2016. november hónap bejegyzései

Tízezer…


„RÖVIDHÍR – Orbán: 1,6 százalékos emelés,
10 ezer forintos Erzsébet-utalvány a nyugdíjasoknak”
– Budapest, 2016. november 29., kedd (MTI)

Tegnap este hír érkezett! A drága mama azonnal átrohant hozzánk: kapunk tízezer forintot, ez annyira jó, hogy el se tudom mondani – lihegte egyvégtében, meg lesz emelés is, mert úgy szeret minket a Viktor! Képzeld – folytatta, hogy közben alig vett levegőt is, azt is mondta, a drága miniszterelnök úr, hogy ez egy tisztelet-kifejezés irántunk; látod, változik ez az aranyos ember, már másképpen gondolja, nem úgy, mint ahogy azt az alapos törvénybe írta, hogy csak az unokák meg a gyerekek föladata az öregek ellátása! Meg azt is mondta, hogy új időszámítási mód lesz a nyugdíjra, és ezt Ő mennyire támogatja, hogy megvitassuk!
És így lelkendezett, míg el nem fáradt.
Csendesen és zavarodottan ültem tovább a fotelomban, kezemben, pontosabban az ölembe leeresztve tartottam Kepes András: Világkép című könyvét, mert éppen elmerengtem azon, amit írt, hogy az Andokban, 4200 méter magasságban, az inkák utódait kutatva fölért egy kis indián faluba, ahol fölkérték, a messziről érkezett magyart, őt: legyen egy hároméves kislány, Eliana keresztelője, mert ilyen még nem volt, a kislány néhány óra alatt annyira megszerette. Pedig cukrot se, csokit se vitt neki. Mégis!
Itthon meg, lássatok csodát, egy pillanat alatt minden elfelejtve: 3000 milliárd forint magánnyugdíj-vagyon ellopása, a társadalombiztosítás szétverése, a halott a mosdóban, az unoka kirúgása a munkahelyéről, mert nem lett Fidesz-rajongó.
Volt szerencsém, egykoron nekem is részt venni az Idősügyi Tanács ülésén. Akkor még volt 13. havi nyugdíj is, a nyugdíjak a bérekkel és az árakkal arányosan növekedtek, 5 év alatt 20%-kal(!); akkor is törvény írta elő a nyugdíjemelés mértékét: eszünkbe sem jutott volna nem azt az emelési értéket beírni a költségvetésbe, de az se, hogy miniszterelnöki kegyként adjuk elő! És mégis: kicsit szégyenkezve, mint a csínyt elkövető gyerek mentünk be az akkori miniszterelnökkel az ülésre. Persze akkor még, az Idősügyi Tanácsban jelen voltak a nyugdíjasok képviselői mind a Fidesztől, mind a szociktól. Ma meg…
Azt mondja a miniszterelnök, és ezt a mama szájából is hallom: ez a tisztelet kifejezése! Röpködnek a nyugdíjak reálérték-megtartása miatti hivalkodó szavak, mintha azokkal feledtetni lehetne: nagy baj van! Már nem-sokáig finanszírozható a nyugdíjrendszer: gyerekeinknek, unokáinknak veszélyben a van a leendő nyugdíja! Persze ez a Gyurcsány, meg a Bajnai bűne!
De a mama, a drága mama most örül! Újra örül! És: persze, hogy örül! Hiszen most úgy érzi: megint kapott egy kis időt, levegőt, a téli fűtése a szomszédnak egy időre megoldódik, hiszen kölcsönadhat neki tüzelőre, villanyszámlára…
2016. 11. 30.
ui: Most olvasom: „A kormányközeli nagyvállalkozó, Garancsi István érdekeltségében álló Market Zrt. nyerte el az új diósgyőri stadion kivitelezési munkálatait – derült ki a közbeszerzési értesítőből. A sportlétesítmény építése, valamint a Miskolci Vasutas Sport Club (MVSC) fejlesztése közel bruttó 12,5 milliárd forintba kerül majd az adófizetőknek.”

Hirdetés!


Megnyitottuk ideiglenes szálláshelyünket a Hév megálló melletti kiserdőben. Minden szálláshely a Hév-sínekre néző kilátást biztosít! WC a sövény túloldalán. Természetes és kiváló vizet az 500 méterre lévő patak – igény szerint – szolgáltat! A fűtést hozott kisüsti biztosíthatja. Kisállat behozása a szállásra engedélyezett! A szálláshelyek elfoglalása érkezési sorrendben és kisebb szóváltás után!

