2019. december hónap bejegyzései

KÉT LEVÉL

I.

LEVÉL GULYÁS GERGELYNEK

HELYBEN

Gulyás úr!

Holnap tüntetés lesz megint Budapesten, amiről már biztosan értesült.

Bizonyosan rákészülnek Önök is az eseményre, talán már meg is írták a közszolgálati hír-harsonákban majd elhangzó, a „sorosista-rendezvényről”, a „nemzet-gyalázó liberális tömegről” stb. szóló rövid, de „ütős” és „színes” kis hírek szövegeit, a háttér-kiegészítő lejárató kampány szlogenjeit.

Nincs kétségem: ebben már nagy tapasztalatuk és rutinjuk van.

Fölösleges.

Egy szavukat sem hiszi majd el – a józanul gondolkodók közül – senki.

Már szavazóik is magukon röhögnek – igaz, még csak otthon, az asszony mögött vagy a vécében, de ami késik, az is hamar megérkezik: a röhögést nem lehet elfojtani.

Kár a pénzkidobásért, még ha annak jelentős hányada „csókosaik” zsebébe vándorol is.

Most már ez nem lesz elég!

Most már valami más kell!

Most már meg kell hallaniuk az emberek elégedetlen és dühös hangját, most már figyelembe kell venni az elhangzó véleményeket, követeléseket.

Gulyás úr!

Ne menjenek tovább ezen az úton!

Egy magyar állampolgár…

  1. 12. 08. vasárnap

II.

TISZTELT SZERVEZŐK!

Ma még nem tudjuk: vajon hányan jönnek el a Madách térre, a holnapi tiltakozó megmozdulásra, sokan vagy kevesen leszünk ott. Biztosan készülnek a szónoki beszédek, a fölvezető műsor, és reményeim szerint a kielégítő cselekvő lezárás is. Vélelmezhetően átgondolták és megértették: nagy most az Önök felelőssége!

Mert az elmúlt években számos „nagy” és kisebb tüntetés volt már Budapesten: emlékezzünk az Operánál összegyűlt hatalmas tömegre (amit akkor a Hír tv-nek „sikerült” kicsivé varázsolnia), de ami után kimaradt a „gólhelyzet”; hasonlóan hangsúlytalan és megválaszolatlan maradt a magánpénztárak einstandolása elleni tiltakozás; a rendvédelmi dolgozók, a pedagógusok, az orvosok, az ápolók elemi protestálása is.

„Tüntessünk együtt a színházakért, tüntessünk a kultúra függetlenségéért!” – szól a meghívó szövege, ami – az előzetese jelentkezések alapján – ezreket mozgósított már a tüntetés előtt is.

Nagy a várakozás!

Érezhető az elszántság!

Mindenki az októberben elkezdődött változás folytatásában reménykedik!

A remény megint fölcsillant!

Éljünk vele!

Egy leendő tüntető magyar állampolgár…

  1. 12. 08. vasárnap

A HARCOS…

Hát persze, hogy beleáll! Nem Ő lenne, ha nem így tenne: mert Ő harcos! Ha nincs harc, háború, akkor is kreál egyet.

Nem demokrata. Nem ismer olyat, hogy megegyezés, kompromisszum. Számára nincs másik nézőpont, vélemény: az csak ellenség lehet.

Ide jutott, itt tart.

Karácsony Gergely megválasztása után, amikor több nagyváros is „elesett” néhány embernek és néhány napig kérdéses volt: hogyan folytatja Orbán Viktor.

Mára ez már nem kérdés: minden fronton támad, törvényt módosít, konszenzus nélkül kinevez, osztogat.

„Van kérdés pajtások, nincs kérdés pajtások, köszönöm pajtások.” – zárja le a „vitát”, a számonkérést kegyetlenül Szabó István „Szerelmesfilm”-jében a rajgyűlésen a rajparancsnok.

Tudjuk az hova vezetett.

Ez hova vezet majd?

Van innen visszaút??!

2019.12.06.péntek

LEVÉLFÉLE ZSÓFINAK

LEVÉLFÉLE ZSÓFINAK
Kedves Zsófikám, édes államtitkár-helyettesem!


Iluska vagyok, apukád egyik régi barátnője, még az átkosból. Már régen nem találkoztunk az öregeddel, de mert láttalak a tévében, eszembe jutottak a vele eltöltött édes órák, napok. Zsófikám, hogy mi mennyire egymásba voltunk zúgva apáddal, ahogy ő nyomta a „Zárjon be a gyár”-at, ráztuk a seggünket „A béketábor lázban él, szén kell s vörös a cél”-ra, nem nyomta úgy senki, de nem erről akarok Veled levelezni, ugye tegezhetlek, akár az anyád is lehetnék, de szerencsére mégsem vagyok. Olvasom: visszamenőlegesen most módosítják miattad az Aranybullát, mert máskülönben nem férnél bele, pedig nagyon csinos vagy. Ez nem semmi! Ezzel a fölhatalmazással (oda-vissza) élned kell! Nem szabad elkallódni hagynod ezt a lehetőséget, használd ki, ne hagyd elveszni, amit nem kell!


