AZ IPARŰZÉSI ADÓ MEGFELEZÉSE UTÁN…
Tegnap Orbán Viktor megint szenvtelen arccal kinyilatkoztatott: a járványra hivatkozva megfellebbezhetetlenül „gazdaságvédelmi” intézkedéseket jelentett be, többek között a kkv-k és az egyéni vállalkozások iparűzési adóját január elsejétől a felére csökkentik (ördögi, akarom írni „parraghi” javaslat alapján), az önkormányzatok kieső bevételeire a 25 ezer fő alatti települések a kormánytól támogatást(?) kapnak, a nagyobbak helyzetét egyenként(?) áttekintik, aztán meglátják.
Ez már – a karácsony, a szeretet ünnepe előtt – nyílt háború, kíméletlen, elvakult bosszú a „lázadók” ellen, a nemzet(h)y-keresztény(?) magyar kormány sajátjait, magyarjait bünteti, korbácsolja.
Az interneten megkeresem Ferenc pápa híres, 2014. december 22-én elmondott beszédét: „deformata reformare, reformata conformare, conformata confirmare és confirmata transformare [annak, ami alakjában eltorzult, visszaállítani az alakját; azt, ami visszanyerte alakját, a céljának megfelelővé alakítani; azt, amit céljának megfelelővé alakítottunk, megerősíteni; a megerősítettet pedig átalakítani]” – mondta akkor, amikor a „római kúria reformjáról” beszélt, arról, hogy a kúria feleljen meg, „a mai kornak, az idők jeleinek és mindannak a jónak, amit az ember elért, hogy jobban szolgáljuk azon férfiak és nők igényeit, akiket segítenünk kell…”. Ehhez kell az egyházi reform, de nem (a ráncok eltüntetésére) plasztikai műtét, mert nem a ráncoktól kell félni, „hanem a bűn szégyenfoltjaitól”!
„Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.” (János 10:1 21) Ez van, ezt kéne szeretnünk? Hogy a kormány jár ki-be az akolba, de messze elkerüli az ajtót?!
Megérettek már a cserére, de ahogyan azt Ferenc mondta: „Nem elégedhetünk meg azzal, hogy kicseréljük a személyzetet, hanem el kell érni, hogy … lelkiekben, emberileg és szakmailag megújuljanak.”
De vajon milyenek ők, a „magyar-keresztény-nemzeti” vezetőink, „elöljáróink”? Vajon nem ugyanolyanok, mint a kúria bíborosai? Vajon nem ugyanolyan „betegséggel” küszködők, csak nem beszélnek róla, mert nincs egy igazi pápájuk? Soroljuk csak, vajon ugyanúgy:
- Nem érzik magukat nélkülözhetetlennek, halhatatlannak, felmentettnek?
- Nem buzog bennük a túlzott szorgosság?
- Mentálisan vajon „megkövültek”, mára nem veszett ki belőlük minden emberi érzékenység?
- Funkcionalizmusuk miatt nem váltak ember-ellenessé?
- Nem vesztették-e el a „szeretetközösségüket” és ezért folyton csak lármáznak?
- Nem szenvednek „spirituális Alzheimer-kór”-ban, amikor már csak szenvedélyeiktől, szeszélyeiktől függenek?
- Hát az „önteltség” betegségével hogyan állnak, hisz „csak az a jó”, amit ők akarnak.
- Nem élnek-e folyamatosan kettős, képmutató életet: vizet prédikálnak és bort isznak?
- Nem panaszkodnak-e folyamatosan, hogy a világ, Brüsszel, Soros, meg ki tudja ki-mindenki a szegény magyart támadja?
- Nem a FŐNÖK istenítését gyakorolják folyamatosan?
- Nem közömbösek-e minden más iránt, ami nem hoz (nekik), csak visz (valamit az elesetteknek)?
- Nem mogorvák, barátságtalanok mindenkivel, aki nem tartozik a nyájukhoz?
- Nem szenvednek-e a „felhalmozás”, a harácsolás, a „semmi nem elég” betegségében?
- Nem zárkóztak-e be saját világukba, ahol az összetartozás követelménye még a gondolkodás követelményét is megelőzi?
- Nem magamutogatók-e?
Ferenc pápa hozzáfogott.
Nem is olyan lassan nekünk is kéne…
- 12. 20. vasárnap