A SZIJJÁRTÓ

Kiáll a nyilvánosság elé.

Naponta többször is.

Facebook, konferencia, repülőtér kifutó pályája, a dolgozó szobája – mindegy.

Elegánsan, jólfésülten, magabiztosan,

Nyilatkozik.

Rezzenéstelen arccal.

Fölmondja a leckét.

Tőmondatokban.

Semmi indoklás, semmi magyarázat.

„Ne a magyar emberek fizessék meg…”

„a nukleáris energia békés felhasználása…”

„megvédjük a rezsicsökkentést…”

„az orosz bankot…”

„az ellenzéki képviselők ne öntsenek olajat a tűzre…”

„A magyar emberek nem akartak háborút…”

Hazudik.

Folyamatosan.

Rezzenéstelen arccal.

Profi.

Akinek a kitüntetés is jár.

Amit meg is kapott.

Nem tőlem.

Tőled?

2022. 03. 02. szerda az ukrán honvédő-háború hatodik napja (Kép: 444)

Vonulnak vissza.

Ez még nem visszavonulás.

Ez „csak” olyan „rugalmas elszakadás”.

Mégis: lépésről-lépésre.

Nem tehetnek mást.

Rákényszerítették őket.

Nyíltan már nem vállalhatják tovább.

Hát nyíltan nem teszik.

Csak, ahogy szokták.

Mintha – valójában (még) eszük ágában sincs.

Azt hiszik: így lesz jó.

Nekik – nekünk nem.

 

Vonulnak vissza.

Most éppen az Európai Parlamentben.

Megszavazták, aztán letagadták.

Hogy megszavazták a szankciókat.

Most megtárgyalják majd a díszpolgárságát.

Olyan sumákolóan.

Mert még nem vette át.

Azér’.

Védhetetlen.

Mégis védik.

Jön majd a „BÉKEMENET” is.

Lengyeleket is hívnak.

Vagy jönnek, vagy nem.

Lesz „valami” a „háború” ellen is.

Nem hívják agressziónak.

Ők „csak” vonulni fognak: nem visszavonulni.

Hogy megállítsák.

A démonjaikat.

A vélt ellenségeiket.

A valódik nem érdeklik őket.

 

Vonulnak vissza.

Sajnos még nem az orosz csapatok.

 

2022. 03. 02. szerda, az ukrán honvédő-háború hatodik napja