2018. október hónap bejegyzései

VARIÁCIÓ UGYANARRA A TÉMÁRA …

Melegen sütött a nap, „a vénasszonyok nyara” már napok óta beköszöntött, és ha már így tett, úgy döntött, marad még egy ideig.
A hetven felé közeledő öregember a HÉV megálló lugasában baktatott, meg-megállt, aztán újra elindult, végül lehuppant a rogyadozó, agyonfirkált, háttámla nélküli padra, hátát a kereszttámlát tartó betonoszlopnak támasztotta, és kényelmesen elhelyezkedett. Összehúzta magán a kabátját, szemét lecsukva fejét megemelte egy kicsit, hagyta, hogy arcát cirógassa a meleg napsugár. Öreg kutyája azonnal lefeküdt a lábához, összegömbölyödött s rögtön elaludt. Jó ez a simogató meleg, ha ilyen lenne a tél is – gondolta magában szuszogva, morgolódva, mindenkinek minden könnyebb lenne. Aztán elővette pipáját, amit már korábban jól megtömött dohánnyal, óvatosan megnyomkodta hüvelykujjával, majd meggyújtotta, szívott kettőt-hármat, s kezdte nagyon jól érezni magát.
Csikorogva megállt egy HÉV, utasok szálltak le, nem nézve se jobbra, se balra sietve mentek a várakozó busz felé, ami majd viszi tovább őket útjukra.
Minden csöndes, békés volt, senki nem foglalkozott se Puzsérral, se focival, se Flórával.
Ha mindig ilyen napunk lenne – mélázott tovább magában az öregember, néha lehajolt és megsimogatta az alvó kutyát és tovább szívta a pipáját. Egy félórácskát maradok, amíg elszívom – határozta el, pedig jó lenne tovább is maradni.
Ekkor – talán a semmiből – hirtelen feltűnt három, megkülönböztető mellényt viselő, láthatóan hivatalos ember, komolyan körül néztek a kihalt lugasban és határozottan elindultak a pipázó öregemberhez.
– Jó napot kívánok, kérem az igazolványt.
– Máris adom – riadt föl az öreg, amikor eszébe jutott, hogy kutyasétáltatáskor soha nem visz magával iratokat, nehogy elveszítse, nincs nálam, otthon hagytam, itt lakom a közelben, csak a kutyával jöttem sétálni.
– Akkor nem tudja magát igazolni, ha jól értem – jött a dörgedelmes válasz és a három marcona, megkülönböztető mellényt viselő ember közelebb lépett a padon üldögélő öreghez, összezártak körülötte, már a nap se cirógathatta az öreg arcát.
– Itt lakom az Ibolya utcában, mondom – válaszolta egyre ijedtebben és közben a pipája is elaludt, soha nem szerette újra meggyújtani, az úgy már nem az igazi.
– Maga itt aludt a padon, a Szabs. tv. 133/B Életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt először, másodszor és harmadszor fölszólítom, fejezze be a szabálysértést, mert előállítom! Ürítse ki a zsebeit, utána tegye hátra a kezeit, mi ez a csuklóján, lopta?
– Kérem, itt a telefonom, hívja föl a fiamat, Ő majd igazol.
– A telefont is lopta?! …
És akkor az öregember hirtelen megfordult az ágyán és fölébredt …

2018. 10. 18. csütörtök

„SZERET(T)EM A FOCIT” …

(egy „amatőr” szurkoló duzzogása)

