2015. november hónap bejegyzései

Beszélgetés

Minden vélemény számít!


• ugye nem izgul, Főméltóságú uram
• miért izgulnék, jó futsallos külügyminiszterem
• hát azért, mert az „Európai Bizottság (EB) hétfőn nyilvántartásba vette az Ébredj Európa európai polgári kezdeményezést, amely, ha sikerrel jár, arra kéri az EB-t, hogy javasolja a hetes cikk szerinti eljárás megindítását, vagyis annak a vizsgálatát, hogy a magyar kormány tiszteletben tartja-e az alapvető európai értékeket a munkája során”
• az anyjukat, már megint irigyelik a sikereimet, amit elértem az országommal
• hm, Főméltóságú uram, ez most valami civil kezdeményezés, csak a bizottság átengedte
• hol volt a Navracsics, miért nem avatkozott közbe, hát nem ebben állapodtunk meg vele?
• halaszthatatlan közszolgálati teendői szólították másfelé, kapott is igazolást a hiányzásra
• engem ez nem érdekel, de mit jelent megint ez a liberális demokratikus marhaság
• ha egy év alatt, legalább hét országban összegyűjtenek 1 millió aláírást egy online felületen vagy papíralapú formanyomtatványon, és mind a hét országban összejön egy minimális számú aláírás, akkor meghallgatják őket és az Európai Parlamentnek reagálnia kell
• akkor riadó!
• már ki is hirdettük a harmadfokú riadóláncolati megszorításokat elkerülhetetlenül
• ezt bizonytalan ideig fönn is tartjuk, majd szólok, amikor lefújhatjátok, de nem elég: uniós pénzekből erősítsétek meg, és azonnal indítsátok is el az ötödik hadoszlopot Brüsszelbe
• a CÖF még nem készült föl az utazásra, még várják a közpénzt a szervezők, hogy ki tudják fizetni a számlákat, amit majd a Giró-Szász András ír meg nekik, ahogyan eddig is, csak most személyesen, mert András visszakapott kölcsönei egy részéből visszavásárolta a busásan meggazdagított cégét, amit még az állami szférában töltött ideje alatt saját szerződésekkel hizlalt föl olyan nagyon
• megértem, én csak ügyes gyerekekkel dolgozom, akik tudják, hogy mit csinálnak
• tudom
• akkor most a köztévében induljon el egy sorozat, hogy a brüsszeli civileket a Soros pénzeli, a szentgotthárdi polgármester nyilatkozzon, hogy a zsidóknak is lehet közük az ügyhöz és a Simicskó helyezze készenlétbe a magyar Gripeneket
• majdnem mindent értek, Főméltóságú uram, csak a Gripeneket nem
• lesz egy házibuli a „saját lábára lépett” gyereknél, oda kellenek
• ja, akkor értem…

Tovább a folytatáshoz →

Meg kéne…

Minden vélemény számít!