Ár, a kiérkező és minden éjjel razziázó rendőr rasszizmusának függvényében, kötelező elfogadás szerint!

Nyitás: minden este, sötétedés után! Hajnalhasadtával, az első Hév vonat beérkezése előtt a szállás elhagyása kötelező!

Az Önkormányzat

2016. 11. 26.

„SZABADON LEHET RUGDOSNI ORBÁN VIKTOR FEJÉT”


Fölmentették! Jogerősen! Másodfokon is! Már az MTI is megírta. Tehát: „SZABADON LEHET RUGDOSNI ORBÁN VIKTOR FEJÉT”! Legalábbis ez a főcíme a Magyar Idők tudósításának!
Pedig – annak idején, 2013 szeptemberében, hm, már három éve – micsoda ramazúri lett belőle. Micsoda balhét kreáltak a tiltakozásból! Hogy a demokratikus erőknek, a Millának a közös alternatív köztársasági elnöke focizott az áldott (imádott, haza-megmentő, drága, szeretett, mindenek felett álló – a választást az olvasóra bízom) Orbán hungarocell fejével. A Clark Ádám téren. Sok-száz (egyesek szerint ezer) ember előtt, még a Bajnai is ott volt, föl is szólalt; igaz, utána elment. „„Ássuk el!” „De szép látvány volt” – katartikus hangulatban döntötték le Orbán Viktor kétméteres hungarocell szobrát” – szólt az index tudósítása az eseményről. Milyen emelkedett volt! Különösen az a pillanat, amikor fölhangzott a „Bazmeg” – című dal; „a „Baszd meg az MSZP-t meg a Gyurcsányt!” részt kihagyva csak azt énekelték …, hogy „Baszd meg az Orbánt!”
Ez már majdnem lázadás volt. Uszítás, gyűlölet keltés, felhívás, szinte rohanás a forradalomba! Jesszusom: mi történik ebben az országban, ahol ilyenek a demokratikus erők, hogy rugdossák a hungarocell fejeket – sápítoztak a kormánypárti képviselők, újságírók, szimpatizánsok. Inkább kukákat borogattak volna; vagy a Baló autóját gyújtották volna föl megint; esetleg egy használt tankot kötöttek volna el – gondolták mélabúsan emlékezve a régi szép időkre. Mert az rendben volt; mert a Gyurcsány háza előtt, a gyerekei szeme láttára lehet; de egy hungarocell fejjel ezt csinálni – sírták tele az étert és követelték a börtönt! Azonnal lett följelentés, nyomozás, idézés, gyanúsítás, rabosítás és a többi…
És akkor most, három évvel később, a rohadt életbe’ a Handó Tünde féléknek, most kiderül, hogy nem is volt bűncselekmény, se garázdaság, még csak egy kis csendháborítás se! Fölmentik az alternatív manust! Akkor legalább írjuk azt, hogy „SZABADON LEHET RUGDOSNI ORBÁN VIKTOR FEJÉT”, ezzel minimum fölhergeljük a mieinket, a zOrbán-hívőket, az érvénytelen eredményeseket, az egyharmaddal kétharmadosokat!
De a rohadt életbe’: mégis csak coki van!
Fölmentették!
Legalább nem mehetnek Strasbourgba!

2016. 11. 24.

A „bunkók világuralma” – avagy: Te ki vagy?


„… Lett helyette a tömeges, műveletlen-iskolázatlan, minden egyszerűsítő szlogent, gyűlöletbeszédet „benyelő” réteg, benne egy valamiért lecsúszóban lévő középosztály-darabka, amely dühét népszavazásokon, tömeggyűléseken tudja kiélni. Meg az értelmes, hosszú távban gondolkozó politikusok megbuktatásában…” Almási Miklós: A bunkók lesznek a világ urai, 168 óra