Már megint nem sikerült!
Már megint rácsodálkoztunk: ni-ni, nem sikerült.
Aztán megint megy minden tovább, hiszen a magyar miniszterelnök „szereti a focit”, él-hal érte, beutazza miatta az egész világot és továbbra is egyedül Ő dönt: dőljön továbbra is a közpénz meg a sumák-pénz a fociba; milliókat keressenek továbbra is semmiért a játékosok, edzők, ügynökök és mindenki a foci körül; üres lelátók előtt is menjenek majd a meccsek és közvetítsen továbbra is milliókért az M4 SPORT; stb.
Szóval: megint nem sikerült!
Pedig olyan szépen indult: kineveztetett egy „világhíres” balga, akarom írni belga edző, majd leváltatott; lett helyette egy másik, aki nagyapjának ajánlotta kinevezését, de már alatta is inog; a Vidi is eljutott az ígéret kapujába, igaz a kapuban is ragadt; lett, akarom írni kiderült a repülő is, amivel a kiválasztott emberek repültek szurkolni stb.
Szóval tegnap kaptunk egy hármast az észtektől, akik eddig még egy gólt se rúgtak senkinek. De sebaj, mi is bevágtunk hármat, tudnak ezek a gyerekek. És ha a görögöktől nem kaptunk volna ki, ha megadták volna a tizenegyest, ha még egy percig tartott volna az a meccs is; ha tegnap nincsenek azok a buta hibák, ha Kádár szólt volna, ha Eppel eltalálja a labdát … akkor…
Röhej.
A Főnökség már hazaérkezett.
A „szerethető” csapat is.
A stadionok tovább épülnek. A köz és magánpénzek tovább ömlenek: csak a teljesítmény, akarom írni az eredménytelenség a régi!
De mitől változna, hiszen ennyi is elég: a miniszterelnök szereti a focit!
Már nem tudok önfeledten és fölszabadultan szurkolni, mert elvették az örömöt, hogy érdemes, mert csak a politika van már ebben is.
Közben megszűnik az állami támogatása a lakástakarék-pénztáraknak, életvitelszerűen már nem is lehet bárhol tartózkodni, újra a „fortélyos félelem” igazgat.
Marad a lecsó …
2018. 10. 16. kedd

JEGYZŐKÖNYV

(jóváhagyás előtti állapotban)

A mai napon intézkedést foganatosítottam Budapesten, a Deák téri metró-megálló aluljárójában Szedlacsek Hugó ellen a Szabs. tv. 133/B Életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt.
Megállapítottam, Szedlacsek Hugó életvitelszerűen tartózkodott az aluljáróban, mert nála volt
– egy élelmiszeres zacskó, benne – elmondása szerint kukából kihalászott – két, már száraz félzsömle, néhány sajthéja töredék, egy üres tejfölöspohár, ami azért még lenyalhatóan fehér volt belül a tejföltől, ezek együtt képezték Szedlacsek Hugó szerint reggelijét, ebédjét, vacsoráját;
– egy nagyobb szatyor, amiben két foszladozó és láthatóan agyonhasznált takarót tartott, a harmadik takarón éppen üldögélt a kövezeten; két kisebb műanyag zacskó, az egyikben üres szénsavmentes ásványvizes palackok, a másikban üres sörösüvegek voltak, elmondása szerint visszavitelre;
– ezen kívül volt nála két gyanús, ismeretlen könyv is; Epiktotész: Kézikönyvecske és Erasmus: A balgaság dicsérete címűek, meg is kérdeztem Szedlacsek Hugót, hogy tud-e olvasni, de nem adott egyenes választ, csak azt mondta: „tanár vagyok”.
Szedlacsek Hugót fölszólítottam, hogy életszerűen hagyja el az aluljárót, mire megkérdezte, „hova menjek”; erre mondtam neki, hogy melegebb éghajlatra, mire arrébb húzódott, ezért határozottabban megismételtem még kétszer a felszólításomat. De ő csak bámult maga elé, szerintem olvasni sem tud. Mivel nem ment a megjelölt helyre, nem mellőzhettem a további intézkedést: határozottan föllépve elvezettem, a motyóit elszállíttattam.
Jelentem beleolvastam a gyanús könyvecskékbe és borzalmas dolgokat találtam bennük: „Ha olyan szerepet vállalsz, amely az erődet meghaladja, kudarcot vallasz benne, és még azt is elszalasztod, amit képes lettél volna betölteni”; „Hülyék véleménye irányítja a legfontosabb és legjelentéktelenebb dolgokat egyaránt.” meg még sok ilyen badarság.
Folytatjuk a tisztogatást.
2018. 10. 15. hétfő
Galgaházy Lajos
rendőr főtörzsőrmester