Jaj, de sötét van! Pedig még csak most feküdtem le. A rolót lehúztam, jól van. Azért van ilyen sötét. Milyen nap is van ma? Szerda, vagy negyedike, az nem lehet, tegnap volt péntek: a postás is itt volt, hozta a nyugdíjamat. Hova tettem? Meg kéne keresnem, mit lehet tudni, nem kell-e valamit vennem, amikor fölkelek. Mennyit is adtam neki, ötszázat, vagy többet? Meg kéne néznem, mennyi van a tárcámban. Mert aztán jönnek a számlák, meg a szerelők, arra is félre kellene rakni. Berigliztem az ajtót, vagy csak rázártam, meg kéne nézni. De mi ez a zúgás, valami be van kapcsolva? A gáz lesz az, vagy a fürdőszobából jön? És ott meg mi mozog? Biztos egy macska lesz, de hogy jött be a házba? Nincs is macskám már, régebben még volt, de Lajosom nem szerette, inkább kutyát akart. Mi van a Lajosommal, hol van most, miért nem jön be hozzám? Meg kéne néznem, mi lett vele. Szép temetése volt, az biztos, mindenki eljött, még a kártyás haverjai is, és a pap milyen szépen beszélt, majd holnap kimegyek a temetőbe, rendbe teszem a sírját. De mit csinál a sarokban az a macska? Valamit föl kéne kapcsolnom, mert nem látom jól. De ez a meleg az ágyamban olyan simogató, nem akarok fölkelni a sötétben. Bevettem a gyógyszert? Itt van az ágyam mellett, az éjjeli szekrényen, meg kéne néznem. Mikor Lajosommal összejöttünk a múltkor, milyen jókat nevetgéltünk: szép szál legény volt, mindenki őt akarta volna, még a Bözse nénje is, a Bözske, de neki csak én kellettem, senki más se. Tegnap kísért haza, vagy tegnapelőtt? Hogy rohan az idő. De mi ez a zúgás, megint hallom, honnan jön a zaj: a konyhából? Meg kéne néznem, de olyan fáradt vagyok, sokat sétáltunk a Lajosommal a határban, úgy elfárasztott. Tegnapelőtt meg, amikor szedtem aratáskor utána marokba, és később ledőltünk, hol lehet most a Lajosom? Most meg mért vagyok én ágyban, már rég föl kellett volna kelnem, hozzáfogni a dologhoz; ma mit is kell megcsinálnom, milyen nap is van ma: szerda, vagy negyedike, az nem lehet, tegnap volt péntek…

Tovább a folytatáshoz →

„Na, ugye” ország…

Minden vélemény számít!


Orbán Viktor új aforizmát alkotott!
Kiposztolta: „Na, ugye”.
Megint egy hatalmasat bele@art a ventilátorba. Az „anyag” aztán az internet világában, a közösségi oldalakon szerteszét fröccsent.
A miniszterelnök piros-fehér-zöld sáljával a nyakában, a VIP páholy védett üvegfala mögül, a magyar-norvég meccs után lenézett a hazára, és egy nagyot … erőlködött ki magából: azt a – nem is annyira – titkolt „közpénz-osztogatását” dicsőítette, amit a kórházakon, egyetemeken, a szociálisan rászorulókon megtakarított tízmilliárdos közpénzekből síbolt el, amiket aztán stadionépítésre fordíttatott Mert azok most már, az „évszázados” győzelem után nem kidobott forintok lettek. Sőt, lásson csodát Magyarország és a világ: még alig készültek el a betonkolosszusok, még ugyan néhol folynak az utómunkálatok, sőt el is kezdődtek a felújítások, viszont a gyümölcs már beérett, lehet leszedni! Mintha bármi köze is lenne az eredménynek, a kétségtelen sikernek az üresen kongó felcsúti, debreceni vagy a Tállai-s stadionokhoz. Óhatatlanul beugrik a kép, ahogy „a piros pöttyös seggű” Matolcsy ugrált örömében az adószabályok megváltoztatása, az újabb családtámogatási kutyulások bevezetése után: még 9 hónap sem telt el, de már nőtt a megszületett gyermekek száma!
Sokfelé hullott az áldásból! A Mandiner alkotmánybíró nevű újságírója nagyobb fokozatra kapcsolta a ventilátort, szerinte ugyanis a „Na, ugye” posztolójának nemcsak a „nagyképű vikingekkel” kapcsolatban, a magyar foci versenyképességében volt igaza, hanem még számos, európai hatású politikai és stratégiai válaszadásában is „naugyéja” volt és van! Hiszen már a francia kormányfő is lezárni akar, no, nem a ventilátort, hanem Európa határait, pedig korábban Ő is másképp beszélt; és már a svédek is sírva-ríva szigorítanak. Csak azok a baloldaliak, meg a liberális brancs, na, meg a nyakas németek, azok nem hallják meg az idők szavát, akarom mondani a „naugyés” bölcsességeit, sőt, még fenyegetőznek is. Mert miről is van szó? Ide ne jöjjön egy migráns se, mi, akarom mondani a miniszterelnök és a ventilátort egyre erősebb fokozatra állító szakértői, civiljei már el is kezdtek – ellenőrizhetetlenül, jogilag megalapozatlanul – papírokat, aláírásokat is gyűjteni a kérdésről! 10 millió magyarhoz (ja, hogy köztük lehetnek „nem igazi”, csak jöttment magyarok is) ne jöjjön néhány ezer muszlim, mert azt nem bírjuk ki. Még baj lesz a szokásainkkal, a vallásunkkal, a lányaink megjelenésével, meg tudom is én még mivel.
Sokfelé hullott az áldásból! Mert már hatalmas a veszély, már – képzavarral – itt „dübörög” a kertek alatt, az ólak között. Hiszen már a TEK-nek is lépnie kellett, igaz: nem migráns, rejtőzködő dzsihádistákat fogtak, de még folyik a nyomozás, még bármi lehet. Hiszen „minden terrorista migráns”, „naugye”! És akkor ezen is viccelődnek a hálátlan zemberek, nem veszik komolyan az erdőben túrkálók veszedelmességét, a rozsdás vasszögeket, meg a felvidéki-bombagyárat. Mi lesz itt, ha nem vigyázunk?!
Sokfelé hullott az áldásból! A Századvégnek is jutott. Meg jutott a CÖF-nek is, meg a 888-nak is, meg a Nézőpontnak is, meg a közszolgálatinak csúfolt hírharsonának is, és lehetne folytatni a fölsorolást, de minek. Persze az más áldás volt, az szagtalan volt, mert a pénznek nincs szaga. És úgy milyen édes szolgálni és védeni: „Na, ugye”.
Menthetetlen: „Na, ugye” ország vagyunk…

