2019. augusztus 2. nap bejegyzései

STAFÉTA (14.) A morgolódó emberségről …

Beszélgetni kell Velük.

Nagyon sokat beszélgetni.

Hogy ŐK többet örülhessenek, kikerüljék a köveket, ne kövessék el azokat a hibákat, amiken én, mi elbuktunk.

Hogy ŐK boldogabbak lehessenek!

 

  • Papa, olyan régen beszélgettünk.
  • De most végre tudunk, kis-unokám!
  • Annyi mindenről kéne pedig…
  • Kezdjünk hozzá…
  • Most szünet van az isiben, de sokat találkozunk a többiekkel.
  • És olyankor mit csináltok?
  • Beszélgetünk, sétálunk, este elmegyünk egyet lógni, tökjó az egész.
  • És beszélgettek is, vagy csak lógtok?
  • Mindig van valami: most például az kérdezte a Zsófi, hogy nálunk is olyan morgósak, elégedetlenek-e az ősök, mint nála.
  • És, Te mit feleltél?
  • Hallgattam, aztán elgondolkodam
  • Az jó, s jutottál valamire?
  • Nem is tudom, nálunk is sok a veszekedés, néha kiabálás, de azért nagyon jó otthon a hangulat: apu amikor hazajön, és nem ül a számítógéphez rögtön, elmondja anyunak, hogy mi történt odabenn, anyu meg a konyhából válaszolgat neki, aztán a vacsi közben is megy a csevegés.
  • Zsófi ilyenről nem mesélt?
  • A Zsófi apukája most keres munkát, mert megszünt a munkahelye, az anyukája meg ápoló-nővér, sokat panaszkodik, meg náluk lakik a nagyijuk is.
  • Nem lehet egyszerű nekik.
  • De apu is sokat morog, hogy nem hallgatják meg, amit javasolni akar, hogy az nem illik bele a „kocepcióba”, meg ilyesmi.
  • És anyád olyankor mit felel neki?
  • Hogy ne morogj mindig, nézd a dolgok szép oldalát: papa, mi a dolgok szép oldala?
  • Hogy van munkája, meg szereti amunkáját, meg ott vagy Te is neki.
  • Ezt értem, de hogy lehet egy dolognak egyszerre szép és nem szép oldala?
  • Ez jó kérdés, kisunokám, ez jó: mert minden attól függ, merről nézzük!
  • Ezt nem értem, papa.
  • A dolgokat sokfelöl is nézheted: elölről, hátulról; a nappal szemben is; közelrő vagy távolról, olyankor mást és mást veszel észre.
  •  
  • Meg olyan is van, hogy csak valamit akarsz látni, s csak azt veszed észre, amit akarsz, mást nem.
  • Igen, akkor nem is lehet tudni, hogy valójában milyenek?
  • Hű, nem ide akartam kilyukadni, amit látsz, azt Te látod, ha más nézné, nem biztos, hogy ugyanazt látná, ebben igazad van!
  • Jaj, ez nagyon nehéz nekem.
  • Szóval: akinek van munkája, pénzt keres, az emiatt elégedett és boldog (is) lehet; nekem itt vagy Te, kisunokám, van nyugdíjam, lakásom, akár én is lehetnék boldog, elégedett ember.
  • És nem vagy az?
  • Nem! Elégedetlen vagyok, sőt morgós! Valaki azt írta: „ … az előrelépéshez egyenesen elengedhetetlen, hogy kellő irritáció, frusztráltság és elégedetlenség legyen bennünk, másképp egy helyben toporognánk.”.
  • Mi az a irritáció meg frusztráltság?
  • Hogy valami ingerel, nem hagy nyugodni, csalódott leszel, esetleg csüggedt. De ha olyankor legyőzöd a csüggedésedet, harcolsz ellene, akkor…
  • De papa, harcolni, én?
  • jaj, ezt csak úgy mondtam: Neked „csak” el kell gondolkodnod rajta, észre kell venned, szóvá kel tenned: de látom, ezt is teszed!
  • Papa, jó veled beszélgetni.
  • Veled is, kisunokám, Veled is…
  1. 08. 02.péntek

KUPAMECCSEK…

Tegnap a mindhárom magyar kupacsapat – a pályán – kikapott és kiesett az Európa-ligából: a Debrecen egy nála jobb olasz csapattól, a Fehérvár FC egy, a svájci másodosztályban(!) szereplőtől, a Kispest a román Craiova együttesétől. Így– a dolgok mai állása szerint – nem lesz magyar csapat augusztustól – ahogyan már az a korábbi években (egy-egy kivételt nem számítva) is történt – nem lesz magyar csapat az Európa-ligában.

Igazándiból ez nem lenne nagy ügy, nem lesz, nem lesz és kész: sok országban élnek emberek, akiknek országából nincs csapat a ligában, oszt’ mégis jól érzik magukat.

Csakhogy nem így a MAGYAR!

Nálunk a foci, a stadionok építése, az Akadémiák létesítése Nemzeti Ügy: az állam százmilliárdokat, elképesztő mennyiségű pénzt fektet be, akarom mondani szór, tékozol el a miniszterelnök kedvenc játékára.

Közben semmi, de tényleg semmi előrelépés nem látható; se a játékban, se pénzügyi megtérülésben (hacsak azt nem számítjuk bele, hogy ezen a csatornán keresztül is ömlenek az állami pénzek a csókosok magán zsebeibe): a pénznek itt nem lenne helye!

A pályán mindegyik csapat elvérzett: a mutatott játékuk alapján „megérdemelten”! Azér’ edzők és játékosok a meccs után nyilatkozgattak: a szurkolóktól nem ilyen bánásmódot érdemeltünk – mondta például a „legendás”(?) középhátvéd; ha ennyien jönnének ki a bajnokira, bajnokok lennénk – így az edző, aki alig tudja összefogni a hasán a gatyáját.

De van még esély!

Történt ugyanis, hogy a Honvéd idegenbeli meccsén – a hazai román szurkolók – hanggránátot robbantottak, majd öngyújtóval úgy megdobták az ír bírót, hogy hosszú percekig, a mentőautóból kilépő orvosoknak kellett ápolni. Aztán a meccs furcsa körülmények között fejeződött be(?). Több megjegyzés kívánkozik ide:

  • a mérkőzés előtt, alatt és után történteknek vajmi kevés közük volt a sporthoz;
  • a két ország között újra „háborús” hangulat van (kialakulóban), az emberek fölhergelve, a szurkolók beizzítva, a legfőbb magyar vezető (és lakájai) provokatív beszédeikkel az élen járnak a fölbujtásban;
  • a román fél „természetesen”(?) fölveszi a kesztyűt és tevőlegesen is előidézi a „helyzeteket”;
  • mindeközben … de ez nem érdekel senkit.

Feleim, ne csüggedjetek: azér’ nem árt a bespájzolni…

2019. 08. 02.péntek