dr. Radnai György bejegyzései

KÉRDÉSEK – VÁLASZ(OK) NÉLKÜL?

Hogyan aludhatott az éjjel?

Forgolódott az ágyban, le sem hunyta a szemét, mert rajtakapták a hazugságán – vagy mintha semmi sem történt volna?

Éjszakába nyúlóan beszélgetett a „helyzetről” a feleségével, felnőtt gyerekeivel – nem is érdekelte őket?

Netán a Tónit is hívta – vagy a Tóni őt?

Mert azt találta ki, hogy ez ma inkább hoz, mint visz szavazatokat a NER Magyarországán?

(Tényleg hoz?)

Ezért most „nyugi van”?

Hogyan ébredt ma reggel – ahogyan szokott, ment a kávésibrikéhez?

Hogyan érzi most magát?

Vajon meddig bírja?

Mikor szólal meg?

Ő lesz az első a világon, aki még el sem foglalja a hivatalát és már lemond?

Már megbánta?

Ha meg, akkor mit: hogy hazudott korábban vagy, hogy kiderült, mert elvállalta?

 

Most „csönd” lesz, beszédes csönd?

A telex sem fog írni róla?

Megint terelés lesz: Fradi, Trianon, Dzsudzsi, pedofil baloldal, bayeri zsidózás, sorosozás, „az, hogy ki nyerte meg a második világháborút, nem biztos, hogy úgy van, ahogy azt mi tanultuk”?

Úgyis kiforrja magát?!

 

Ö, a „NEMZETEGYESÍTŐ” hallgat, meg se szólal, emléktáblát még nem avat, nem is sír, nem is törli szemeit, még nem pokornisodott …

  1. 03. 02. szombat

CSIGÁK

Két csiga megy Oroszország felé az úton és beszélgetnek:

  • Hallottad? – kérdi az egyik.
  • Mit? – kérdez vissza a másik, miközben lassan csúsznak tovább.
  • Orbán is jön – feleli a másik két kis csápját mozgatva.
  • Tényleg? Nem Antayába megy? – kérdezi szuszogva a másik.
  • Oda is készül a Szijjártóval, lesznek ott Libanonból, Máltáról, Szudánból, Maliból, Szíriából, beszédet is mond nekik – és lassan csúsznak tovább.
  • És gondolod akkor előtte ő is leszáll Moszkvában elköszönni Alekszej Anatoljevicstól? – kérdi nyugodtan a második csiga.
  • Belefér az idejébe – így az első és húzza maga mögött a csíkját.
  • Fogadjunk, hogy mi előbb érünk oda! – szól végül az első és még csak nem is gyorsít…
  1. 03. 01. péntek

(Kép: Alexander Nemenov AFP)