Tovább a folytatáshoz →

Hazudtok…

Minden vélemény számít!


Hazudtok –, mihelyt ott teremtek,
Hazudtok –, ahogy a kamera mellé néztek,
Hazudtok – amikor megszólaltok, de
Hazudtok – akkor is, ha némák vagytok.

Hazudtok – amikor kérdeztek, de
Hazudtok – akkor is, amikor nem feleltek.
Hazudtok –, hogy velünk megbeszéltétek.
Hazudtok – a múltról, a jelenről,
Hazudtok – a jövőről, amiről nem is meséltek.

Hazudtok –, hogy minket védtek, és
Hazudtok –, amikor ránk se néztek.
Hazudtok –, ha kell, ha nem,
Hazudtok – mindig, ott fenn.

Hazudtok –, ahogy éltek,
Hazudtok –, hogy nem féltek,
Hazudtok – a napról, az égről, a pitiánerségről.
Hazudtok –, mert hazug a világtok,
Hazudtok –, mert a hazugság a legbensőbb sajáttok.

Hazudtok – a családról, a hazáról, az elhordott trágyáról,
Hazudtok – a kukában talált hímzett zakóról,
Hazudtok – a másodosztályú svájci utazásról és
Hazudtok – a saját lábatokra állásról.

Hazudtok – az éhes gyerek jóllakottságáról, miközben
Hazudtok – a baráti kölcsönök származásáról.
Hazudtok – a gödörről, a hóról, az fölszippantott porról, és
Hazudtok – a füvező, csajozó haverotokról.

Hazudtok – a kisvasútról, meg a hozzávalókról,
Hazudtok – az ismeretlen első milliókról, és
Hazudtok – a kőbányáról, a traktorról, és
Hazudtok – az egyszerű háziasszonyról.

Hazudtok –, hogy mindenki ellenség,
Hazudtok –, hogy veletek szebb lesz még.
Hazudtok –, hogy az erő veletek,
Hazudtok –, az ég legyen veletek! Tovább a folytatáshoz →

Szelfi Magyarország 15.

Minden vélemény számít!