CSÖMÖRI EMLÉKEZÉS …

Csömör egy – 2018-ban – 9772 lakosú, Pest megyei nagyközség. „Semmi különös”, ha csak az nem (gondolom elfogultan), hogy apám itt született, itt töltötte kisgyerek korát. Ugyan iskolába már Pesten járt, mégis sokat mesélt a szülő-falujáról, a testvéreivel való hancúrozásokról, Gyuri bátyjával való villongásairól, apja szigoráról, s persze Csömör „hatalmas folyójáról”, amit, amikor először megláttunk öcsémmel, el sem hittük, hogy folyó: addigra olyan csörgedező kis patak lett már. Aztán apám „elment”, de mi azóta is, testvéreivel és a „nagy családdal” (unokákkal, dédunokákkal, ismerősökkel, barátokkal) minden évben kilátogatunk Csömörre: van, amikor egy születésnapi ebédre, van, amikor könyvbemutatóra.
Csömör megint „családi” helyszín lett.
Tudni kell, hogy Csömörön akkoriban, már a XIX. század óta – apámékkal együtt – több zsidó család is élt, még Zsinagóga, zsidó temető is volt a faluban. Magyarok, zsidók és nem zsidók, békességben éltek egymással. Aztán ’44-ben a Csömörön élő zsidókat is, közel 100 embert elhurcoltak Auschwitzba, ahonnan már nem tértek vissza.
2013-ig a zsidó temetőt gaz, dudva borította; a sírkövek összetörve, fölismerhetetlenül hevertek mindenfelé. Akkor néhányan, a ZSIT egylet tagjai és lelkes támogatók, a nagyközség önkormányzatának a támogatásával rendbe hozták a temetőt, emléket állítottak a Holokauszt áldozatainak és minden évben megemlékeznek róluk.
Így volt ez tegnap is.
Sokan voltunk ott, sokan hallgattuk az elhangzó áldozatok neveit; a szavakat: mennyit vesztett a község a magyar-zsidók elpusztításával, a meg nem született utódokkal; az ígéretet, hogy soha többet.
A megemlékezés végén a kövek halkan koppantak az áldozatok emlékhelyénél, mégis, mintha nem is a mai Magyarországon lennénk, a remény ott csillogott mindenki szemében …
2018. 10. 15. hétfő

FELJEGYZÉS

Orbán Viktor miniszterelnök úrnak
(szigorúan bizalmas tervezet, nyilvánosságra kerülés esetén megsemmisítendő)

Utasításának megfelelően hajléktalannak öltözve elvegyültem a magyar emberek között. Jelezni szeretném, hogy több technikai problémával szembesültem
– ugyan a GH-ban vételeztem rongyokat, téli bakancsot, madzagot, nylonszatyrot, lukas takarókat, de ahogy leraktam néhányat közülük, a magyar Rendőrség éber rendőrei – a jogszabályoknak megfelelően – azonnal elkobozták és fölgyújtották azokat, ezért újakat, pontosabban másokat kellett beszereznem, de ezt az anyagi jellegű problémát majd Varga miniszter úrral lerendezem;
– a vegyülés nehézséget okozott, mert közismert, hogy az legalább kétemberes, ami viszont azonnal a gyülekezési jogszabály intézkedéseit vonta maga után, s jelentem az rögtön be is következett, még szerencse, hogy nálam volt Miniszterelnök úr dedikált arcképe, amiről a rendőrök rögtön megállapították, hogy én is az ő kutyájuk kölyke vagyok, mindenesetre majd Pintér miniszter urat is tájékoztatom;
– Bayer Zsolt és Habony Árpád urak, valamint Schmidt Mária asszony fölkészítője sokat segített, bár azt el kell mondanom, hogy tapasztalataim szerint Ők már régen fordulhattak meg ilyen körökben, de a kezdeti idegenkedéseket (valahogy a Boss kölnimet nem szívlelték) leküzdve sikerült a kötelékükbe férkőznöm.
Tapasztalataimat a következőkben foglalom össze:
1. A foci nem érdekli őket! Azt se tudják, ki az a Böde Dani, Willi Orbánról nem is beszélve. Fura módon nem voltak még a Puskás Arénában sem, pedig mondtam, hogy onnan kisvasút is indul. Nem sokallották az 522 milliárd forintot a stadionok építésére, mert azt mondták: egy kis fehérbor többet kijön 522 forintból és az többet ér télvíz idején.
2. Soros Györgyöt hamar felismerték, de kiderült, hogy összekeverik a kiabálós Sörös Gyurival, akit még józanul sohasem látott senki. Úgyhogy egyetértettek azzal, hogy Soros György egy ellenség, aki idetelepít idegeneket, amit miniszterelnök úr kerítésileg megakadályoz. Néhányszor elhangzott a „büdös zsidók” kifejezés is, (ezt inkább a HÉV állomáson mellettünk elhaladó utasok mondták, és bizonytalan volt, hogy kire), de ilyenkor én sejtelmesen bólogattam és tovább hallgattam.
3. Garancsi úr repülőjéről nem hallottak, viszont hosszan meséltek a Repülős Giziről és módszeréről, megállapították, hogy annyit még senki nem lopott, mint Ő. Én nem akartam megzavarni a fejüket, hogy ezt rosszul tudják, bár néhányszor megemlítettem a hazudós Gyurcsány nevét, de nem láttam a szemükben értelmet. Szerintem ezek nem dékás vagy szoci szavazók lehetnek.
4. Amikor a magyar egészségügy sikereit hoztam szóba, rögtön fölcsillant a szemük és várták a füves cigit, mert szerintük annál jobb orvosság nincsen és azt hitték, a rendőrök miatt beszélek rejtelmesen. Miniszterelnök úr! Vigyázzunk a Liberális párttal, mert azok ezek szerint előttünk járnak!
5. Később sétára invitáltam őket, de nem értették az invitálást vagy a sétát, mert továbbra is a fűben ülve maradtak, úgyhogy Puzsér is letudva. Amikor Tarlós úr hatalmas sikereiről kezdtem mesélni nekik, fura módon azonnal elaludtak, mert azt hitték tényleg esti mesét hallanak.
6. Összefoglalva: nagyon jól érzik magukat, „minden nagyon szép, mindennel meg vannak elégedve”.
Budapest, 2018. 10. 13. szombat