LUJZA ÉS JENŐ

(40.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

  • Jenő, megvan nekünk a Benedek Ágota naplója?
  • Nincs, miért keresed?
  • Mert „öncélúan szexelni” akarok veled, ugye Jenő, te is akarsz?!
  • Lujza! Mi nem jut az eszedbe?!
  • Nekünk nem kerülne semmibe sem, mint a Librinek, őket ötszázezer forintra büntették, mert a polcra tették és nem fóliázták be ezt a könyvet, Jenő, végre valami, aminek nem ment föl az ára, bújjunk gyorsan az ágyba!
  • Lujza, most nem megyek, mert olvasom a híreket! De nekünk ahhoz nem kell könyv, se a Pest Vármegyei Kormányhivataltól engedély, hogy bármikor ágyba bújjunk csicsikálni!
  • Jenő, pedig most nem fáj a fejem!
  • Na végre, Lujza! De azt a könyvet csak az olvassa majd el, aki azt akarja elolvasni, azt ért meg majd belőle, amit akar majd megérteni – ahogyan az más könyvvel is történik; nem lázít, nem kelt másokkal szemben gyűlöletet, majd holnap megveszem, ha azt akarod olvasni!
  • Köszi Jenő, de én akkor inkább a presbiter Endre idős bácsira lennék kíváncsi: hol tudok róla olvasni?
  • Miért gondolod, hogy idős?
  • Mert most találtam az interneten, hogy a presbiter szó előfordul a görög nyelvű Újszövetségben is, jelentés „idős” vagy „vén”, akkor a K. csakis öregember lehet.
  • Lujza, a presbiterek a protestáns egyházakban a lelkész mellé választott, világi emberekből álló döntéshozó testületek tagjai!
  • És K.-t is annak választották, pedig nem is olyan vénember?!
  • Oda választották, az ő döntésük, lelkük rajta.
  • A gyerekek is szavazhattak a K.-ról?
  • Nem szavazhattak
  • És a Viktor, a Katalin, a…?
  • Lujza! Nem tudom, nem voltam ott.
  • És a Zsolti ott volt?!
  • Elég legyen, Lujza!
  • Jól van Jenő, akkor beszélgessünk a bizniszről!
  • Miről?
  • Hogy patikát fogunk nyitni a konyhában és mindenféle gyógyszert kotyvasztani és árulni fogunk!
  • De Lujza, én nem vagyok patikus és te se!
  • Nem is kell, Jenő, már nem kell patikus a konyhába, elég tartani vele a távkapcsolatot, az is jó, tudod milyen jó biznisz lesz, mindenfélét kotyvasztok majd, ahogy eddig is szoktam, ráírjuk, hogy …
  • Lujza!!! Elég legyen, nem lesz patika a konyhánkban és kész!
  • Ne kiabálj velem Jenő, ha nem, akkor nem, gazdagok se leszünk.
  • Már nem leszünk!
  • Jenő, mentősök se leszünk? Legalább megmegmentjük majd a nyulakat!
  • Lujza, mit olvastál megint?
  • A mandiner megírta, hogy „nem hagyták magára a mentők a lakástűzben megsérült nyulat”, aki súlyos égési sérüléseket szenvedett”, ugye milyen jó az új rendszer, amit a Viktor kitalált?
  • Nem ő találta ki!
  • Nem?! Azt hittem, mert annyi mindent kitalált már, ez biztosan jó lesz: aki nyulakat tud menteni, az időben odaér, ahova csak akar!
  • Na latod, Lujza, ezt jól mondod: ahova akar…
  • Jenő, ugye ellened nem indult Közigazgatási eljárás, mert meghallgattad a Partizánon azt az interjút a Péterrel?
  • Miért indult volna?
  • Mert most olvasom, hogy a Bedő Dávid ellen indult!
  • Lujza, ne keverd össze a dolgokat: aki hallgatta, arra kivonult két busszal a rendőrség, a Bedő nem azt hallgatta, hanem egy koporsót vitt a Belügyminisztérium elé.
  • Akkor rendben van, ott nincs temető, akkor értem.
  • Nem érted, Lujza, a Bedő az oktatást temette.
  • De miért pont oda akarta?!
  • Mert a Pintér felügyeli az oktatást… is.
  • És a Pintér nem orvos, nem tudta megmenteni, ki felügyeli az egészségügyet?
  • Lujza, hagyd inkább abba!!!
  • Jól van Jenő, abbahagyom: de akkor ugye most ágyba bújunk?!
  1. 02. 29. csütörtök

TEGNAP KINEVEZTÉK (VÁLASZTOTTÁK?)!

Február közepe, vége van – és már rügyezik!

Bolond világ van…

 

„Csak tárgyilagosan” – gondolta magában az öreg, miközben leült a Lenovo gépe elé, fölhajtotta a képernyőt, bekapcsolta, átnézte gyorsan a híreket, ugyan nem a sporthírekkel kezdte, de azokra is sort kerített, Thessza lassan kioldalgott a dolgozó-szobából, tudta, ezek már megint nem az ő órái lesznek, az ajtóban azért még megállt, visszanézett, hátha, de aztán mégis szomorúan kibaktatott.

„Csak tárgyilagosan” – gondolta megint az öreg és rakosgatni-olvasgatni kezdte vázlatait a „vitáról-tüntetésről-kommunikációról”, néha-néha a könyvespolcon lévő könyveire pillantott: Komoróczyra, Ormoms Máriára, Csernokra, a „Polgári engedetlenség és erőszakmentes ellenállás”-ra, szívott egyet a pipájából majd a pipát lerakta az odakészített pipatartó állványkára és belekezdett…

 

Tegnapelőtt megint volt egy kísérlet, egy elvetélt, sikertelen tüntetés, amire már csak néhányezren mentek ki, zömében „öregek”, („de hát mára már két és félmillióan élnek hatvan év felettiek Magyarországon, a lakosság több, mint negyede!” – súgja az öreg magának), a közelébe nem volt a korábbinak, a Hősök terén zajlottnak, itt is voltak beszédek-tapsok, aztán eleredt az eső és szétoszlottak a „lányok-legények”. Tegnap aztán – odabenn, a kupolás házban, ahol nem csepergett – ment minden, mint a karikacsapás, sok röhögés-taps, a díszpáholyban letűnt, mégis ragyogó arcok, kopott, agyon fogdosott golyóstollak, plagizált disszertáció, a kreálmányok.

