Pápáról írok Laci bácsinak, idejárok
egy iskolába, itt születtem, „ez a hazám”. Úgy mesélték a szüleim, hogy Laci
bácsi is pápai, és nagyon büszkék Laci bácsira. Én is sokat látom Laci bácsit a
tévében, amikor fönn tetszik ülni a pulpituson és szigorúan és gyorsan és a bajuszát
harapdálva tetszik beszélni, mert láthatóan rendetlenek és rosszak azok a képviselők,
akik nem a Laci bácsi pártjából valók. El is hiszem, hogy olyankor mérges
tetszik lenni, mert a Vera néni, az osztályfőnökünk is mérges olyankor, amikor az
osztályban a gyerekek kiabálnak, fölugrálnak a padjukból, dobálják a könyveiket
egymáshoz és csúnyán beszélnek, kivéve azokat, akiket a Vera néni szeret, mert
olyanok is vannak, igaz nem sokan.
Szóval kedves Laci bácsi!
Azért írok a Laci bácsinak levelet, amit majd mailen fogok elküldeni Laci bácsinak, mert az úgy rögtön ott van és nem kell elmennem a Postára, mert ott mindig nagy a sor és sok az ember, még olyanok is vannak, akik nem odavalók, mert ott is veszekednek, mikor csak egy levelet akarnának föladni, vagy pénzt befizetni azokra a rohadt csekkjeikre. Szóval azért írok, mert tegnap a Lali, tetszik tudni ki az a Lali, az osztálytársam, aki nagyon jó tanuló, pedig nagyon nehéz neki, mert azt mondja sok gyerek az osztályban, meg néha a Vera néni is, hogy a Lali szülei nem is magyarok, hanem cigányok, bár szerintem ők is magyarok, mert itt élnek, dolgoznak és magyarul is beszélnek, meg a Lali is szereti Petőfi Sándort is. Szóval a Lali tegnap elkérte a telómat, az okos-telefonomat, mert neki olyanja nincs, viszont sokkal jobban tudja kezelni, mint én, és rögtön talált egy videót, asszem a négyeseknél és elkezdett remegni, pedig nem egy beszari gyerek, hanem inkább visszaütős. Aztán visszaadta a telót és kapargatni kezdte a padot mellettem. Én nem értettem, hogy miért lett hirtelen olyan búvalelba@ott, ő, aki mindig harsányan tud röhögcsélni. A Vera néni ezért sem szereti a Lalit, de én csípem és jóba vagyok vele. Aztán a Lali csak annyit mondott: már megint egy, ennek soha nem lesz vége, a múltkor is így kezdődött, és mindig folytatódik is. Én nem törődtem vele, mert amikor rossz kedve van, akkor nem érdemes vele foglalkozni, meg olyankor olyan dühös lesz, hogy ütni-vágni is szokott, de aztán mindig lecsillapodik. De most tényleg más lett, nem szólt senkihez, nem figyelt az órára sem, pedig mindig szokott, most nem akart a kérdésekre elsőként felelni, pedig egyszer mondta nekem, hogy neki kell a legjobbnak lennie, hogy elfogadják legalább közepesnek-jónak, amit én nem is értettem. És akkor vége lett az órának és elővettem a telómat és megnéztem, amit a Lali is megnézett, pedig nem is akartam, és láttam egy videót, amin egy fószer röhögcsélve rázárja a kazánajtót egy emberre, aki olyan, mint a Lali szülei, miközben meggyújt egy papírt, amit bedob a kazánba, majd bezárja a kazánajtót. A többit nem néztem meg, ennyi is sok volt nekem, és kezdtem megérteni a Lalit.
Kedves pápai Laci bácsi!
Mi pápaiak fogjunk össze! Apám mondogatja
mindig, hogy a pápaiak összefogásának párja sincs, amit én nem értek, de olyan
jól hangzik.
Laci bácsinak segítenie kell!
A Lali azóta nem szól hozzám, nem kéri
el a telómat sem, de még az uzsonnámból sem eszik. Nagyon nem tetszik ez nekem.
Ilyenkor szokott kirobbanni belőle valami, néha nem is jön be az isibe. Ja, azt
elfelejtettem eddig megírni, hogy másoknak is megmutattam a videót, és sokan
röhögtek rajta, hogy milyen cuki, ahogy a kazánban ül az az ember, de többen
voltak azok az osztálytársaim, akik nem értették, hogy ezt a palit, a kazán-ajtót
bezáró fószert miért nem zárják börtönbe, de valaki mondta, hogy nem is fogják,
mert Fideszes országgyűlési képviselő és nekik mindent szabad.
Laci bácsi!
Nekik tényleg mindent szabad?
Magyaros István, Pápáról
2019. 03. 27. szerda
Ui: Lali azóta sem jött isibe
(képzelt levél)