JELENTKEZÉS…

Hol lehet jelentkezni a Magyarságkutató Intézetbe DNS mintára?

• GIZELLA, Szent István felesége, II. Henrik Német-római császár húga;
• RICHEZA, I Béla felesége, a Lengyel Fejedelem lánya;
• ADELHEID, Szent László második felesége, a Német-római ellenkirály lánya;
• ILONA, Vak Béla felesége, az Uros zagorai nagyzsupánnak a lánya;
• ÁGNES, III. István felesége, osztrák herceg lánya;
• KOSTANVCIA, Imre felesége, Aragoniai királylány;
• JOLÁN, II. András második felesége, francia hercegnő;
• BEATRIX, II. András felesége, ancorai őrgróf lánya;
• FENENNA, III. András első felesége, Kujavivi herceg lánya;

A többieket a válasz ismeretében értesítjük!

2018. 10. 12. péntek

SZEMPONTOK AZ ELLENZÉKI PÁRTOKNAK A FŐPOLGÁRMESTER VÁLASZTÁSON VALÓ JELÖLÉSÉHEZ …

(dühöngő-tervezet, ebben a formában piszkozat, nem terjeszthető, csak a miniszterelnök elé)
1. „Őszinte” megegyezési szándékot kell mutatni, meg kell ígérni, hogy minden ellenzéki párt tanult az elmúlt tíz év hibáiból.
2. Viszont tilos: előre, zárt körben, informálisan egyeztetni, mert még hátha közös nevezőre jutnának, akkor meg kellene egyezni valamiben és együttes indulás esetén még a végén nyerési esélyeik is lennének.
3. Minden ellenzéki pártnak önállóan kell indítani egy-egy jelöltet, hogy megőrizzék „arcukat”.
4. Megint be kell vetni a már „jól-bevált” civil-szindrómát: el kell érni, hogy több jól-hangzó, korábban már sikert elérő civil személy „önként és dalolva” bejelentkezzen jelölésre.
5. A jelöltek „megosztó” programmal induljanak: lehetőleg egy szűk, csak az elit értelmiséget érdeklő és érintő célt fogalmazzanak meg, rögtön derüljön ki, hogy más szándékuk nincs, csak a fényben megfürdeni.
6. El kell érni, hogy a Nézőpont Intézet mérje a jelöltet.
7. Azonnal jelezni kell, hogy melyik jelölt mögé melyik párt áll be, s melyik mögé semmiképpen nem, mert így lesz „igazi és demokratikus” és válik láthatóvá a sehova nem vezető verseny.
8. Ezeknek a civil és „független” jelölteknek „középre” kell pozícionálniuk magukat, azaz rögtön ütniük kell a másik ellenzéki civil jelöltet (is).
9. A még megmaradt „szabad” sajtóban azonnal cinikusan és kajánul le kell leplezni a megosztottságot, a küldetés lehetetlenségét.
10. Minél több civil jelöltet sikerül megnyerni (ön)jelölésre, annál nagyobb eséllyel lehet informális (kormányzati, kormányzati háttérű) pénzforrásra számítani.
11. Lehetőleg a választás előtti napig el kell húzni a vitákat.
12. Az zemberek, nos a zemberek: LE VANNAK SZ@RVA, MENJENEK CSAK A LECSÓBA!
2018. 10. 12. péntek