Szavazunk. Választunk. Vesztünk. Időnként elhagyjuk az országot; van, aki véglegesen. Aki marad, részes lesz. Aki megy, az is, legfeljebb másutt! Közben Brexit, Trump, Orbán: győznek. És mi jön még?! Mi jöhet még? A fasizálódás erősödik, a gyűlöletkeltés, az idegen-gyűlölet, a másság elutasítása, a rasszizmus tagadhatatlanul „sikeresek”; és mindennek hátterében a kilátástalanság, az elszegényedés, a leszakadás, a nyomor kiteljesedik. Úgyhogy: szavazunk, választunk, vesztünk, elhagyjuk az országot!
Mi történik? Mi van itt? Merre megyünk? És miért arra? Hogy lehet ezt megérteni? Hogy nem lehet ezt megérteni?
Dühöngünk egy sort. A „bunkók” miatt. Mert azt gondoljuk, azt halljuk az okosoktól: miattuk van az egész! Mert ők, a „bunkók”, nem értik. Nem ismerik föl. Beszopják a maszlagot, hisznek a mézesmadzagnak. Azt sem veszik észre, hogy az selyemzsinór! Mert egyszerűen: „bunkók”! Mert nem gondolkodnak, mert nem is tudnak. Csak leegyszerűsítve látnak és érzékelnek mindent, mert szerintük a „(A világ egyszerű, csak a tojásfejűek ködösítenek)”: nincs mit enni és kész. Mit kell ezen annyit össze-vissza magyarázni, hogy így a növekedés, meg úgy a fogyasztás, meg az export és a vállalkozások erősítése. Nem értik. Mit nem lehet ezen érteni? Mert hat rájuk. Mert elfogadják. „(Az agymosás)” -t! A rezsicsökkentést! A sportsikereket! A kisvasutat! A stadionokat, no, nem a város szélén! Mert az örömet okoz nekik. Nem kicsit, nagyot?! Mert ők azt hiszik, értik az „(Okok)” -at. Hogy a gyereknek nem jut Nike cipő, Ipad az Apple-től, még csak egy olcsóbb okos-telefon se! A színházba járás luxusát! Az egyetem lehetetlenségét! Mert „(Előjöttek)”, előjöhettek végre. A rejtőzködésből, a mélyből. Miközben még mélyebbre süllyedtek. Még mélyebbre süllyednek. Mert most megadatik, megszólalhatnak. Úgy látják: megszólalhatnak! Szavazhatnak. Leszarhatják a tojásfejűeket. A szaros bagázst! Mert nekik egyébként csak ez jut, meg a „munkavégző állatság”! Mert a „bunkók” a többség! A populista többség!
„Csakhogy a buta csőcselék elmélete egy teljes tévút, csak arra jó, hogy elfedje az elitek és az értelmiség hibáit, és megerősítse a jobboldali populista politikák hamis igazát.” Jámbor András: Kettősmérce blog
Mert a „bunkók” nem értik meg, hogy nekik kell(ene) az áldozatokat továbbra is meghozni! Nekik kell tovább gürizni éhkoppért; nekik kell(ene) elfogadni az úgynevezett reformokat, amik megint, mint mindig arról szólnak: húzd az igát még tovább, már csak egy kicsit kell, aztán neked is jobb lesz, mert hozzád is lecsurog valami alamizsna! Mert a „bunkók” vegyék tudomásul, hogy azok, és ezért ne pofázzanak bele a nagyok dolgába, amihez nem is értenek! Mert a „bunkók” vegyék tudomásul, hogy csak azt kapják, amit megérdemelnek, mert annyit kapnak, amennyit megérdemelnek, pontosabban: „annyit érnek, amennyiük van”, márpedig több nem lesz nekik. Kr. e. az 1770-es években, a babiloni társadalom rendjében – Hammurapi törvénykönyve szerint – a hierarchia elve elsőrendű fontosságú volt: az embereket két nembe és három osztályba sorolta, feljebbvaló („szabad”), közrendű („felszabadult”) emberekre és rabszolgákra. Ennek megfelelően más és más értékük is volt. Ott és akkor az volt a rend, nem titkolták, ki is mondák!
De ma, ezt nem meri kimondani senki! Csak csinálni!
Mert „Nem az emberek lesznek buták, hülyék, csőcselék, hanem az elit zárja el tőlük az információt, gőgősségében. Olyan híreket, és információkat gyárt, amik érthetetlenek, és úgy állítja be a politikát, mint bonyolult technikai tudást igénylő adminisztrációt, ahelyett, hogy az a közös döntések meghozatalának terepe lenne.”
És Te, kedves olvasó, Te, ki vagy?
„Bunkó”? Vagy „csak” akit annak kiáltottak ki? Netán a kikiáltó?!
Ki vagy, kedves olvasó?!

