Ő az, aki időnként megszólal.

Olyankor elemez, értékel. Úgy, mint aki a Holdról jött. Mint aki nem is vett volna részt az eseményekben: hol itt, hol ott; mikor vezetőként, mikor a hadúr titkos tanácsadójaként. Mint akinek semmi köze ahhoz, ami itt történt az elmúlt harminc évben. De azér’ Ő mégis bennfentes, jól-értesült ember, aki mindig közel volt a tűzhöz.

1990 és 2006 között országgyűlési képviselő volt: először az SZDSZ-ben, aztán a Fideszben(?).

1993-tól azonban egyszer sem szólalt föl az Országgyűlésben!

Nem ott elemzett. Nem ott értékelt. Ahogyan Orbán Viktor sem az Országgyűlésben értékeli az ország helyzetét, hanem máshol: ahol rögtön nem (lehet) illik visszapofázni.

A Holdról jött ember megint megszólalt.

Megint ugyanúgy: kívülről; Neki ehhez semmi köze; csak ránézett a folyamatokra és látja, amit lát; mondja, amit mond.

Ha egyszer úgy kezdené a mondatot: „Az Én szerepem ebben az volt, akkor úgy gondoltam, úgy láttam, azt akartam elérni…”

De a Holdról jött ember nem így kezdi.

Most sem így kezdte…

2019. 02. 21. csütörtök