2017. szeptember 29. nap bejegyzései

Őcsényi polgárok, honfitársaim!

(Nyílt levél)

Most, hogy Orbán Viktor miniszterelnök „semmi kivetnivalót” nem talált az Önök tiltakozásában (sic!), abban, hogy egyik polgártársuk kocsiját téglával megdobálták, kerekeit szétvagdalták, azzal fenyegették, hogy fejét a törzsétől elválasztják, én mégis arra kérem Önöket: gondolják újra: mit és miért cselekedtek.
Nézegetem az Önök községében készült képeket, a templomokat, a Hősi emlékművet, a Hősök terét. Olvasom: „1923. november 25.-én Hősök vasárnapján délelőtt 10.00 órakor avatták fel a Hősi emlékművet… Az ünnepség délelőtt 10.00 órakor kezdődött a Református Templomban, mely alkalommal méltóságos dr. Kovács J. István nyugalmazott államtitkár budapesti teológiai igazgató prédikált a templomban…”
Vajon az akkoriban községükben élt emberek mit gondolnának az Önök mostani tiltakozásáról?
Vajon a budapesti teológiai igazgató és Göde Lajos szekszárdi lelkész mit gondolna az Önök mostani döntéséről? És a most élő lelkészeik, mit gondolnak?
Vajon a falugyűlésen elfoglalt álláspontjuk, döntésük, majd az azt követő események községük mind a 2458 (Őcsény népessége) lakosának a támogatását élvezik?
Önöket akkor és ott, a falugyűlésen a tények nem érdekelték!
Önöket akkor és ott az Önökben fölgerjesztett indulatok vezérelték, előre elgondolt válaszaik voltak, amiket készen kaptak a plakátokról, az úgynevezett ’Nemzeti Konzultációból’! Arra sem voltak kíváncsiak, hogy kik jönnének Önökhöz: hányan, hány éjszakára, napra érkeznének. Meg se hallgatták azokat, akik erről hitelesen beszámolhattak volna. Azóta tudjuk: két családról lett volna szó, két anyáról és két apáról meg tíz év körüli gyerekeikről, hogy egy éjszakát ott aludjanak!
Önöket akkor és ott csak az befolyásolta, amit az országos tévékben láthattak, országos rádiókban hallhattak, az országos lapokban olvashattak! Hittek nekik, mint Horthynak, Rákosinak, meg most hisznek Orbánnak is!
Vajon ki hazudik?
Vajon kinek könnyebb és miért hinni?
Vajon le lehet egyszer győzni a fölgerjesztett, gonosz és „fortélyos” félelmet?
Most, hogy Orbán Viktor miniszterelnök „semmi kivetnivalót” nem talált az Önök tiltakozásában (sic!), abban, hogy egyik polgártársuk kocsiját téglával megdobálták, kerekeit szétvagdalták, azzal fenyegették, hogy fejét a törzsétől elválasztják, én mégis arra kérem Önöket: gondolják újra: mit és miért cselekedtek.
Üdvözlettel: egy honfitársuk, aki szintén magyar és itt él Magyarországon
2017. 09. 29.

Csak kaszál…

Az öregember a kisváros főutcája vizes-árkában a gazt kaszálja.
Hajlott, csontos hátán a félig szakadt ing már csurom víz, őszesen világító haja izzadtan lóg a szemébe, látszik, karját már alig bírja, de csak lendít és vág, lendít és vág. Mellette rozzant, deszkákból, házilag barkácsolt, kétkerekű kiskocsija (az egyik kerék már félig kibicsakolva) a sarkon, a járda mellett pihen: várja a következő adagot. Az öregember nem néz se jobbra, se balra: csak lendít és vág, csak lendít és vág. Az emberek egykedvűen, rá se hederítve mennek el mellette, ki munkából jövet, ki vásárlásból, ki pedig a sikongó kisgyerekét vezetve. Az öregember csak lendít és vág, lendít és vág. A kiskocsi már majdnem tele, az árokpart már szinte szebb, mint a tavaszi zápor után, a friss, vágott zöld illata megcsapja a járókelők orrát, akik mintha ettől egy pillanatra fölkapnák fejüket, de semmi egyéb. Az öregember csak lendít és vág, lendít és vág. Hisz kell a gaz, otthonra: talán a … de ez mindegy is, az öregember csak lendít és vág, lendít és vág.
Csak rendőr ne jöjjön…
2017. 09. 29