2016. 11. 23.

Konstruktív ellenzékiek, nem: Kollaboránsok!

„Budapest, 2016. november 22., kedd (MTI)
Megválasztotta az Országgyűlés
az Alkotmánybíróság (Ab) elnökét
és négy új tagját kedden.”

Most éppen az Alkotmánybíróság hiányzó tagjait választották meg. Kétharmados többséggel. Mert ehhez ennyi kellett. Meglett! Persze, hogy meglett. Ugyan gyanúsan marad(t) fenn a szavazási léc, kellett hozzá a szokásos Kövér-féle jogtiprás is, de egyelőre fennmaradt. Tegnap az alaptörvényt kellett (volna) módosítani. Az, akkor nem sikerült. Holnap lehet, hogy a választásai törvény kerül terítékre. Majd megint meglátjuk.
Ez a kormány, ez a miniszterelnök úgy működik, hogy semmire és senkire nincs tekintettel. Számukra, számára nem létezik más, csak az, amit ők, ő akar, elképzel. Ha nemzetibe képzelik a trafikokat, akkor nemzetiek lesznek a trafikok. Ha illiberális államot vizionálnak, akkor illiberális lesz az állam. Ha házibarát médiát akarnak, akkor házibarát lesz a média, legfeljebb megszüntetik, aki oknyomozó újságírást művel! Ha kell háromezer milliárd forint, lesz háromezer milliárd forint, még ha nem is az övék, hanem a leendő nyugdíjasoké volt! Ha stadiont álmodnak a házuk szomszédságába, akkor láss csodát: lesz stadion a házuk végében! Még kisvasút is, ha ők úgy akarják! Ha az árokpartját be akarják telepíteni – no nem kis-virággal, hanem – nyomorgókkal, akkor tele lesznek nyomorgókkal. Ha ki akarják tiltani a közterületekről az oda szorulókat, az ott élőket, kitiltják őket! Ha migránsokkal akarnak riogatni, lesz itt akkora riogatás, még migráns se kell hozzá! Itt a fékeknek, a kiegyensúlyozó intézményeknek nem osztanak lapokat. Még alsókat se. (Bocsi, azokat talán igen: de ütés azokkal soha nem lesz.)
Azt mondják: ez a hatékony, ez az eredményes, ettől lesz a jövő, jövő! A piszi káros, a vita fölösleges, a kisebbség örüljön, hogy egyáltalán luk van a seggén! Aki másra gondol és mást mond, az ellenség, hazaáruló! Ma még csak megvetendő, kiközösítendő és meghurcolandó, holnap már börtönbe vele!
Hat éve tart ez az őrület. Hat éve! Kezdetben az járta, adjuk meg az esélyt nekik is! Aztán jött, hogy próbáljuk jobbá tenni a javaslataikat, vegyünk részt benne, mondjunk ellent, valamit csak átvesznek. Aztán következett a passzív kiábrándulás, a lassú civil szerveződés, majd az eleve halálraítélt szövetségbe rendeződési kísérletek. Mindeközben az értelmetlen és parttalan magyarázgatások: ez még jogállam, ez még nem diktatúra, ez még csak egy autokratikus kísérlet. Hiszen itt még lehet választani, le lehet váltani, lehet még szabadon írni, olvasni, beszélgetni; még kávézgatni is lehet a Zserbóban, akinek „arra fussa”! Miközben ők ugyanúgy és ugyanazt csinálták tovább: alaptörvényt és választási törvényt módosítottak néhány nappal a választások előtt; közröhejes gittegyletté silányították az OVB-t, az Alkotmánybíróságot, az Ügyészséget. De hiszen ezt mindenki látta, látja, akinek van szeme és használja: „Láss ne Csak Nézz”!
Így megy ez kis-hazánkban: nagyban és kicsiben is! Bemocskolnak, leváltanak, kineveznek – kényükre, kedvükre.
Most már azonban nincs felmentés! Itt már nem létezik konstruktív együttműködés: se fönn, se lent!
Itt már ezt nevén kell nevezni!