A „többség” őket akarta.

A „többség” most is őket akarja.

Az öreg a pipájához kap, látja, nem parázslik, idegesen és kapkodva meggyújtja, aztán beleszív, fölizzik a dohány, de most ez sem nyugtatja meg, abbahagyja az írást, kimegy a kertbe, Thessza azonnal ott terem, ugrándozik körülötte, pedig még nincs is itt a séta ideje … az öreg visszamegy a szobába, új ablakot nyit a gépén és beszélgetésbe kezd az IM-mel, bepötyögi: „Miért szavaz úgy, ahogy szavaz a többség?”, azonnal jön a válasz, „politikai hovatartozás és értékrend, a jelölt személyisége és képességei, kampányok és média, aktuális események és problémák, társadalmi befolyás és családi hagyományok” – olvassa és elgondolkodik. igen, a nagybátyja, aki már nem él, most ment el nemrég, is mondta volt mindig: „jobboldali a magyar, még jó, amikor nem szélsőjobboldali”, „mindig kellett ennek a népnek egy „vezér”, Horthy, Kádár, most meg Orbán” – gondolja, de a „kampányok és a média”, az tényleg hat – folytatja magában és már pötyögi megint: „Azt gondolom, ma a propagandának van a legnagyobb szerepe a döntésben, mit kell ilyen helyzetben tennie a kisebbségnek?”. Várja a választ, ami pillanatok múlva érkezik is: „Ha úgy érzi, hogy a propaganda és az egyoldalú információáramlás befolyásolja az emberek döntéseit, akkor fontos lépések megtételére van szükség a kisebbségi vélemények és álláspontok képviselete érdekében. Néhány lehetséges megoldás: alternatív információforrások felkutatása és terjesztése, közösségi szerveződés és társadalmi mozgalmak, kommunikációs stratégiák alkalmazása, képzés és tudatformálás, kapcsolatfelvétel és párbeszéd” – olvassa és azt gondolja, „ez bizony nem holnapra érik be”.

„Át kéne helyezni a kerítést hátulra, mert a kutya legázolta a málna-bokrokat” – hallja a feleségét, morogva kimegy a kertbe, megnézi azt a fa-kerítést, már jó-rég óta ott van elől, a kukák mellett, „korhadt is, öreg is, de még áthelyezhető” – konstatálja és hozzáfog…

 

Február közepe, vége van – és már rügyezik!

Bolond világ van…

2024. 02. 27. kedd

„NOVÁK KATALIN DÖNTÉSE MIATT MEGBOMLOTT A NEMZETI EGYSÉG” (ORBÁN VIKTOR)

„Örökre látlak szépség-verte szemmel

– Ó bús szemem, ki szépeket szeretsz! –

Rád bámul hű szemem vak értelemmel,

Mindig Reád és bárhová mehetsz,

Mindig találkozol bolond szememmel,

A kapzsi koldus új nyomort szerez:

Szegényház óvná olcsó irgalomtul,

Mégis kiáll az útra s újra koldul.”

(József Attila)

 

Amit ő vert szét – és amit naponta, újból és újból szétver.

Amikor jobbra-balra osztja a társadalmat.

Amikor kirakja a plakátjait.

Amikor „köz-beszél”.

Amikor sorosoz, migránsoz, gyurcsányoz.

Amikor megmondja, ő megmondja, ki tartozik a nemzeti egységbe.

Amikor annyit érsz, „amennyid” az út szélére dobott pelenkában van.

Amikor kirekeszti, akit csak akar: mert megszólal, kérdez, megírja az igaz számokat, vihart jósol a tűzijáték idejére!

Amikor az inflációt inflációnak mondó ember se magyar már.

Amikor (neki) Ady se „elég jó-magyar” az ünneplésre.

Vajon ő, a koldus része a mai Magyarország nemzeti egységének?

Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós is?

 

„Novák Katalin döntése miatt megbomlott a nemzeti egység”.

Ezt mondta ma. Ő, aki még soha nem hazudott.

 

Nemzeti egység.

Mi az?

Nemzeti hitvallás?

Büszkeség?

 

Ady, József Attila, Radnóti részei?!

 

A „köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét…”.

Aki „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.

Akinek a jelöléséről előzetesen Andi férjének a paravánokkal elzárt, védett szállodájában tartott, zártkörű ülésen dönt egy frakció?

 

Igen: megbomlott az egység!

