2015. december 21. nap bejegyzései

Beszélgetnek, csak beszélgetnek


• Te, Petya, láttad a Hertha tegnapi meccsét, a Dárdai Palit kórusban követelték a szurkolók
• láttam
• szervezzétek meg, hogy engem is így követeljenek
• bevállalom
• akkor megnyugodtam, szólj a Deutsch Tominak is, szálljon el, akarom mondani be ő is
• meg lesz, főnök
• most akkor mi van ezzel az Európa Tanáccsal, meg az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával, megint karattyol ez a liberális bagázs
• úgy hallom én is, de majd adunk nekik
• adjál ki azonnal egy kőkemény közleményt, az MTI csak a tiedet hozza le, az eredetit nem kell, mindenben hazudozd le őket, olyan legyen, hogy csak csipázzák, amit látnak
• azért kéne már fognunk egy terroristát
• már fogtunk
• de azok nem migránsok voltak
• akkor szólj a Pintérnek, már a románok is megelőztek ebben minket
• azok meg magyarok voltak
• akkor erről ne beszélj
• aztán nem lepleztünk le egy kultúránkat veszélyeztető csecsszopót se, meg a gazdasági bevándorlók tíz- és százezrei helyett is csak 35-en kaptak munkát a migránsok között, ez nem egy Szeged, meg nem is érkeznek 12 másodpercenként bevándorlók hozzánk, meg nem is nekünk kerülne pénzbe a kvótázás
• ne idegesíts, inkább hívd föl a Konrádot és köszönd meg neki: megint jókat nyilatkozott a libcsi szócsőbe
• megmondom majd neki
• de vissza a Dárdaihoz: nem tudja az a gyerek még azt se, hogyan kell ünnepeltetnie magát, egyszerűen csak kiment oda, megköszönte aztán szerényen elment, hagyta a csapatot
• nem is lesz belőle igazi VEZÉR
• majd én megmutatom, hogy kell, csak szervezzétek…

Tovább a folytatáshoz

Most ezt olvasom
„Egy év története naplójegyzetekben – 1944. március 19. – 1945. március 17.
Zimándi Pius István
Zimándi Pius premontrei szerzetestanár 1944-45-ös naplója hetven év után is izgalmas olvasmány. Pontos képet ad a korabeli politikai csatározásokról, az egy éven belül lezajló háromszori hatalomváltásról, frontok jövés-menéséről, sajtóhírekről és mindenütt terjedő rémhírekről, Budapest ostromának hétköznapjairól, a gödöllői rendház lakóinak háborús hányattatásairól, a korabeli egyházi értelmiség előítéleteiről és félelmeiről – keresztmetszet egy eddig elfeledett, precíziós optikával.

Zimándi Pius az általam ismert naplóírók között teljesen egyedi kategóriát képez. Nem társadalmi helyzete miatt: a legtöbb szerző középosztálybeli. Az eddig ismertté vált naplók és visszaemlékezések alapvetően két csoportra bonthatók. Szerzőik egy része baloldali indíttatású, vagy a keresztény középosztály kultúrájával szemben komoly kritikát megfogalmazó személy, mint például Gyarmati Fanni vagy Márai Sándor; vagy viszonylag apolitikus, elsősorban a konkrét események leírására szorítkozó, sokszor fiatalkorú szemtanú. Olyan szerző naplója azonban, aki a keresztény középosztály 1944-45-ös hangulatát különösebb távolságtartás nélkül visszaadta volna, még nem jelent meg nyomtatásban.
Ez a körülmény adja Zimándi Pius írásának legnagyobb feszültségét [] A naplóíró számos, másutt eddig nem tárgyalt részletről is ír; [] munkája gazdag történelmi forrás. (Ungváry Krisztián)”

Magvető

A twitterező (március 14-ei bejegyzésem megismétlése, karácsony előtt…)

Olvasom D Tomika cinikus, avagy csak egyszerűen Fideszes replikáját a Twitteren a szegénység, a nyomor és a stadionépítések összefüggéseit firtató bejegyzésre. Az elkényeztetett, a versenyre, megmérettetésre soha nem kényszerült budai csemete; a dzsentri életmódhoz szokott, féktelen úri fiú gátlástalansága szól minden szavából. Az elképesztően nagy egyenlőtlenség: a kevesek végtelen gazdagsága és a többség néma nyomora nem készteti megfontolásra. D Tomika primitíven elutasít mindenféle gondolkodást.
Néhány éve miniszterelnöke addig nem nevezte ki sportminiszterré, amíg nem szerezte meg egyetemi diplomáját. Mintha a diploma, az oklevél gondolkodási képességet, esetleg gondolatokat is adott volna. Nos: nem adott…

Utóirat: most olvasom Garai László: egyenlőtlenségek egyenlőtlensége című tanulmányát: az egyenlőség és az egyenlőtlenség hármasszabályáról ír. Arról a gazdaságpszichológiai alapdilemmáról, „mely szerint a modernizáció nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség nélkül, mert csak ez teszi benne érdekeltté azokat, akik az ilyen viszonynak haszonélvezői – ám nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség mellett, mert ez fellázítja maga ellen azokat, akik e viszonynak kárvallottjai. Amiből pedig logikai szükségszerűséggel következne, hogy a modernizáció egyszerűen nem lehetséges, hiszen az egyenlőtlenség vagy nem eléggé nagyfokú, s ezért nem mozgósít, vagy pedig eléggé nagyfokú, s ezért felháborít.”
Nos, nem így van. Garai szerint ugyanis van egy hármasszabály, aminek az érvényesülése mellett a mai társadalmakban is megférhetne egymással fantasztikus méretű egyenlőtlenség és nagyfokú egyenlőség:
– ha a vagyon elosztásának akár elképesztő méretű egyenlőtlenségéhez a jövedelem elosztásának sokkal kisebb fokú egyenlőtlensége társul;
– ha ez utóbbinak még mindig nagy fokát a jólét sokkal egyenlőbb eloszlása kíséri;
– végül, ha ez utóbbinak még mindig nem igazán egyenlő arányai mellett az emberek méltóságban egyenlők.
De hol van a magyar elit ennek a követelésétől?
Van az Orbán kormánynak szándéka ennek a megvalósítására?
Akkor meg mit várunk D Tomikától…

Tovább a folytatáshoz