Ezt úgy hívják: KOLLABORÁLÁS!
2016. 11. 22.

Katinka!


Ő már bizonyított. Nem kicsit, nagyon. Mindenki láthatta, mindenki értette. Pedig nem lassan, gyorsan tette.
És most megint bizonyítani akar. Nem kicsit, nagyot! Mert Neki sem tetszik a rendszer. A magyar úszó-rendszer. Ahogyan többüknek sem. Olimpiai bajnoknak, érmesnek, világbajnoki helyezettnek, edzőknek sem! Ami történik az úszósportban. Pontosabban: ami nem történik az úszósportban. A változatlanság. A tisztázatlanság. A zavarosság. Ahogyan vezeti az egyszemélyes vezető. Az egyszemélyes vezetési stílusa: annak az egy személynek, az elnöknek. „Egy emberként kijelentjük, hogy a jelenlegi elnök és az általa működtetett antidemokratikus rendszer semmiképp sem szolgálják a magyar úszósport érdekét” – írják Nyilatkozatukban. Hogy semmi, de tényleg semmi sem változik, minden mindig marad a régiben. Pedig már nem is egyszer elmondták: ez így nem jó! Mégsem változik. Semmi. Mert a félelem, a kiszolgáltatottság, az alárendeltség nem engedi. Csak, amit az elnök akar! Csak az mehet! „Hisszük, hogy egy sportszövetségnek a sportolókért kell működnie, nem pedig egy függőségen alapuló, kiszolgáltatott rendszert kell fenntartania” – írják. Korszerű, demokratikusan működő, szakmai alapokon nyugvó rendszert akarnak!
Az úszók!
Ismerős helyzet. Ugye? Mindenki előtt ismerős. Van egy vezető, aki mindenek felett áll! Aki minden felett rendelkezik! Aki megfellebbezhetetlen! Mert följebbi már nincsen! Aki éppen ezért (is) támadhatatlan! Aki azt vesz (csak) figyelembe, amit ő akar. Semmi mást! Ő a törvény. Ő az úr! Csak az törvénytelen, amire ő mondja! Csak az bűnös, akire ő mutat! Csak az bukik el, akire ő bök rá! A kisvasút mehet! A Rogán nem bűnös! A Farkas Flórián se! Az érvénytelen is eredményes, mert ő úgy akarta! Magánnyugdíj menjen a lecsóba, még ha bedől a nyugdíjrendszer, akkor is: ő akarta! Az egyharmad is kétharmad: mert ő akarta! Jönnek a migránsok, veszélyeztetik a hazát – persze csak azok, akik nem tejelnek neki –, mert ő akarta! Van élet az Unión kívül is, mert ő akarja?! Az ’56-os pesti srácok, és csak ők a forradalmárok, mert ő így akarta!
De most az úszók!
Vannak javaslataik. Világos, érthető, megvalósítható javaslataik.
Válasz kell!
2016. 11. 21.

Van különbség?!