Néhány jó-tanácsot skribáltam össze neked, használd egészséggel azokat, bár én már nem vagyok egészséges. Szóval:
– mindig legyél jólfésült és üdén ápolt, szagosítóval is jól beszórt, vigyázz: gyorsan elmúlik ez az idő;
– mindig figyeld a Novák Katust: mit mond, hogyan mondja, van-e mélyebb tartalma is a megszólalásának (bár ezt kétlem);
– ha kér valamit, azonnal és föltétel nélkül teljesítsd;
– ha a Deutsch Tomi megsimogatja a kezed, azonnal ne húzd vissza, de légy óvatos;
– mindig fölfelé nézz, ne lefelé, az jól áll neked;
– nem kell mindig okosakat mondanod, bár egyszer-egyszer nem árt, nyugodtan mondhatod mások jó gondolatait is, még idézőjelek közé sem kell tenned;
– ha tudod, azért a jogi diplomát mindenképpen szerezd meg, még szükséged lehet rá!
Zsófikám, aranyom!


Az a gyurmás hasonlatod, na az tényleg oltárian jó volt! De azért te ne gyurmázz azokkal az aranyos kezeiddel, még összepiszkítod a drága körmeidet, és ez nem azért fontos, mert én vagy az Orbán Viktor mondta, hanem mert igaz!


Neked most kell megragadnod, ami megragadható, ki ne engedd a kezedből, ha már jó szorosan megfogtad! Jókor és éppen jó helyen voltál drágám, neked most már „Mindent szabad, de semmi se muszáj!”, ahogy apád ordibálta annak idején, akkor csináld! Ne hozz szégyent apukád őszülő fejére, mert most ugyan hideg van, de „… te sorban állsz, a büfék előtt az osztályharcba beszállsz.” Ezt soha ne feledd!


És még egyet: ha szükséged lenne, ott fönn, abban a fene-nagy minisztériumban egy takarítónőre, csak nyugodtan szóljál, a számomat apád tudja, azóta sem változott.


Csókollak: Ilus
2019. 12. 06. péntek
(a valósággal való egyezőség teljességgel kizárt)

dr. Radnai György

2019. december 5.

TÉNYLEG MEGJELENT…

És akkor a rémálmomban tényleg megjelent, minden előzetes jel nélkül, egyik pillanatról a másikra lett ott. Egy pillanatra visszahőköltem, de Ő csak kedvesen mosolygott rám, pillantása megnyugtatott, idegességem rögvest elszállt. Fölültem az ágyban, rátekintettem, érdekes módon sem a fény, sem a nagy világosság nem zavart érdeklődve vártam: mi fog történni. Fölemelte fejét, kezét jóindulatúan a takarómra ejtette, elmosolyodott és így szólt hozzám: aztán mi végre vagy a világon, felelj, mert nem akarlak kihúzni a nagy könyvből és együtt-érzően tovább mosolygott. Még egy stadiont szeretnék építeni, aztán megrendezni az Atlétikai VB-t, egy Bajnokok Ligája döntőt, újabb úszó VB-t, majd az olimpiát! – súgtam felé fordulva, de most már a szememet lesütve. Erre széles mosolyra húzta száját és így szólt: meg se ismertelek hirtelen, Viktor, csak baj ne legyen belőle – és úgy, ahogy volt eltűnt hirtelen.

2019. 12. 05. csütörtök
(MtI ÁLHÍR)

VÁGOD? (10.)