De nem akkor, amikor (véletlenül) kiderült a kegyelmi döntés, nem is akkor, amikor a fülbevalós, sminkszobás asszonyság meghozta a kegyelmi döntést; sokkal korábban…

 

„(INDIÁBAN, HOL ÉJJEL A VADAK…)

Indiában, hol éjjel a vadak

zöld szeme cikkan át a dzsungelen, –

mikor dédapa is kicsi volt még,

élt egy nagy fejedelem.

 

Parancsot adott, büszkét, szigorút:

„Fogjon mindenki szerszámot! Oda,

hol a lombzenére táncot lejt a hold,

épüljön hétszáz ékes palota!”

 

Hétszáz ékes palota közé

kincstárat vasból rakatott

s a napot akarta ráveretni,

mint óriás, tüzes lakatot.

 

Hiába szörnyedt el a nép

s kérlelték vének és papok:

„Ami égi, ne hozd a földre!”

A kapu pántja kérte a napot.

 

Feszült létra a felhő szélihez.

Megbillent az; a létra leszakadt.

Fogtak sasokat könnyü szekérbe.

A hámot szétszedték dalos madarak.

 

S míg sürgött irtózva, serénykedett

a dolgos népek megdöbbent zöme,

kisült a vetés, kigyult a város;

kicsordult a nap lángos özöne.

Mint a zuhatag, hullt alá a tűz.

Állva száradt el a fejedelem.

S a hétszáz palota helyét elfoglalta

az őserdő egy hűvös éjjelen.”

1934-1935 [?] (József Attila)

 

  1. 02. 23. péntek

(Kép: Gondolat-csoport)

MEGINT BÖZSI NÉNINÉL…

  • Mi szól, Bözsi néni?
  • Mihez is, aranyoskám?
  • Hogy megneveztem a leendőket!
  • Tudom én a teendőket, ne adj nekem tanácsot, különben is, ki vagy te?
  • Nem ismer meg, Bözsi néni, „á, helló röfik”?!
  • Ja, te lennél az a nyugdíj-emelgetős, csak nem vagy elég szorgalmas, meg hadilábon állsz a számtannal is, hogy tisztességesen összehasonlítsd a farhát-árakkal!
  • Hagyja már, Bözsi néni, a múlt csak az illiberálisokat foglalkoztatja, mert a jövő a miénk!
  • Aranyoskám, már tele a padlás az ígéreteddel, csak ki ne söpörtesd, mint annak idején!
  • Hagyja már, Bözsi néni, nem ezér’ jöttem, kineveztem, nem jól mondom: ma még csak megneveztem, ami persze kinevezéssel ér fel, a Tamást jelöltnek!
  • A kokós beléptető-kapust?!
  • Khm, őt listavezetőnek.
  • Nem vót más? Akkor milyenek a többiek?
  • Tisztességes magyar lányok-asszonyok és keresztény férfiak!
  • És aztán az mér’ lesz jó nekem meg a röfiknek?
  • Jogbiztonságban lesz, Bözsi néni!
  • És azzal tudom majd etetni a röfiket? Aztán ki az a másik Tomika?
  • Az nem Tomika: Sulyok Tamás!
  • Nem is hallottam még róla!
  • Az a jó!
  • Röfijei vannak neki?
  • Nem tudom, de tolla van…
  1. 02. 22. csütörtök

ÉS EZ NEM VICC!

„Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett” – így szól a gránitszilárdságú.

 

K.(övér) L.; N.(avracsics) T.; V.(arga) M.; Sz.(alay)-B.; S.(emjén) Zs.; L.(omnici) Z., G.(ál) K; ugye tudod, kik ők?

Még csak keringő nevek az éterben, akikre „rámértek” a házi-lakáj közvéleménykutató intézetek.

Mert hogy O. V. elzavarta az előzőt.

Ahogyan a korábbiakat is.

Akiknek a kinevezéséről, elzavarásáról mindig egyszemélyben döntött.

 

Pedig mind „fülbevalót-viselőt” voltak – volt, aki rendszeresen hordta is!

 

Most újat keres.

Megint keres.

Aki keres, az talál.

Alkalmasat.

Szempontok is vannak: automata golyóstoll mindenkor a zsebben, mobil állandóan bekapcsolva; kérdés legföljebb annyi, „hol írjam alá?”.

Pedofil fölmenőkkel rendelkezés újabban nem hátrány.

Mert aki sohasem hazudik így gondolja.

Korábban is így gondolta.

Miért nem Andi?

Vagy Bözsi néni?

Vagy Anikó?

Vagy Dzsudzsi?

Vagy a Repülős Gizi?

 

Ma még nem tudjuk: még nem nyilvános.