Cudar világra ébredünk. Minden reggel. Most már hosszú ideje. Nem is akarunk kibújni az ágyból, még a takaró alól se nagyon szeretnénk kikandikálni. Mert tudjuk, mi vár ránk a takarón kívül! Mégis föl kell kelnünk!
Azt mondják, ketten maradtak. Az Orbán meg a Vona. Erre utal minden, és ezt sugallja mindenki. Azt mondják, a Vona lesz a kihívó. Más már szóba sem jöhet. Csak a Vona. Aki most már szmokingban is. És milyen jól néz ki! Persze olyan, olyannak mutatják. Az Orbánon meg minden úgy áll, mint a tehénen a gatya. Pedig nem is úgy mutatják!
Szóval a Vona lesz. Mindenki másról már lemondtak. A fő megmondók. Mindenkiről. A Gyurcsányról, a Gergőről is, a Molnárról nem is beszélve. Már se egy balos, se egy liberális; még „csak” egy igazi demokrata se jöhet szóba. (Persze: ki az igazi demokrata?) Sehol senki. Már egy legyintés sincs.
Hol van már a tavalyi hó? Amikor a Vona még be sem tehette a lábát egy normális tv stúdióba. Mert az volt a demokratikus minimum. Az volt (lett) a közmegegyezés. Hírnek is csak elrettentő lehetett! Hogy milyen ember, milyen nézeteket vall, meg milyen erőszakos! Ma meg? A vízcsapból is Ő ömlik. Politika, bulvár, bármit nézhetsz: Őt találod. Mit gondolt, mit mondott, kiről álmodott, milyen szappant használ, kivel bújt ágyba.
Pedig nem Ő változott! Pontosabban: Ő nem változott. Még pontosabban: fölvett egy álarcot, új,” polgári” ruhába bújt, és mindenki bedőlt neki. Nem gyerek Ő már, akit alakítani, formálni lehet. Férfiember! 2001 és 2003 között Fidesz tag, ma már Jobbik vezér. Mára már kívülről belülre került politikai szereplő! Nem, nem Ő változott.
De miért csodálkozom?! Hiszen alig van különbség a főszereplők között!
A borostás szakállas Orbán forradalmárként, liberális demokrataként indult. Ellenálló volt. Az elveiért vállalta még a megveretést, a megaláztatást is. Bátran kiállt! A néppel a népért! Aztán: mi lett mára belőle?! A demokrataságából. A felvilágosultságából. Az európaiságából! Az igazságérzetéből! A jogállamért való kiállásából! Folytatni sem érdemes.
Van különbség?!
Hiszen háborút vízionál, mindkettő! Hiszen gyűlöletet gerjeszt, mindkettő! Hiszen uszít, mindkettő! Hiszen a demokratikus intézmények csak és addig érdekesek, fontosok, megtartandók számukra, amíg azokat a hatalom megszerzése vagy megtartása indokolja! Utána „illiberalizmus”; PC, politika korrektség nélküli világot akarnak. Hiszen mindenki ellenség, hazaáruló, aki nem úgy gondolkodik, mint ahogyan ők! Hiszen számukra nincs átjárás, kapu, még csak kiskapu se, a kultúrák között! Csak kerítés!
Van különbség?!
„Van élet az Unión kívül is” – vallják mindketten. A sport, az erő, a vér, a magyar virtus – folytatni sem érdemes.
Van különbség?!
Cudar világra ébredünk. Azt mondják, ketten maradtak.
Az Orbán meg a Vona…
2016. 11. 20.

A Vörös vonal …


Ezen a határon nincsenek lerakva élő, emberi szöveteket széttépő aknák, még csak szír, afgán kisgyerekek ruháit szaggató, alattomosan apró sebeket, majd halálos vérmérgezést okozó szögesdrót akadályok sem. A határrendészet állig fölfegyverzett katonái sem lőnek robbanótöltetekkel a közelbe merészkedőkre.
Lehet, hogy a valóságban ez a határ nincs is. Odakinn, valójában: talán nem is létezik. Az biztos, hogy térképen nem látható. Nemzetközi szerződések se szabályozzák, ez a határ nem országok közé ékelődik.
Ez a határ emberek közé „épül”!
Éppen ezért ez láthatatlan és mégis félelmetesen érzékelhető. És most egyre közelebb kerül.
Ez a határ sajnos: átjárható!
Ez „csak” egy Vörös vonal. Képzeletbeli, de mégsem az!
Ez elválaszt minket. Amit, ha átlépünk, már minden másképp lesz. Ami után már minden világos és egyértelmű lesz. Amit, persze csak együtt lehet átlépni. Mindannyiunknak. Ki önként, dalolva teszi; kinek tennie kell. Mert nem tehet mást!
Mi ez a vörös vonal: mi ez a határ? Mi az, ami végződik az egyik oldalán, és mi az, ami kezdődik a másik oldalon? Mi az, ami van az egyik oldalon; és mi az, ami nincs a másikon? Egyáltalán: mikor kezdődik és mikor válik véglegessé az átlépés? Ez egy vonal? Vagy ez nem is egy vonal, hanem folyamatosan módosuló mezsgye? Egy pillanat? Vagy pillanatok összessége?
Mindig csak később derül ki! Mindig csak később válik világossá és érthetővé! Mindig csak utána lesz kristálytisztán egyszerű, lesz „így lett volna elkerülhető”.
Mert minden attól függ! Mert minden tőlünk függ!
Elmentünk, mert meghívtak. Mert jó volt részt venni, benne lenni. Semmi különös. És már oda is tartoztunk. Az sem érdekes, „Őt” miért nem hívták? „Őt” soha és sehová nem hívták. Ezzel kezdődött?
Százezreket kirúgtak. Százezreket megaláztak. Érdemmé vált az alázat, a kiszolgálás, a lakájjá válás! Nem is kellett teljesíteni. Csak szolgálni. Vagy ezzel?
Ütemesen csattogtak a csizmák a kockaköveken. A tanyákon eldördültek a fegyverek és a dörrenések nyomán cigánygyerekek puffanása hallatszott, majd néma mozdulatlanság látszódott. Lehet, hogy ez volt a kezdet?
Már csak Ők lehettek bírók, ügyészek, újságírók, riporterek, később orvosok, tanítók, színészek, rendezők, majd közszolgák, dolgozók! Némán hátrébb léptünk. Ez is csak a kezdet volt?
Aztán eltűntek az ünnepeink, a költőink, az utca-nevek is megváltoztak. A hamis, a hazug lett az igaz; a kétszerkettő már nemcsak néha lett öt! Ez már biztos nem a kezdet volt!
Aztán lettek a migránsok, aztán lettünk nemzet és hazaárulók, aztán kihirdették és azóta is fenntartják! És már látjuk is a Vörös vonalat!
Még a határon innen vagyunk? Vagy már lépegetünk a senki földjén?
Ki tudja.
Majd észrevesszük.
Észrevesszük?

