(Két szíriai menekült, egy félig vak és egy tolószékes állt Magyarországon bíróság elé…)
• Fajszál, itt vagy?
• itt vagyok, Fattum, ne aggódj, Te is jól vagy?
• ahhoz képest, nem romlott az asztmám, a cukrommal is elvagyok, csak a szemem, az hiányzik nagyon
• jobb, ha nem látod, ami itt történik, ez egy érthetetlen ország, legalább most együtt vagyunk
• de már több mint fél éve itt vagyunk
• és még nem látom a végét, már kérdeztem a Magyar Helsinki Bizottság képviselőjét is, de ő se tudta megmondani
• viszont itt nem bombáznak, meg nem vágják le az emberek fejét, csak úgy
• azt nem, ez igaz, akkor se erre számítottam
• én se, azt hittem, ahogy jöttünk, ugyanolyan gyorsan megyünk is tovább
• gyorsan, a kerekesszékkel?
• hát, annál mindenképpen, hogy már hét hónapja itt vagyunk
• azt mondják: nemzetbiztonsági fenyegetést jelentünk, már ha jól fordítják le nekünk, de ez se biztos
• nem is látom, hogy hol fenyegessek
• azt mondják, annak idején kerékpáros deszant volt a magyarok egyik legkorszerűbb hadi egysége, ezért hitték, hogy nekünk meg a kerekeszékes hadoszlop az ékünk
• ne viccelődj, Fajszál, még komolyan veszik és lefordítják
• tegyék, de jó lenne, ha már levennék a bilincset rólam, mert így nem tudom befékezni a kerekesszéket
• pedig meg kellene állnod már, még azt hiszik, hogy meg akarod támadni a bírót
• az jó ember, már egy másik tolmácsot kért
• az segít rajtunk?
• nem, de legalább megértem majd, hogy mit akarnak tőlünk
• és mit akarnak?
• hát ez az, a rábólintásunkat, az aláírásunkat, egyébként nem tőlünk akarnak valamit
• hanem kitől?
• a népüktől, a zembereiktől, hogy beszopják, amit itt hallanak
• ezt nem hiszem el, a zemberek sehol se nem ilyenek
• Fattum, sokat kell még imádkoznod és tanulnod…

Tovább a folytatáshoz →