VÁLASZTÁSRA FÖL!

– Apu, én akarok lenni az osztálytanács elnöke!
– Dicséretes, kicsi fiam.
– Már el is döntöttem be is jelentkeztem!
– Nagyszerű, és hogy tervezed az indulást?
– Már beszéltem az Ofővel, együtt reggelizünk holnap a suli büféjében, persze én fizetem, ami mindenki számára nyilvános lesz: Ő iszik majd egy kávét, én majszolok majd egy brióst, aztán együtt bemegyünk az osztályba, tíz perccel a becsöngetés előtt, de addigra mindenkinek ott kell lennie, mert különben bejegyzést kap az elektronikus naplójába, az osztály-hírharsona szerkesztő lánnyal is beszéltem, Ő majd a telefonjával csinál egy videó-spotot, amit rögtön föllök a Facebookra és a Twitterre.
– Jól hangzik. És aztán?
– Van a Horváth Csabi, tudod, aki már volt egyszer nótafa, na Ő már többször mondta az osztályban, hogy Ő lenne a legjobb elnöknek, és nagyon veszélyes lehetne rám nézve, ezér’ már szóltam a Robinak, aki egy nagyon harsány srác, mindig hadar és kiabál, és ez nagyon tetszik a lányoknak meg a Péternek, tudod, akinek az anyukájával olyan jóban vagyunk, akinek olyan frankó tervei vannak a pályaudvarok átrendezésére, hogy induljon el és már be is jelentkezett indulónak és sok szavazatot el fog csípni.
– Jó, és milyen lesz a kampányod?
– Már beszéltem a Csabi húgával, aki mondta, hogy a Csabi nem mos kezet vécézés után, meg lukas a zoknija, meg ismeri a Ceglédi Zolit a másik osztályból, meg ilyesmi, ezt közhírré fogom tenni; aztán meghívom a Mándokit, hogy gitározzon nekünk, meg az iskolai rádióban minden reggel beszélhetek fél órát a fociról, meg ilyesmi.
– És, tartalék-terved van, ha mégsem Te nyernél?
– Persze, már megbeszéltem az Ofőval, hogy akkor megváltoztatja a szabályt és új szavazást rendel el, ahol már csak azok szavazhatnak majd, akik, de a részletek most nem érdekesek, meg különben is: olyanok a szavazási szabályok, hogy az erősebb mindent visz, az pedig az Ofő meg Én vagyok!
– Akkor harcra föl!
2018. 10. 11. csütörtök