2016. 11. 11.

„Akkor jobb lesz, ha újra hozzászoknak”, avagy mindig így kezdődik …


Tegnap este történt. Megírta az mno.hu. Két hölgy „az egykori Karmelita-kolostor irányába szeretett volna átvágni a Dísz térhez. Hirtelen eléjük pattant a palota előtt strázsáló őr, és felszólította őket, hogy forduljanak vissza, a köztársasági elnök rezidenciája előtt nem lehet sétálgatni.” Az őr talán félt a sötétben, ezért idegesebb volt a kelleténél; vagy már alig bírt magával, mert várta otthon az asszony meleg öle és a behűtött sör; de az is lehet, hogy csak az őrbódé magánya zavarta meg néhány percre az elméjét. Mindegy is. A lényeg az, hogy a hölgyek nem hátráltak, kikérték maguknak ezt a rendőrállami magatartást és folytatni akarták az útjukat. A Köztársasági Elnök védelmére kirendelt strázsa azonban határozottan visszaszólt: „Akkor jobb lesz, ha újra hozzászoknak”, majd, mint aki jól végezte a dolgát, visszaballagott az őrbódéjába.
Hozzászokni? Hisz már hozzá is szoktunk!
Lemegyek az újságoshoz, hogy mi mást, újságot vegyek. Pechemre a 168 órát, a Magyar Narancsot és az Élet és Irodalmat keresem. Kettő nincs, egy meg a kupac alján, csak magának – súgja az eladó, vigye gyorsan! Nem plázában történt, hanem a szakárusnál!
Benyomom a tv-t, és rögtön átugrom az első néhány csatornát: azok már ki vannak sajátítva. A pártnak, a kormánynak. A „kutya se nézi”-knek! Nézném a világversenyt, az EB-t, a Forma 1-et, a válogatott meccsét, de a sportközvetítést csak a királyin lehet(ne) követni. Ott meg, minek: több az egyperces hírek benne, mint a reklám meg maga a verseny!
Keresem a kedvenc színészeimet, rendezőimet: a darabjaikat akarom látni, szeretnék rajtuk szórakozni, tőlük tanulni. Nem találom őket: ki vidéken, ki külföldön, ki belső emigrációban.
Hívom az egyik barátot, keresem a munkahelyén. Végül otthon meglelem: szabadúszó lettem, tanulom a létet. Nem lelem a másikat sem, aztán fölhív: most érkeztem, Bécsben vagyok, keress, ha erre jársz.
Készül a fütyülés elleni törvény; az internet szigorúbb rendtartása; a hazaárulók regulája. Már újra elég a kirúgáshoz az egyszerű bizalomvesztés is. Nehogy má’ úgy és arról gondolkozzá’, ahogy és amiről akarsz! A túl sok(?) szabadság megzavarja a rendet, a védelmet, a bizonyosságot…
Tegnap este történt.
Nem nagy ügy.
Az élet megy tovább, a maga útján.
2016. 11. 10.