Kedves képviselő nénik és bácsik!
Innen írok Nektek, a Duna-Tisza közéről, mert apuval és a tanító nénimmel átbeszéltük a múltat, a jelent és a jövőt, meg a nagyit is, és aki velünk együtt él, és apu azt mondta, hogy most fontos helyzet van, amikor nem szabad hallgatni. Azt szeretném Nektek mondani először, hogy nekem néha még gond az alany és az állítmány megfelelő összepárosítása, az ikes igék használatáról nem is beszélve, ezért én előre is elszégyellem magam emiatt, nem úgy, mint sok magyar képviselő néni és bácsi, meg a Pali bácsi meg a Németh Szilárd rezsibácsi.
Én nagyon szeretek itt élni, mert velem van anyu és apu, meg a kistestvérem Erik is, aki nem rég jött hozzánk, de nem a gólya hozta, bár a nagyi azt mondta nekem, de én másképpen tudom. Szóval szeretek itt élni most, mert együtt vagyunk mi. De a Dani az isiben azt mondta, hogy az unokatestvérei most nem szeretnek itt élni, mert az apukájuknak ki kellett mennie egészen Bécsig, meg tovább dolgozni, mert itthon nem talált munkát a szakmájában, hogy megfizessék. Ezért a család most apuka nélkül vacsorázik mindig, és a Dani mondta, hogy ők is ki fognak elvándorolni, amikor az idő eljön és megérik.
De én most szeretek itt élni. Csak az anyu meg az apu néha suttogva beszélgetnek, amit nem mindig hallok meg értek, de látom rajtuk, hogy olyankor nem olyan simogatósak, hanem inkább letargiások. És sajnos ez egyre többszőr van ez így, különösen azóta, hogy a nagyi egyre rosszabbul van és már néha azt se tudja, hogy hol lakunk, a telefonszámunkról nem is beszélve. De legalább együtt vagyunk vele. De apuék attól is letargiába mennek néha, hogy sok ember megy az utcára tüntetésre, és ott vannak sokáig, meg beszélnek egymáshoz, nem is nyúlnak a kukákhoz se, meg az utcán lévő autókhoz se, meg jókat énekelnek, de a hatalmasok nem hallják meg az éneküket, legalább is au apu ezt mondja, meg az anyu is.
De én szeretek itt élni, mert együtt a család: az anya, az apa, az Erik meg a nagyi is. Nem nagy a lakásunk, de nem szoktunk fázni. A nagyinak van különszobája, meg nekünk, az anyuék ott alszanak, ahol enni szoktunk, meg tévézni, meg oda ülnek le, akik jönnek hozzánk. Néha a lift sem működik, akkor a nagyi fönn marad. Apu csak a mesét, meg néha a meccset engedi nézni, mert a híreket meg a híradót nem lehet nézni nálunk; amit nem értek egészen, mert a kép is jön, meg a hang is, de együtt mégse jó, legalábbis az apu szerint: mert ott hazudnak mindig.
De én szeretek itt élni, ahogy már az előbb is leírtam, mert az jó. De az utcán sok mindent nem értek, mert ott vannak azok a nagy plakátok, amin ott egy vörös kéz, hogy megállítsa Brüsszelt, mert most ez az érdekünk, mert az veszélyeztet minket, meg az adózásunkat; ezt mondta egy bácsi, amikor apu nem volt otthon, mert dolgozott és én mégis odanyomtam a tévét a M1 műsorra, mert az volt legelöl, és akkor tovább kapcsoltam még öt csatornára és mindenütt ugyanaz a bácsi mondta az érdekünket!
De én mégis szeretek itt élni! Mert jó nézni a meccseket is, mert többen szaladgálnak a pályán, mint ahányan ülnek és nézik őket szép, új stadionokban, amiket taoból építettek, ezt mondta nekem az apu, és így legalább nem kellett kórházat felújítani, hogy a nagyit lehessen gyógyítani. És ez is európaiság, bár ezt most tényleg nem értem, hogy miért, de mondta a Dani az isiben, hogy ilyeneket írtak Nektek a magyar képviselők egy csoportja, mert valamitől most egy kicsit félnek, pedig a Polt Péter bácsi nem is olyan ijesztő, ha nem vagy emeszpés vagy civil.
Szóval én szeretek itt élni, mert van magyar virtus is, ami elkél, ahogyan azt az Orbán bácsi írta föl az oldalára, amire ugyanolyan nehéz följutni, mint a trafikhoz is hozzájutni.
Szóval: én szeretnék itt élni és ezért arra kérlek Benneteket, segítsetek, ha tudtok; de ha lehet, akkor inkább nekünk segítsetek, ne azoknak a bácsiknak és néniknek, akik ott kinn vannak veletek…
Üdvözlettel: egy magyar tanuló

2017. 04. 26.