MÉG EGYSZER „GÜL BABA TÜRBÉJÉ” -RŐL…

Tegnapi bejegyzésemben „Bözsi-néni” írt egy levelet Gül Babának, ami természetesen nem Gül Babáról szólt. A megírásra „Bözsi-nénit” az késztette, hogy a kormányfő Recep Tayyip Erdogan török köztársasági elnök társaságában felavatta Gül Baba türbéjét, majd részt vett imádkozásukon.
Ez az avató esemény akár csodálatos példája is lehetett volna annak, hogy korabeli sérelmeken, ellenségeskedéseken, hódítási szándékokon is túl lehet lépni; az eltérő kultúrák, vallások szerint élők között is van lehetőség a másik kultúrájának az elismerésére, az együtt-élésre, egymás értékeinek az elismerésére.
De ez az avató-ünnepség nem erről szólt!
Ennek az avatásnak ugyanis más volt az üzenete:
1. két – egy kicsi és egy nagy – diktátor mutatta föl középső ujját Európának, intett cokit Brüsszelnek, Berlinnek, Párizsnak; tudatta, hogy a hatalom-gyakorlási módszerek, technikák hasonlósága, azonossága erősebb kötelék minden más szempontnál; az egyéni-diktátori érdekek érvényesítése mindent megelőz;
2. a magyar miniszterelnök („aki még sohasem hazudott”) megint bizonyította, nem azt teszi, amit mond, illetve nem azt mondja, amit tesz, azaz megint hazudik, mert muszlim bevándorlókkal riogat, hogy „azok” mind terroristák, bűnözők, ezért meghosszabbítja (az idők végezetéig, vagy az Ő ideje végéig) a rendkívüli állapotot; ijesztget azzal, hogy a bevándorlók elveszik népünk kenyerét; félti a keresztény embert a világban, miközben a jelenlétével azt láttatja, hogy ez nem is igaz, mert tényleg, nem igaz; bátor, szókimondó embernek tartja magát, aki még arra sem képes, hogy egy újságírói kérdésre egyenesen válaszoljon, tudniillik arra, hogy támogatja-e Törökország uniós tagságát, azaz azt (is), hogy 3 és fél millió „migráns” a belépés esetén azonnal uniós állampolgár legyen; miközben hadiipari megállapodásra törekszik Törökországgal;
3. és végül a Fidesz szavazóknak, a „Bözsi néniknek” is szólt az üzenete, akiknek mindent el kell hinniük, helyeselniük kell, amit a magyar miniszterelnök mond, csinál, közvetít, pl. most bólogatniuk, tapsolniuk kell, hogy a miniszterelnök éppen részt vett egy imádkozáson, (amit korábban elítélt és az olyan magyar embereket, akik ilyet cselekedtek, ellenségnek titulált); és nehogymá’ elgondolkodjanak Gárdonyin, Mohácson, a Budai Vár elestén, a 150 éves megszálláson, azon, hogy kultúránkba mennyire beépült, mennyire részévé vált az a 150 év, mert még multikulturális gondolataik születnének…
Szóval „Bözsi néni” levele nem is Gül Babához íródott…

2018. 10. 10. szerda

KEDVES GÜL BABA!

Most, hogy drága miniszterelnökünk szerint is azon daliás korszak (a Mohácsi vész korának) szülötte vagy, „amikor „nemzeteink nagy fiai feszültek egymásnak”, a váltakozó kimenetelű küzdelmek hősiessége nemzeteink nagyságára emlékeztet, és arra figyelmeztet, hogy ma is ehhez a nagysághoz kellene felnőnünk”, engedd meg, hogy próbáljak fölnőni Hozzád!
Én egy egyszerű, Fidesz-hívő magyar ember vagyok, aki követi áldott miniszterelnökünk minden szavát és lépését, mától áldani fogom dervis úr az Ön nevét is. Már kutatásokba kezdtem, hogy vajon azér’ kapta-e a nevét, mert rózsák nőttek az Ön sírja köré, vagy mert kopasz tetszett volt lenni, vagy mert „a szertartások során képes volt arra, hogy bántódás nélkül megcsókolja a dervisek által „gülnek” nevezett tüzes vasat”. Egyébként ez nekem teljesen mindegy is, a fő, hogy drága miniszterelnökünknek is eszébe jutott.
Egyébként nagyon sajnálom bajtársát, akit Dugovics úr letaszajtott a mélybe és bocsánatát is kérem az egri nők és asszonyok forró vizes locsolkodása miatt is, biztosan a nagy kavarodásban tévedtek víz kiöntése során.
Fiamnak már a Fenerbahce lett a kedvenc csapata, lemondott a Reálról és a Barcelonáról is.
Remélem hamar utcát is elneveznek Önről.
Addig is nyugodjék békében, imádkozom Önért, azt még nem tudom, hogyan, de addig is áldott legyen a neve:
Bözsi néni
2018. 10. 09. kedd