„Látszólag harcolnak az emberek
az önkény ellen, – csak azt hiszik,
hogy ezt facebook megosztásokkal
le lehet tudni…”
Lukács Zoltán
Kedves Zoli!
Látom elolvastad bejegyzésemet a Facebookon arról, hogy „látszólag”-os országban élünk: van ugyan demokratikus ellenzékünk, vannak szakszervezeteink is, meg kórházaink, iskoláink, lehet, hogy olimpiát is fogunk rendezni, olvashatunk, vitatkozhatunk – és mégis, itt valami hibádzik, valami nincsen rendben, itt csak látszólag működnek a dolgok, mert valójában nem élhetünk szabadon, úgy, ahogy szeretnénk.
Megmorogtál: facebookos, „látszólagos” hőzöngőnek mondtál. Olyannak, aki dumál csak, beszél bele a virtuális nagyvilágba, de nem engedi el a fotelja karfáját. Akit hiába vezet(ne) a politikai elit(je): nem követi. Csak ül. Igaz, nem némán, de mégsem csinál forradalmat. Aki csak megoszt, lájkol, töröl, kommenttel. És mégsem csinál forradalmat. Csak otthon dühöng, veszekszik a feleségével, legurít egy sört, elmegy egy kocsmába meghallgatni az öccse beat-zenekarát, aztán kiviszi sétálni a kutyáját. Forradalom helyett!
Zoli!
Kommented – ismeretségünk okán – durva dorgálás, megrovás, feddés: hogy miért nem értem meg szorgosságatokat, küzdelmeteket, azt a rengeteg erőfeszítést, amit nap, mint nap tesztek. Értünk. A sörözőkért, a kutya-sétáltatókért, a nép egyszerű „nyuggereseiért”. Mikor ti fölszólaltok, szavaztok, nyilatkoztok, javaslatot tesztek éjt nappallá téve. És jövőt is mutattok, meg kivezető utat, meg állandó megújulásban vagytok. Ahogyan a többiek is, a többi demokratikus párt is.
Csak hát mi végre ez a nagy nyüzsgés, mi végre ez a förgeteges sürgés-forgás?! Mert az egyetlen látható következmény az, hogy mindannyian részesei, tevőleges, legitimációs, törvényesítő szereplői vagytok az eseményeknek, az orbáni önkény kiteljesedésének. Mert sikert, eredményt, hogy valamit megakadályoztatok, hogy valamit elértetek volna: nem látni, nem lehet tapasztalni.
Hol voltatok, amikor 2010-ben közszolgákat: orvosokat, rendőröket, pedagógusokat, köztisztviselőket alázott, hurcolt meg, küldött a „lecsóba” az Orbán kormány; amikor családok tízezrei jövője szállt el a semmibe; amikor a NER hazug jel szavával elindult egy új, senki által nem legitimált alkotmányozási folyamat. Hol voltatok, amikor Orbánék mindent elfoglaltak, bekebeleztek, megszálltak, kisajátítottak; amikor törvényesítették mocskos tevékenységüket és nem a tevékenységüket igazították a törvényekhez. Hol voltatok, amikor elkezdődött, amikor a „meg lehet élni 47 ezer forintból is” előszőr hangzott el; amikor a jog a politika nyílt eszközévé vált; amikor elég volt „Nokiás doboz”-t kiáltani és már vége is lett mindennek; hol voltatok … folytatnám, de minek, hisz te is tudod: ott voltatok, mindannyian, a teljes politikai elit, liberálisostul, szociig mindenki, még a józanabb konzervatívok is! Ott voltatok, részt vettetek, persze egy kicsit tiltakoztatok – belülről – aztán ennyi, és azóta is ott vagytok, részt vesztek, a vitatkozásotokkal csavar vagytok a gépezetben; a többi meg….
Pedig voltak „olyan” pillanatok, amikor lehetett volna, amikor sokan voltunk ott, még „Facebook-megosztók” is: ott az Operánál, az Erzsébet hídnál, a rendvédelmisek Kossuth téri tiltakozásánál, a választási rendszer egyoldalú megváltoztatásánál és még sorolhatnám az elszalasztott lehetőségeket. De akkor és ott senki se szólt, senki nem állt az élére – ahogyan most se áll senki az élen, csak úgy tárgyalgattok, vagy nem tárgyalgattok, tiltakozgattok aztán meg tartózkodtok a szavazásnál, azaz megint benne vagytok. Pedig ez a legújabb alaptörvény-módosítás már nem is a folyosó, ez már maga a cella lenne!
Zoli!
Ebben nem szabad részt venni: se így, se úgy!
