„Unatkozva ácsorogtunk a karcagi várostábla körül – a Kátai Gergely mellett állt még az öccse, Márton és a sógora, Tószegi Pista, amúgy fokhagymásat leheltek –, és akkor odagyűlt mellénk még egy csomó igencsak fölbolydult karcagi lakos is, akik arról pusmogtak, hogy az éjjel állítólag eltűnt a városból két gyerek.” (Závada Pál: Egy piaci nap, Magvető 2016.)
Az úgy van, már minálunk, itt ebben a kis-hazában, annak is az Országgyűlésében, hogy a háznak a nagy-bajuszú, „köteles” és mindig nagyokat mondó elnöke hozott egy határozatot, miszerint az országnak a háza nem játszótér, sem nem óvoda, hanem díszegyenruhás őrökkel védett „első-háza” (nem is egy olyan „demokráciai közháza”), ahová bizony csak a fő főméltóságok, valamint azok térhetnek be, akiket ő oda beenged. Ráadásul a kivételezett beengedetteknek akkor sem lehet föl s alá lófrálni, nézelődni, kíváncsiskodni, még csak össze vissza kérdezősködni sem, interjú készítése meg aztán csak kijelölt és jól körül határolt, elzárt, de még sárga csillaggal meg nem jelölt területen lehetséges, sőt ott is csak kiváltképp az kérdezendő fő főméltóság előzetes és utólagos beleegyezésével és cenzúrázásával engedélyezett. A hitvány megszegőket méltányos és méltó büntetés sújtja majd, no még nem botozás, bár nem is lenne rossz ötlet, hanem a nevük kidoboltatása és „személyök” hosszú, meghatározatlan, csak a nagybajuszú által ismert időre történő kitilt-tatása a házból! És ez nem vicc! Sőt: olyan komoly, hogy már nem is egyszer megtörténtetett! Most éppen magával, a mindig nagyokat mondó elnökkel történt a minap, hogy gyanútlanul indult a megérdemelt négy fogasos ebédjét elfogyasztani, amikor is óvatlanul betévedt az újságíróknak kijelölt szigorúan elzárt területére, amivel rögtön kiette magát egy újságíró mikrofonjának, ami ráadásul éppen bekapcsolt állapotban fölvételeket készített a többi gyanútlan fő főméltóság beszédjeiről is! Jött is a kérdés: „milyen hatással van rá a hatalom?”! Na, ezt aztán nem kellett volna, legalább is a nagy-bajuszú szerint nem, és sajtófolyosó ide, sajtófolyosó oda, ha ő nem akar, akkor nem fog: se válaszolni, se megállni, se le nem szarni egy nyikhaj újságírót! „Ezt, hogy tetszik képzelni? Azt mondtam, hogy nem. Erre hátulról az orrom alá dugja a mikrofont. Ez ön szerint milyen viselkedés?” – pödörte meg bajuszát, és ugyan nem állt meg, de még elmentében is támadóállásba helyezte magát, díszegyenruhás testőréről nem is beszélve. „Ez a sajtófolyosó, és talán szabad kérdezni.” – így a replika, de nem is érdemes folytatni, mert azt már mindenki el tudja képzelni. A pech az egészben az, hogy a kérdező újságíró a kormány egyik kedvenc internetes portáljától érkezett. Persze a Kövér Lacinak nem kell ismernie minden kedvezményezett újságírót. Azér’ most egy kicsit aggódok: mi lesz, ha a mi Lacink kitiltja a blogomat az internetről és letiltja a bejegyzéseimet a Facebookról? Á, nem teszi, még nem tudja, mi az a Facebook.
