Nézem a filmet.
A befejezetlen-befejeztethetetlen sorozatot.
Az egyik oldalon élni akaró egyszerű emberek, melegek, zsidók, menekültek, nyomorgók vannak.
Mindannyian szeretetre vágynak.
Csak arra, a kis „semmiség”-re.
Arra a pillanatra.
A másik oldalon az „arctalan, megfoghatatlan, minden hájjal megkent, hazug és korrupt”
hatalom.
„Tudd, hogy szeretnek” – simogat a hang, a szlogen, a jelszó mindenhonnan az arcodba.
Fröccsen a képedbe.
Nézem a filmet.
Az egyoldalú küzdelmet.
1890-ben, 1941-ben, 2023-ban és 2053-ban is.
Mindig ugyanúgy-ugyanaz történik…
Aztán a notebookom képernyőjén fölvillannak a magyar hírek.
Tüntetés Donáth Anna meggyanúsítása-rabosítása ellen.
Tüntetés az iskola-igazgató kirúgása ellen.
Koncert Iványi megszüntetendő iskolái mellett.
Moraj…
De te „Tudd, hogy szeretnek”.
Minden a legnagyobb rendben: veszélyhelyzet ide-oda, de a horvát tengerparton nyaralnak-fürdenek-csacsognak-vitorlázgatnak a magyar kormány tagjai; magyar milliárdosok foci-meccsekre röpdösnek kormányzati repülőkön; neked persze, aki betegen a kórházba kényszerülsz csak néhány légkondi nem megy; csak orvos-ápoló-pedagógus nincs elegendő; csak a családi pótlék nem változik már időtlen idők óta; hogyan is mondta Hofi: csak a „korrupció az, amiből mi kimaradunk”.
Helyette viszont megkapod: „tudd, hogy szeretnek” …
Nézem a filmet.
A befejezetlen-befejeztethetetlen sorozatot.
Az egyik oldalon élni akaró egyszerű emberek, melegek, zsidók, menekültek, nyomorgók vannak.
Mindannyian szeretetre vágynak.
Csak arra, a kis „semmiség”-re.
Arra a pillanatra.
A másik oldalon az „arctalan, megfoghatatlan, minden hájjal megkent, hazug és korrupt”
hatalom.
„Tudd, hogy szeretnek” – simogat a hang, a szlogen, a jelszó mindenhonnan az arcodba.
Fröccsen a képedbe…
- 09. 05. csütörtök
(Kép: kisfaludyerika pinterest)