VÁGOD? (10.)
Lopnak ezek, úgy lopnak, még csak nem is szégyellik, visznek mindent, amit látnak: ingatlant, budai bérleményt, Balaton-partot, magán és állami vállalatot, mindent, ami rögvest elveszti közpénz-jellegét, mintha az övék lenne, vágod haver? Hogy irigy vagyok, mert nekem nincs Balatonom, Mátrám, focicsapatom, mert nem adatik meg, hogy lopjak, mert nem vagyok olyan tehetséges, ügyes, mint ők, látod, ebben lehet valami, de mire lennék irigy? Arra, hogy nem vagyok az a kis csaj, tudod, akit mert megválasztották a Fidelitas elnökének, huszonkét évesen, a törvény ellenére rögtön államtitkár-helyettesnek neveztek ki? Ne marháskodj, a Tomika sem lehetett anno ifjúsági akárki, mert nem volt meg az iskolája, aztán meglett neki is, volt is szóbeszéd róla, hogy az idézőjelet ő se ismerte a disszertációja megírásakor, de persze az még más világ volt, akkor még a kis-gömböc se volt még kis-gömböc, csak focista, a Schmitt Pál is csak fővárosi nagy-góré akart lenni, nem aláíró-toll, na igyunk inkább, mert száraz a torkom, meg a tiéd is: Maris, hozzál még egy kört, mert ugye hallottál róla, hogy a Kocsisnak a felesége nevén mi van, nem annak, Ő már szegény nem él, hanem a mainak, a volt polgármesternek, aki most frakcióvezetője a Fidesznek, nem, nem hallottál róla, mért is hallottál volna róla, te csak a sör-frakciót ismered, jól van, nem baj: ahogy élsz, úgy ítélsz, ez az élet rendje, téged a 97 milliós nyaraló hidegen hagy, nem lehet meginni, itt a faluban nincs is ház, ami annyit érne, pedig van iskola is, a polgármester meg nem itt lakik, te: annak milyen háza van, az se érdekel, pedig az asszony nála takarít közmunkásként, inkább igyunk, haver. De azér’ a Kocsis asszonya nem a közmunkából vette a házát, volt két állása is, az államiaknál, vágod, haver, meg azt mondják, örökölte, ezek mindegyike örököl, vágod, haver, mindegyik, nem is értem, na igyunk. Hát azt hallottad, haver: A Gergő kirúgta az FKF vezért, nem a Bornemissza Gergő, de legalább róla hallottál, hogy régen láttad a moziban, igen, a Várkonyi rendezte, hogy a Vicus tetszett neked, nekem is, A Vencel Vera, hogy ott legalább megvertük a törököket, az alagút se jött be nekik, mert volt a védőknek dobjuk meg zöldborsójuk, hát haver, most büszke vagyok rád, meg szeretlek is, látod, tudsz te, ha akarsz, de most nem arról a Gergőről van szó, meg nem az ásotthalmi alagútról, hanem az FKF-ről, nem, az FKF nem a felcsúti foci-csapat, hanem a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt., annak a vezérigazgatóját rúgta ki a Karácsony Gergő, mert szerződést kötött a Mészáros család érdekeltségébe tartozó céggel, amikor már nem lehetett volna, másfél milliárdért, kíváncsi vagyok: a kis-gömböc kinevezi-e a kirúgottat kormány-megbízottnak vagy sem, téged ez nem érdekel, mert úgysem adják a TV2-ön se, meg a királyiban se, hát nem adják, de azér’ tudjál róla, mitől döglik a légy. Na igyunk még egyet, még nem kell mennem: Maris! Hát azt hallottad, a ksi-gömböc kinn van Japánban és azt mondta: „Visszatérő rémálmunk, hogy egyszer megjelenik a Jóisten Magyarországon, megkérdez minket, mi végre vagyunk a világon, és ha mi nem tudunk válaszolni, kihúz minket a nagy könyvből, ahova a nemzetek vannak felírva”, hogy igyunk, értem, te azt felelnéd, mert addig jó, amíg van mit, ugye, értem, te midig szomjas vagy, még szerencse, hogy van a Maris, és ez nagy szerencse a világnak, hogy nem megy pocsékba a sör, jól van haver, látom vágod a témát, te ebben vagy a legjobb, ebben követeled ki magadnak a helyet a világban, na jól van: igyál még egyet, ne gondolkodj!
2019. 12. 05. csütörtök

KÓSA (FIDESZ-(KDNP)) A KÖZÉP…

„Az almának a középe a magház.

A vihar közepe felé egyre erősebb a szél.

A kör közepe egyetlen pont.” (Wikiszótár)

 

 

Megtanultuk: nem azt kell nézni, amit mondanak, hanem azt, amit csinálnak.

Tegnap „harsogó” hepaj volt Budapesten, attól zengett – nemcsak a terem, hanem – a teljes hazai sajtó is: a Fidelitas tétnélküli kongresszusa zajlott. Kipirult arcú, jólöltözött fiúk és kisminkelt lányok vidáman és magabiztosan – biodíszletként – vettek részt a „mulatságon”, adtak „markáns” interjúkat a kérdező újságíróknak. Az esemény akár 50 évvel ezelőtt is történhetett volna, csak akkor az állampárti ifjúsági szervezetet nem így hívták. De minden rímelt az akkori kongresszusokhoz: a felhajtás, a körítés, a meghívott pártkorifeusok, a beszédek és a tapsok is. A fiatalok is ugyanolyanok voltak: lelkesek, naivak, mindent elfogadók.

A forma nem változott.

Bezzeg a hívószak, a jelszavak, azok nagyon is: uszítás, gyűlöletkeltés, az érzelmek fölkorbácsolása, „egy kis zsidózás”.

Pedig a Fidesz-(KDNP) arra büszke, hogy ő áll középen, mindenki más tőle balra és jobbra van, ahogyan ők vallják: szélső jobbra-balra, hisz nyilasokkal, kommunistákkal van tele az ország.

De persze megtanultuk: nem azt kell nézni, amit mondanak, hanem azt, amit tesznek.

Emlékszünk a Kubatov kopaszaira, a civilek emlékművének meggyalázóira, országgyűlési képviselő disznóra írt föliratára, Bayer megtorlatlanul maradt uszításaira, a Soros-plakátokra és sajnos hosszan lehetne a sort még folytatni.

Amit tesznek, pontosabban ahogyan az az előbbi fölsorolásból látszik, amit nem tesznek: elég csak arra figyelnünk…

Meddig még, vajon hová vezet ez, ne tudjuk meg…

  1. 12. 01.vasárnap