Félúton…

Valami csörög, vagy zúg, vagy nem is tudom: csöngetnek? Kinyitom a szemem, még kurva sötét van: a digitális barométeres óra világító számlapja 2 óra 30-at mutat. De tovább csörög valami, na, végre kitisztulok: a telefon az, a városi. A francban, az lenn van, a földszinten, a nappaliban. Ahogy tudok, „kipattanok” – de jó lesz az kikecmergésnek is – az ágyból, bele a papucsba, a kutya nincs a lábam alatt, lerohanok. Mire leérek, persze elhallgat. Az asszony is fölriad. Már kapja is magára a ruhát. Biztos a Nagypapus az, ilyenkor nem lehet más – és már rohan is hozzá, át a szomszédba. Eltűnt a kutya – kezdi, pedig az előbb még itt volt, hiába hívogatom. De hát ott van a másik szobában, nyugodtan alszik – mondja az asszony, feküdj csak vissza. Már hívtam a szomszédokat is, hátha oda futott át – folytatja, induljunk megkeresni. Most hívtad őket – jön a kérdés az asszonytól, persze, most tűnt el – szól halkan a válasz. Akkor bedugja a fejét a kutya, odabújik a Nagypapushoz egy simiért, egy kis cirógatásért, majd amikor megkapja, visszaballag a másik szobába és leroggyan a párnájára, összegömbölyödik és durmol tovább. Akkor induljunk – mondja megint a Nagypapus, mintha mi sem történt volna, meg kell keresnünk, hideg van odakinn és biztos éhes is.

Reggel indulunk a reggeli sétára. Éppen csukom a kaput, amikor pizsamában szaladva-lépegetve és mosolyogva utolér: figyelj csak, van nálam elég pénz – szólít meg, majd adok nektek, nem kell aggódnotok. De hát nincs szükségünk a pénzre, az régen volt – válaszolom neki, menjen be Nagypapus a házba, mert még megfázik, cudar hideg van. Visszamegy a házba, mi meg megyünk a szokásos sétára. Mikor visszaérünk, bemegyünk hozzá. Ott van összecsomagolva, útra készen – persze úgy, ahogyan Ő képzeli, azzal a pakkal, néhány zoknival meg egy nadrággal a sporttáskában –, szemében ott a huncut mosoly: na, akkor indulunk – kérdezi, hova megyünk? Nagypapus, hova menjünk – fordítom vissza a kérdést. Hát, azt nem tudom – válaszol, azt ti tudjátok, én csak megyek veletek, mert az jó szokott lenni.

Délben átjön, az asszonyt keresi, nagyon fontos lenne beszélnie vele. Mondom nincs itthon, nemsokára megjön, addig várjon. Nem lehet, addig nem ér rá – folytatja, sürgős. Aztán, mi olyan sürgős – kérdem fölnézve a számítógép mögül, hát kihűl a kávéja, meg a leves is kész van, asztalhoz kéne ülnie. Már nem kávézik napközben – felelem, meg a levest is Ő főzte a Nagypapusnak, reggel vitte át, nem emlékszik – kérdem kicsit ingerültebben a kelleténél. Ja, Ő volt, azt hittem a szomszéd hozta – zárta le a beszélgetést és visszament a lakásába.

Ah, az a másik világ! Az a kívülről és belülről zavaró mindenség, az a sok és megérthetetlen inger, benyomás; az a sereg váratlanul és megoldhatatlanul fölbukkanó probléma; a megválaszolhatatlanul torlódó kérdések, a megoldhatatlan föladatok, és az egymás után, végtelen láncolatban egymásba gabalyodó félelmetes következmények: az a ”segítség nélküli”, az a csak „önmagunkra- számíthatunk” világ. A Nagypapusok, Nagymamusok univerzuma.

De hiszen ez egy ismerős világ, ez nem egy másik világ: ebben élünk mindannyian, itt és most! Keressük, ami eltűnt; adnánk, amink nincs is; mennénk, pedig nem is hívtak; segítenénk, pedig nekünk kellene a segítség…

Tovább a folytatáshoz →

A gyüjtögető

Minden vélemény számít!

Gyűjtenek. Nincs mese: gyűjtenek.

