Címke: politika

POLITIKA – CSAK POLITIKA?!

Miért politizálsz?

Miért nem hagyod az egészet a francba?

Nyugdíjas vagy, foglalkozz magaddal: rád fér.

Ott vannak az unokáid is.

Olvass, sétálj Thesszával, utazgass.

Hetven felett: mi közöd már a politikához.

Örülj, hogy élsz.

 

De hát én nem is politizálok!

 

Csak – a házirendünk szerint – olvasom és fizetem a rezsi-számláinkat.

Néha ránézek a bankszámlámra.

Megyek vásárolni az asszonnyal és elhűlve (még nem elhülyülve) nézem az összeget a fizetéskor.

Hallgatnám a Retro Rádióban Bródyt, Koncz Zsuzsát, de nem adják őket.

Betelefonálnék „Drága Bolgár úr”-nak a klubrádióba, de az megszűnt.

Szurkolnék a magyaroknak a meccseiken, erre transzparensek, sálak látszanak, amelyek elborzasztanak.

Mennék moziba Jeles András filmet nézni, de csak propaganda filmek mennek.

Lemegyek a HÉV megállóhoz, közben a plakáton: 97 %!

Hívom a háziorvosomat – többórás program lesz belőle, pedig csak időpontot szeretnék.

Beszélgetek a barátommal, ugyanerre panaszkodik.

Megy a beszélgetés a magyar sportadón: „MAGYAROK? MAGYAROK, SEHOL A VILÁG!”

Nézem az interneten a hírösszefoglaló főcímeket: a románok gyalázzák a magyarokat, Orbán békét akar, a MOK a haza ellensége, Gyurcsány-Soros-migráns.

Belenézek a Sztárban Sztárba, aztán beleolvasok az oldalon a kommentekbe: Oláh Ibolya részeg…

 

Még az unokáimnak nem kell hittanra járniuk.

 

Miért politizálsz?

Miért nem hagyod az egészet a francba?

Nyugdíjas vagy, foglalkozz magaddal: rád fér.

Ott vannak az unokáid is.

Olvass, sétálj Thesszával, utazgass.

Hetven felett: mi közöd már a politikához.

Örülj, hogy élsz.

 

Hát, tudjátok: én nem akarnék, de az betüremkedett az életembe…

 

  1. 03. 29. szerda

KAKTUSZOK

KAKTUSZOK…

„A kaktuszok dermedten figyelnek

a sarokban, mint sündisznók

 a közeledő támadás előtt.”

(Bálint György Menekülés? 1937.)

 

„A kaktuszok dermedten figyelnek…” – írta Bálint György 1937-ben, dermedten figyelünk mi is, pedig már 2021-ben, a XXI. században vagyunk, igaz: a november most sem vidám, de még nem jöttek a fagyok, hó már évek óta elkerüli az országot, „és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését…”.

„Az elmúlt 24 órában 10 265 koronavírus-fertőzöttet azonosítottak Magyarországon a szerda reggeli jelentés szerint és elhunyt 178 beteg. A napi fertőzöttszám ezúttal „csak” 22%-kal növekedett az előző héthez képest, viszont a halálesetek száma sajnos rendkívüli ütemben emelkedett: az előző hét szerdai adatát 82%-kal haladja meg” – írja az egyik hírportál. Az USA már nem ajánlja állampolgárainak, hogy Magyarországra utazzanak, igaz: nem politikai okok, hanem a pandémia miatt. Majdnem két éve durván támad a vírus: hol erősebben, mikor „gyengédebben”, láthatóan nem áll (még) vesztésre. Már oltóanyagaink is vannak, terveink is a járvány megfékezésére – viszont az eredményeink siralmasak. Talán a bizalom, a lakosság bizalma hiányzik, mert nincs példamutatás a vezetők részéről; nincs következetesség az intézkedésekben; most a „képi” megjelenítés – talán tudatosan – sem olyan „erős”, hogy az embereket megrettentse; a szakembereink is át vannak itatva politikai előítéletektől; mit lehetne ilyen helyzetben várni…

„A kaktuszok dermedten figyelnek…”

A „2015-ben tapasztaltnál is súlyosabb migrációs válsághelyzet fenyeget kontinensünkön” – figyelmezteti az Európai Bizottság elnökét a magyar miniszterelnök. „Államilag szervezett és menedzselt embercsempészet” történik a lengyel-belarusz határon – olvasom közben az Oroszország-szakértőt, miközben emberek halnak meg ott, fegyveres katonák állnak egymással szemben, nem látszik semmi, ami a „hajnal” közeledtét jelezné. „Undorító” – írja TGM, miközben tudja: Magyarországon ilyen álláspont nem „Kominform” és tényleg nem az: a kormány sunnyog vagy hallgat, pénzt követel a kerítésért, miközben emberek halnak meg…

„A kaktuszok dermedten figyelnek…”

Döntött az Európai Unió Bírósága: „ellentétes az uniós joggal a Stop, Soros! törvénycsomag”, „Sem a menedékkérők jogainak korlátozása, sem a civil szervezetek tevékenységének kriminalizálása nem fér össze az európai szabályozással”. Varga Judit – össze-vissza hablatyolva – azonnal reagált: „a magyar bástya kitart”, mi tökös legények vagyunk, a kezünket magasan előre lendítve, akár Londonban is tudjuk kiabálni, amit akarunk, majd most is beintünk ezeknek a gaz brüsszelitáknak. A lengyelek már naponta fizetik az egymillió eurót, ha kell, akkor a magyar adófizetők is fogják?!

