2017. március 30. nap bejegyzései

A bevált recept szerint …


Úgy történt, ahogyan szokott. A házibarát weboldal előadja a storyt: „Súlyos szabálytalanságokkal működik Magyarországon a Soros-egyetem”! Mert a weboldal birtokába jutott(?) az Oktatási Hivatal vizsgálati eredménye, amiből kiderült. Hogy olyan, de olyan szabálytalanságok történtek a Magyarországon működő 28 külföldi egyetemen, hogy az csak na! Például úgy adnak ki diplomát, hogy az anyaországban nincs is képzés! És ez akkora becsapás! Azonnal intézkedni kell: be is nyújtotta Balog úr a T/14686. számú törvényjavaslatot a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról
Semmi különös.
Akkor lássuk a kottát:
 Minden előzmény nélkül rendelj el vizsgálatot.
 Erre hivatkozva, egy órával az intézkedés előtt szellőztess meg egy lejárató cikket (interjút, videót) a megtámadott cél-személy, -intézmény ellen.
 Keverj bele másokat is: tedd országos, ha lehet világméretű üggyé.
 Ezután légy váratlan és gyors, azonnal nyújtsd be a törvény-javaslatot.
 Eszedbe ne jusson előre egyeztetni: arra „nincs idő”, pénz, energia.
 Mindig csak erőből!
 Add ország világ tudtára: „Senki nem állhat a törvények fölött”, még a Soros (Gyurcsány, Brüsszel, libcsi, zsidó stb.) sem.
 Kreálj azonnal háborút, ha nem megy, akkor vizionáld.
 Szerezz azonnal szövetségeseket, ha máshonnan nem megy jó lesz erre a Fülöp-szigetek diktátora, Putyin, Le Pen.
 Ereszd el a csahos kutyáidat, bízd rájuk a piszkos munkát, az álhírek gyártását, az indoklás megvédését.
 Tedd azonnal a közbeszéd első helyére, urald és állandósítsad mindenütt.
 A tiltakozásokat engedd meg, sőt bátorítsad: azok is téged erősítenek.
 Ne törődj velük.
 Azonnal és soron kívül fogadtasd el és vezesd be.
 Aztán majd meglátod!
 Ja: rögtön fogj a következő ügybe!
Valahogy így.
Össze kellene tépetni ezt a receptet, az „orvost” pedig szabadságra küldeni: akár a Fülöp-szigetekre is!

2017. 03. 30.

Csak kutyát sétáltatnak …


Minden reggel ugyanúgy. És ugyanott. Nem is beszélve arról, hogy ugyanakkor. Találkoznak, ott, valahol egy vidéki kisváros HÉV állomása mellett, a kis-parkban. Nekik mindegy ősz, tél vagy nyár; hó vagy eső, kánikula: ők ott vannak.
A kutyáikkal.
Persze, csak a kutyák miatt. Mert a kutyáknak sétálni kell. Meg szaglászni az avarban. Meg elvégezni a dolgukat; ami aztán eltűnik egy-egy zöld vagy piros kutyapiszok-zacskóban. A kutyák mindig pórázon vannak. Hosszú-pórázon. Ami már majdnem szabadságot jelent. Majdnem. De mégsem azt. Viszont így is szeretik, a kutyák így is élvezik. Hosszú-pórázon is. Ilyenkor játszanak, kergetőznek, jót birkóznak, aztán leheverednek egy kicsit. Majd kezdik elölről. A pofájuk fülig ér: kell ennél több?
A gazdáik meg beszélgetnek. Van közöttük volt államtitkár, iskolaigazgató, újságíró, magasrangú katonatiszt, meg még aktív kisvállalkozó is. Valaha mindannyian felelősek voltak, befolyásosok: akkoriban a szavuk sorsokat döntött el.
Most sétáltatnak, beszélgetnek. A kutyákról, a gáz-bojlerről, a kertben egyre jobban burjánzó gazokról, a házkörüli tennivalókról meg a politikáról, arról, amit hallottak a szomszédtól, láttak a helyi tévében. De főleg az unokákról: már megszólalt, már el is indult, tegnap egy nagy puszit adott, amikor ott voltak nálunk.
Emiatt boldogok is lehetnének.
Lehetnének…

2017. 03. 30.