„… amúgy fokhagymásat leheltek …”
Aztán meg itt van ez a másik ügy is, a Bayer padtárs kitüntetése. Merthogy Semjén keresztes testvér azt javasolta a mindenkivel haragban álló és kerítés-építésben élenjáró kormányunknak, hogy lovagkereszt kitüntetésben részesítse a “cigány- és zsidóellenes” dolgozatokat jegyző Bayer Zsoltot. Láss csodát: a szabad és meglehetősen mocskosszájú íróféle azonnal lovagkeresztes vitéz is lett! Hosszú Katinka nem kapott olyan világsajtót, mint ez a hír: hullottak is a „zégből” a visszaküldött kitüntetések, a díszállampolgárságok, meg mindenféle egyéb is, de a „bayeri” lovagkereszt az maradt! De ki volt a javaslattevő? A titok-fátyla most föllibbent, mint nászéjszakán is a burka: hát ki más lett volna, mint a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba járt és a hátsó padban padtárs Zsolti gyerek, akik „a Keleti Károly utcában laktak, fantasztikus méretű, csodálatos, polgári lakásban; … mindig akadt otthon vaddisznókolbász, szarvas szalámi, és Zsoltnak egy héttel a megjelenés után megvoltak Jugoton kiadásban a Pink Floydok és a Deep Purple-ok”! „Ne ba@ál má’, de tényleg”, hogy nekem „csak” a Fehér Gabi jutott a gimiben padtársnak, akinek olyan esze volt és úgy dobta a távoli duplákat csukott szemmel, meg a ráadásul tisztességes is volt, igaz kitüntetésre nem terjesztett föl, meg már mostanra nem is él: nem bírta ezt az új világot. Hát, hogy én nem tudok jókor és jó helyen ülni…
„… amúgy fokhagymásat leheltek …”
És most mára meg itt van a magyaros sportcsatorna, az M4, ahol az ember híreket hallgathat: ha akar, ha nem. Annyi pénzük van – no nem Erzsébet utalvány, hanem igazi –, nem győzik költeni! Minden közvetítési jogot megvesznek, ha köll, ha nem. Megvették az EBEL-t, aztán mégsem adnak meccseket. Most megvették a női kézilabda EB-t, de azt se adják. Minek azt, nem azér’ vették, hanem Gabikával szólva: „csak”! Meg úgyis kikapunk, a Görbicz sem a régi már. De az anyja úr istenit: akkor minek adnak annyi focit, Felcsútot, még most is, igaz még nem esett ki a másodosztályból. De most látom: M2 a nyertes, ott fog menni: igaz, az nem sportcsatorna.
„… amúgy fokhagymásat leheltek …”
De legalább kilépünk a „egy nemzetközi antikorrupciós programból”, mert megsértődtünk! Értitek: megsértődtünk! Ne má’! Szijjártóék sértődött hangú közleményben indokolták a kilépést, mert szerintük „az együttműködés a leckéztetés terepévé vált, és nincs lehetőség párbeszédre a keretein belül”. Sós lett a leves. Már nem is leves: főzelék. Hús sincs benne, fasírt se, de még egy rohadt tükörtojást se ütöttek rá. Mint a nyugdíjasok kajája, vagy a kórházi menza, olyan ez. Ki innen, de ízibe!
„… amúgy fokhagymásat leheltek …”
Megjöttek a PISA-teszt pontszámaink is: már várom, hogy onnan is kilépjünk. Mert az is romlást mutat. Nagy romlást. Drámait! „A PISA pedig 15 éveseket (…) mér és egy abszolút skálán, függetlenül attól, mi történik egy adott ország oktatási rendszerében.” – mondja ezt a zállamtitkár, a Palkovics. Mert azok is hülyék, mint a szódás lova: nem ismerik fel, hogy Magyarországon milyen jól mennek a dolgok, meg a változások, meg az átalakítások. Igaz, a gyerekek nem értik a szöveget meg a világot, meg már semmit se; de azok ott, kinn, Európában nem értik. Csak MI értssssük!
„… amúgy fokhagymásat leheltek …”
Végül itt van, a most már jó-baráttá lett USA, hát nem elkezdtek aggódni ők is?! Hogy Ahmed H. terrorcselekményes vádja és bírósági döntése rosszat sejtet, nagyon rosszat, hogy a magyar jogállamiság… De hagyjuk, mára ennyi is elég.
De ez a fokhagymás lehelet…

2016. 12. 07.