Szombat délután van a vidéki kisvárosban, ilyenkor ember alig lézeng az utcán. Még a kocsmák is csendesek. Az időjárás sem segít: csúnya nyirkos, esőre hajló hűvös van. Dance kutyám – élénk farkcsóválással – rohan előttem, pofájából kilóg a nyelve. Szaglászik, megáll; aztán megint szaglászik, akkor visszafordul, jövök-e; aztán újra előre. Már az állomáshoz közeledünk, amikor észreveszek egy fiút, kezében mappával és tollal, Ő is meg-megáll a házak előtt, becsönget, majd továbbmegy, nem nyílnak a kapuk. Mondom: alszik a város szombat délután.

Melléérek. Megszólít: szép napot kívánok. Ránézek, jól-öltözött, a szemembe néző, olyan 20 év körüli, szimpatikus, talán egyetemista lehet, szép napot – felelem neki. Dance rögtön megáll, udvariasan leül, tudja: ezt most ki kell várnia, a gazdinak dolga van, úgyis mindjárt végez.

Akkor rákezdi: tudja, jönnek vissza a migránsok, mert az Unió visszaküldi őket hozzánk, több-tízezret, de lehet, hogy még többeket, és ez nagyon sokba kerül, és ezt mi nem akarjuk, és ez ellen gyűjtünk aláírásokat – hadarja el a mondókáját. Aztán látott e már migránst, fiatalember – veszem föl a beszélgetés fonalát, meg aztán nem kapunk mi az Uniótól pénzt, arról nem is beszélve, hogy a terheket meg kellene osztani az Unión belül, és sok magyar is emigrál az országból, azokat is visszaküldenék, és még jut eszembe, hol lehet majd megnézni azokat az aláírásokat, hogy hitelesek-e vagy se, vagy ez mégse népszavazás? Ja, maga a migránsokat szereti, maga is olyan ember – zárja le a vitát és teszi el a tollát, majd köszönés nélkül megy a következő kapuhoz.

Dance rám néz: ezért kell nekem itt ácsorognom, nem megyünk már?

Tovább a folytatáshoz →

Hírek – rémhírek között…

Minden vélemény számít!

 

• hívják azonnal össze az agytrösztöt, a gyors-reagálásút
• mindenkit hívjunk, vagy csak azokat, akiket a múltkor is hívtunk?
• csak a szűk csapatot, háborús helyzet van: közvetlen veszélynek van kitéve Európa, hát akkor mi se maradhatunk ki, mi is benne vagyunk a veszélyben, ezt én mondom, és akkor úgy van, ahogy mondom, ilyenkor a legfontosabb az erő és a bizalom, ezért csak azok jöjjenek, akiket én bizalmasnak mondok
• már meg is jöttek
• veletek van az erő, de az oroszlán nem csapkod a legyek után, még akkor sem, amikor húst kap
• az erőt értjük, az oroszlánt azonban nem, nemzetet megvédő vezetőnk
• pedig egyszerű: Dublin halott, Schengenből nem engedünk, ezért újra kell gondolnunk az Európai Unió alapszerződését
• nekünk jutott megint ez a szerep, reméljük, meghallják ezt a nagyok is, szeretett vezetőnk
• együtt dübörgök az elefánttal a hídon, úgyhogy biztosan meg, de azért Péterem, rá kell segítened minden fórumon erre
• úgy lesz, tekintetes főméltóságú elnök úr
• veszélyben vagyunk, ezt mindenkinek látnia kell
• látjuk
• nem nektek, a TEK-nek, meg az embereknek is
• több cikket is hírt írtak az MTI-ben, a köztévé helyszíni tudósítót is delegált Párizsba
• most Párizs a mi Bakonyunk
• erről már hallottunk mi is, csak aki írta, az nem igazán idézhető
• mindenki idézhető, ahogy én idézek, mert úgy nem idéz senki
• most a Hóman meg a Fekete György a menő, főnök
• nem elég
• jó, akkor egy kicsit megfingatjuk a Papp Réka Kingát is
• helyes, mindenkit, aki nem úgy lát, ahogy én látom
• hú, lesz dolguk az Antiéknak, dögivel, akkor jobban be kell vonni majd a Századvégeseket is, meg be kell hívni az veteránokat, a doberdóiakat, meg akik még látták Horthy bejárónőjét is
• ha a Boross Péterre gondoltok, akkor rendben van, csináljatok vele is egy riportot, meg próbálkozzatok a D-200 körüliekkel is, hátha bejönnek a csőbe, még nem vagyunk elegen
• meg lesz, főnök, majd kreálunk valami kínai vázát
• rendben, hogy állunk a fokozatokkal, mert most azokról is le kell söpörni a port
• fokoztuk a harci kedvet: a Dzsudzsi olyan beszédet mondott az öltözőben, amit még Zrinyi is megirigyelt volna, ha hallja
• az rendben van, de most a terrorfokozatokra gondolok, legalább négy kell
• már meg is írtuk a határozatot
• rendben, de lekerültünk a címlapokról, nem látni egy migránst se a Nyugatiban, már az operatőrök sem rugdossák a szír edzőket, így lesz jó a harci kedve a népnek
• értjük
• dehogy értitek, azonnal főcímet, hogy rajtunk keresztül jöttek a párizsi merénylők
• de ez nincs megerősítve
• akkor nem bánom: jöhettek volna talán rajtunk is keresztül; nagy valószínűséggel átléptek egy kerítést alsó-Dobácz külsőn; nem lehet kizárni, hogy a feltételezett kitervelők egyike dédüköregapja nem aludt egyszer Kiskovácsiban a szénaboglya mellett, hát mindent én találjak ki?
• már szólunk is a Mandinereseknek, hogy írják ezt is meg
• az alelnök asszony, a Kinga, nyilatkozhatna arról is, hogy Európában én kapom a legnagyobb figyelmet
• ezt majd a PestiSrácok.hu fogja lehozni
• akkor ez is rendben van, egész jólesik veletek beszélgetni: ne menjek be a Fridihez egy éjszakára
• előbb még adnia kellene autogramot néhány szombathelyi gyereknek
• de sokan legyenek, vagy legalább úgy legyenek filmezve…

