a jövője feletti uralmát”
Ismeretlen szerző
Szíriából, Afganisztánból, Pakisztánból és még számos más országból, emberek milliói indultak el. Sérült emberek, menekülők. Nagyanyák, nagyapák, apák, anyák, leendő anyák, gyerekek, csecsszopók: mentik életüket. Egy szebb, boldogabb jövő reményében keltek útra: hegyen-völgyön, tengereken, árkon-bokron keresztül meneteltek és menetelnek. Vállalták, elindultak és eljutottak már valahová. Vannak, akik már megérkeztek, vannak, akik még nem. És vannak, akik még csak most indulnak. Ők emberek, mert nem vesztették el a jövőjük feletti uralmukat!
És élünk, mi is itt, „e lángoktól ölelt kis ország”-ban. Itthon nincs háború, nincs bombázás, mi vajon megőriztük uralmunkat a jövőnk felett?