„A kaktuszok dermedten figyelnek…”

„Magyarország dobogós az antiszemitizmusban, a nyugat-európai muszlimokéval vetekszik az itthoni zsidóellenesség” – szólt néhány napja a telex cikke egy 16 európai országban készült kutatás alapján. Ungváry Rudolf szerint „az Elk×rtuk film a Jud Süss gyökeréből fakad”. Mit kell ezen csodálkozni? Az országban szinte lehetetlen normális beszélgetéseket folytatni, érvelni, kérdezni, uram bocsá’ ellentmondani, szinte egy szikra sem kell és mégis robban. Közben megjelenik a Závecz-kutatás: négy százalékkal vezet az ellenzéki lista a Fidesz-KDNP előtt, mi jön még ezután? Hisz’ már Botka Lászlóhoz is becsengetett egy fideszes „ügynök”, hogy aláírassa a STOP-izét! Márki-Zay kislányának ordenáré gusztustalanságot írtak, feleségének ott kellett hagynia a munkahelyét, és mi ma is, most is „s … borzadozva kérdezzük, mi lesz még,/ honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék…”?

„A kaktuszok dermedten figyelnek…”

„Besötétedett, hűvösen lebben a szél, most kellene menekülni, ki tudja, lehet-e még, mire megint világos lesz. Maradok.” – írta Bálint György 1937-ben…

  1. 11. 17. szerda

PÁRHUZAMOS…

(Magyarország, 2019.)

Csak a jó                                   Csak a rossz
Minden jó                                 Minden rossz
Majdnem minden jó               Majdnem minden rossz
Jó                                                Rossz
Azér’ vannak jó dolgok is        Azér’ vannak rossz dolgok is
Nem is olyan jó                        Nem is olyan rossz
De még lehet jó                       De még lehet rossz
HURRÁ                                      HURRÁ

2019. 09. 15. vasárnap

A politika „apró” történetek és történések kreálása, majd színes elmesélése

Ez történik most is.

Nézzük Orbán történetét.

Orbán, az év eleje óta folyamatosan riogat az Európát elfoglaló muszlim behatolással. Levelezéssel álcázott kampányba kezdett a hangulat szítására, a kevés választ (még a Fidesz tábor tagjai sem küldték vissza a levelet), a hatalmas kudarcot elferdítve a magyar nép követeléseként állította be a fenyegetettséggel fölizzított határvédelem megerősítésének a szükségességét; több száz milliós plakátkampánnyal olajat öntött a gyűlölet – Magyarországon mindig izzó – parazsára; Magyarországot olyan útra vezette, ahol egyedül csak ő áll a vártán, szemben a hatalmas és mindent elsöprő ellenséggel; minden fórumon akadályozta a normális párbeszéd lehetőségét; az ország megvédésének szükségességével indokolva pengés kerítést épített, falakat húzott a magyarok és a környező népek közé; törvényeket alkottatott a válsághelyzet bevezetésének a lehetőségére; folyamatos háborús retorikájával farkast kiáltott; tisztázatlan körülmények között megveretett menekülteket; a horvátokkal, a szerbekkel, a románokkal szinte megszűntette a normális párbeszédet; behívatta a tartalékos katonákat; fegyverrel fölszerelkezett támadókról, elfogott terroristákról beszél; az év elején „megálmodott” történetét történéssé kreálta.

Az ország 80 százaléka beszopta fátyolos szemekkel imádja ezt a történetet; tehát Orbán megnyerte az első menetet: repülnek a lányok virágai a leendő hősök felé; most a felhőtlen tombolás és nem a gondolkodás; most a tettek és nem a morfondírozás ideje van; le minden gaz ellenséggel, legyen az a határokon kívül vagy belül; „Ugy Zrinit nem ijesztheti gond, sem rettentés,/Ha Atlas leromlik, ha az nagy ég leés;/Mert állhatatosra az félelem nem és,/Az ki igaz üggyel s jó szüvel fegyveres.” (Zrinyi: Szigeti veszedelem V. ének). De mi lesz holnap?

Gyurcsány nem történetet kreált: Ő Orbán történetét meséli a fonákjáról, éppen hogy az orbáni történetet magyarázza, az ellenkezőjeként mutatja be, a manipulálás technikájára hívja föl a figyelmet; emberiségellenes bűntettesként bemutatva Orbánt. Gyurcsány ma még nem aratott sikert színes meséjével. Az első menetet elvesztette.

A politika csak másodsorban szól a politikusokról: mert a politika rólunk szólva, hozzánk beszél. A mi életünket határozza meg: percről-percre, óráról-órára, napról-napra. De mi a mesének nemcsak szenvedő szereplői, szövegbe zárt marionett figurái vagyunk, mi írjuk a mesét: mi fegyverként eldobjuk, vagy segítségként odaadjuk a vizes palackokat; mi menekültnek vagy/és terroristának állítjuk be a hozzánk érkezőket; mi vagyunk, akik bólogatva kommentezünk a gyűlöletkeltő bejegyzésekre, vagy elutasítva töröljük a rasszista beszólókat; mi vagyunk, akik gondolkodás nélkül, kontroll nélkül elfogadunk, támogatunk, szajkózunk, vagy …

Mindjárt megszólal a gong a második menethez.

Tovább a folytatáshoz