A döntése.

Majd a R. Tóni eldönti: hogyan hozzák nyilvánosságra.

Akkor kidolgozzák a beetetésedet.

Hogy bekapd a horgot.

 

Kit érdekel: „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett” – így szól a gránitszilárdságú.

  1. 02. 21. szerda

MÁR TUDJA!

„Orbán Viktor már tudja, kit szeretne köztársasági elnöknek” – írja az index.

A korábban megbukottakról is tudta, mégis akarta azokat a bábukat.

 

A vicc ugrik be:

Három örömlány ül egy kávézó teraszán, amikor odalép egy rendőr és megszólítja az elsőt:

  • Magának mi a foglalkozása?
  • Én kérem matematikus vagyok, négyzetre emelem a szoknyámat, összeadom magam az igazgatóval és kivonom magam a termelésből.
  • És maga? – fordul a másodikhoz.
  • Én agronómus vagyok, vándorlok melegágyból melegágyba.
  • Hát maga? – kérdi a harmadiktól.
  • Jelentem biztos úr, én is kurva vagyok, csak nem tudom ilyen szépen kifejezni magamat.
  1. 02. 21. szerda

(Kép: index alapján)

ODAKINT MÁR NEMCSAK SZÖRNYEK JÁRNAK!

(még egyszer)

 

„Itt érdemes megemlítenünk, hogy a „forradalom” egyik alapszabálya természetesen éppen az, hogy olyan dolgok is megtörténnek, amelyek korábban nem történtek meg, vagy amelyekről korábban senki még csak álmában sem gondolta volna, hogy megtörténhetnek.” (Orhan Pamuk)

 

Mész az utcán, megbotlik melletted valaki, még csak oda sem nézel, baktatsz tovább; föllépsz a villamosra, lehuppansz az egyetlen üres székre, még csak körül sem nézel; beérsz az irodába, fogaid közt odalöksz egy „jó napot”-ot az asszisztensednek, akinek vörösek a szemei a sírástól, mert éjszaka meghalt az apja, de nem törődsz vele, nyugodtan hozzáfogsz a munkához – a politika meg végképp nem a te ügyed, gondolhatod és elfordulsz.

 

Hát lopnak-csalnak-hazudnak rendületlenül és tovább: barnulóban a világ.

 

Te csak éled tovább az életed: úgy se történik semmi – hisz’ úgy sem történik semmi.

 

Most történt!

 

Százötvenezer ember néhány – nem politikus – tisztességes, a fejét „nem elfordító” és a cselekvést is vállaló influencer hívó szavára megtöltötte a Hősök terét: megijesztette a „dicsőséges nagyurak”-at, megrengette Magyarország „gránitszilárdságú” intézménye alapjait képező álszentséget-hazugságot, megkérdőjelezte az egyik legfőbb méltóság és kinevezett állami hivatalnok(ok) szavahihetőségét.

 

Ez még nem az volt, amire „korábban senki még csak álmában sem” gondolt volna, de a Hősök terén nem volt krumpliosztogatás, nem voltak lengyel-székely bértapsolók, nem volt korlátlan közpénzeső, „csak” őszinte véleménynyilvánítás.

Odakint már nemcsak szörnyek járnak…

  1. 02. 20. kedd

„HÍREINKBŐL”

„Alekszej Navalnij orosz ellenzéki politikus, Vlagyimir Putyin legfőbb kritikusa 47 éves korában halt meg eddig tisztázatlan körülmények között múlt pénteken az orosz Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetben, Harp faluban lévő, IK-3 számú intézményében…” – (index)

 

„Az ÁSZ 520 milliós büntetést szabott ki az ellenzéki pártokra” – (telex)

 

„Kapacitáshiányra hivatkozva nem vállalta az Országos Mentőszolgálat az ellenzéki pártok február 25-i tüntetésének biztosítását, amely az orbáni pedofilhálózat ellen és a közvetlen köztársaságielnök-választás mellett szerveződött. Soha nem fordult még elő, hogy az Orbán-kormány a mentőszolgálatot arra utasította volna, hogy a demokratikus jogukkal élő tüntetők egészségügyi ellátását megvonja, megsértve ezzel az ellenzéki demonstrálók gyülekezési jogát…” (OS)

 

„Svédország NATO-csatlakozásához…” (Kocsis Máté)

 

„Nem húztam ki a sajtószabadságot a 12 pontból” (Rákay Philip)

 

„A kapcsolat a következő webhellyel nem biztonságos: mti.hu … visszalépés” (a képernyőm)

 

  1. 02. 20. kedd