A COCA-COLA …

1967-et írunk, a budapesti József Attila gimnázium harmadik osztályába járok. Ez az első nagy szerelem és „az olimpiai bajnok leszek mindenképpen” korszakom, amikor – ahogyan arról már korábban meséltem – a fogadalmam szerint egy korty szeszesitalt sem iszom. Még az „új gazdasági mechanizmus” bevezetése előtt vagyunk, de a konszolidáción túl, már „Aki nincs ellenünk, az velünk van” politikája hatott, a gaz imperialista még mindig gaz imperialista volt, de már lehetett olvasni, filmet nézni tőle, lassan-lassan az ’56-os írók, költők, színészek is szóhoz jutottak.

Talán mert fiatal voltam és szerelmes is, mindent szebbnek, reménykeltőbbnek, jobbnak látszott: talán az is volt!

De gyerünk vissza a Coca-Colás storyhoz.

Szerelmem édesanyja a Magyar Likőripari Vállalat vezérigazgatója mellett dolgozott akkoriban és egyik nap két Coca-Colás üveggel jött haza Bölcső utcai hatodik emeleti lakásukba, ahol éppen én is ott voltam édes-kettesben lányával. Kirámolta telerakott szatyrát a spájzba, hűtőbe, kezet mosott és bekopogott az alig kilenc négyzetméteres „lányszobába”, majd „gyertek be a nappaliba” felkiáltással invitált be a tizenhat négyzetméteres szobájukba. Mi „rendbe szedtük” magunkat és bementünk hozzá. A lakótelepi panel-lakás nagyszobájában a fal mellett két heverő állt, az egyik sarokban egy fekete-fehér tv, középen két fotel és egy dohányzó asztal horgolt terítővel beborítva. Ibi néni, szerelmem édesanyja a heverőjén ült.

A dohányzó asztalon meg ott állt a két üveg Coca-Colás üveg.

Tudni kell, hogy akkoriban már a lakosság életszínvonalának a növelése, a lakossági fogyasztás bővítése a „középtávú népgazdasági terv” célja volt, időnként már megjelentek a boltok polcain a „gaz imperialisták” által gyártott, termelt fogyasztási cikkek is.

De akkoriban Coca-Colát még nem lehetett kapni, legfeljebb amerikai filmekben látni, és magyar ember csak a legdrágább szállodákban, exkluzív vendéglátóhelyeken juthatott ehhez az italhoz. Akkoriban a csatos-Bambi volt a menő szénsavas üdítő ital nálunk, amit többféle ízesítéssel is megvehettünk.

Mi fogjuk gyártani a Coca-Colát, kóstoljátok meg – ajánlotta nekünk az italt. De hát én nem iszom szeszes italt, egy kortyot sem – válaszoltam Ibi néninek, ebben nincs alkohol, nyugodtan megihatod – jött a replika.

Megittam …

2019. 07. 06.szombat