Tovább a folytatáshoz →

„Ahol hús van, ott légy is van!”

Minden vélemény számít!

A lakosság közel 45 százaléka nem engedhet meg
magának legalább kétnaponta húst fogyasztani…

• anyjuk, nincs egy darab legyünk se
• hát persze, hogy nincs
• megint nem vettél húst?
• legyen legyünk újból?
• kívánnám
• a legyet?
• a húst
• ne bomolj, nem vagy te egy body buildinges
• de már régen ettünk
• régóta nincs legyünk se
• a gyerek is kérte már
• átküldöm a nagyihoz, neki talán vitt valaki
• de nála hideg van, nem tudja fizetni a nagyobb fűtés számlát
• majd jól fölöltöztetem a gyereket
• most, hogy mondod: télen nincsenek is legyek
• akkor bírd ki tavaszig…

2015. november 20.

Na, ugye…

Minden vélemény számít!

• anyu, ma király volt az iskolában
• ne viccelj, tényleg?
• ma volt tesi óránk és a Gyula bá egész órán engedte focizni az osztályt
• akkor csakugyan jó lehetett, aztán hol fociztatok?
• hát az osztályban, arrébb toltuk a padokat, kettőt meghagytunk kapuknak, mert az udvar a tegnapi esőtől olyan sáros volt, hogy nem lehetett kimenni
• és nem vertetek le valamit a labdával?
• rongylabdával játszottunk, tudod, olyannal, amiről a dédnagypapi is mesélt, hogy a levetett, lukas zoknijaikból csináltak labdát és mindig azzal játszottak
• és nektek honnan volt
• á, ez nem kérdés: a fél osztály csak rongyokban jár, sokan hoztak otthonról lukas zoknit, alsógatyát, meg rongyos trikókat, abból csináltunk labdát, csak az anyukájuk meg ne tudja
• és mit kapott a győztes?
• ebédkor lekvárt a grízes tésztára
• és a vesztes?
• csak grízt
• na, ugye, mondtam, hogy jó iskolába járni…

Tovább a folytatáshoz →