„… mi, európaiak, magyarok, keresztények hogyan viszonyuljunk a népvándorláshoz” – tette föl a kérdést magának tegnap egy interjúban (nem kampányvitában) Orbán Viktor, a miniszterelnök. „A világ vezetőinek egyik része úgy gondolja, hogy a jobb élethez való jog mindenkit megillet…” – folytatta. „Ezért a jobb életért nem a nyomorban élők szülőföldjén kell tenni, hanem bárki szabadon odamehet, ahol ez elérhető…”. De ez mindent tönkre tenne Európában, a kultúrát, a gazdaságot, és egyébként se segítene azokon a szerencsétleneken – vonta le a következtetését: maradjanak csak ott a seggükön, ahol élnek, „nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget kell odavinni”. Persze az, hogy a magyarok miniszterelnöke szerint mi lenne az a valódi segítéség, amit oda kellene vinni, nemcsak olyan „kipipáltuk ezt is” segítség, az – ahogy eddig mindig, persze most is – sűrű homályban maradt. Netán fegyver, golyó, szárnyasbomba lenne, valamelyik harcoló félnek; esetleg néhány fillér, vagy milliárd forint segély, attól függően, hogy a haverok majd mit tudnak rájuk sózni; vagy gyógyszer, takaró; talán baseball sapka, nike focicsukák, napolaj; vagy a biblia?
„… Igen, létkérdésről van szó…” – jön az újabb dörgedelem, mert ezek szaporodnak, mint a cigányok. Még a végén többen lesznek, ha nem vigyázunk: „Az emberiség történelme során ez nem először fordulna elő”. Szóval: Magyarország a magyaroké, slussz passz, nincs apelláta, különben sincs hová. Szóval semmi erőlködés, kár is próbálkozni itt mindenféle kvótával, meg csak „átvonulnak” dumával, uniós többlet-támogatásokkal: nem, „oszt jó napot”! Azt elképzelni, hogy ezek integrálódnak majd? Ugyan már, afgán apa és magyar anya, nehogy má’. Ezek nagyobb „kulturális távolság”-ban, messzeségben vannak tőlünk, mint a Fradisták meg az Újpestiek egymástól, hát akkor azt képzelje el: mi lenne, ha összeeresztenénk őket? Csak nézeteltérés lenne, konfliktus!
Itt van mindjárt a jogrend problémája, mert: „Párhuzamos társadalmakkal párhuzamos jogrendszerek járnak együtt” – emígyen mondá azt a miniszterelnök. Ezeknél dívik a többnejűség, a bigámia: márpedig nálunk ilyen nem lesz. Még képesek lennének titokban csinálni. Ne jöjjenek ide, és kész: „Jobb, ha mindenki a maga fügefája alatt marad”. Akar a franc tőlük bármit is átvenni, megtanulni, alkalmazni: mennyi gond van a matematikával is. Eszükbe ne jusson idejönni, még a végén képesek lesznek, hogy „… a szabadságra, autonómiára hivatkozva bevezessék saját életszabályaikat előbb kisebbségi, majd többségi jogrendszerként”… Még elgondolni is rossz!
Persze tőlünk is mennek ki mindenfele. De az más tészta, azt mi gyúrtuk, ezért a mi tésztánk se rosszabb, mint az angol tészta, németről nem is beszélve. Mi azonos fügefák alatt élünk, ugyanabból a kultúrkörből származunk, szóval a mi dimenziónk se más!
És ez így ment tovább és tovább: jöttek a(z ál) kérdések, és dübörögtek a válaszok: a leláncolásról, a birodalmi központról és akaratról, a már bekövetkezett bajról, az Egri csillagokkal érkező migránsokról, a muszlimok kizárólagosságáról, a keresztény hit Európából történő kicsúszásáról, és persze Jézusról…

2016. 09. 27.