(57.)
Thessza jobban van: de a szemével még mindig hunyorog, viszont már elevenebb, mint tegnap volt, azért még kenegetjük a szemét kamillával, amit békésen és hálásan tűr.
Tegnapelőtt délelőtt elmentünk a „Kiállok Iványi Gábor mellett” rendezvényre a Békásmegyeri Gyülekezethez szolidaritásunkat kifejezve. Sokan voltunk, de nem elegen. Persze: mi az, ami elég? Földobja a Face a tavalyi emléket, az SZFE melletti kiállást, a hatalmas „ember-láncot” a Színház és Filmművészeti Egyetemtől kezdve, a Közgáz mellett, aztán végig a Duna parton a Parlamentig, majd a Kossuth téren a petíció átadását: jöhet a kérdés megint, „mi az, ami elég”? Néha a millió is kevés, máskor meg a százezer is sok. Persze a lényeg nem is ez, hanem az: lesz-e hatása a szolidaritási tiltakozásnak. A hatás persze nem csak abban mérhető, hogy megváltozik-e rögtön a helyzet; abban is, hogy tovább szerveződik-e a tiltakozás, erőt ad-e másoknak is, hogy van, lesz értelme a felzúdulásnak! Mert nem kérdés: ez a hatalom (is) magas ívben @arik a tiltakozókra, rád is, a(z alkotmányra) NER-re is, ha érdekei úgy kívánják: márpedig most úgy kívánják. Az utcáról ma nem tudsz ügydöntően tiltakozni: a népszavazást kiüresítették, helyette bevezették a semmire nem kötelező, ellenőrizhetetlen, csak kampány célokat szolgáló konzultációs zagyvalékot.
Viszont Iványinál megrendítően felemelő volt!
Thessza bejön a szobába, hozzám dörzsöli pofáját, bökdösni kezd, hogy húzzam hátrébb a székemet, mert a combomra akarja tenni a fejét, hát hátrébb húzódom – ahogy tíz éve is teszem már… Viszont most ott van a combomon a feje, szemeivel hálásan néz rám, mellső lábaival is, mintha simogatna.
Most jut el hozzám a Múlt ás Jövő idei második száma, az Érzelmes utazás Trianonba: „egy kutyás hölgyet/ kellene követned/ de inkább/ a lovas rendőrök/ után eredsz/ mert az egyik ló/ furcsán emelgeti/ a lábát/ sánta lehet/ megsajnálod/ a rendőrök/ utcán eszegető/ embereket/ figyelmeztetnek” – olvasom Györe Balázs versét, majd hozzáfogok Kőbányaihoz, megrendítő érzelmes utazásához a múltjába, ami akár mindannyiunk „közös” múltja is lehetne, de mégsem az, mert a zsidó, a cigány és még hány ember múltja nem lett (lesz?) a „Megbűnhődte már e nép” közös múltja, hogyan is mondta Orbán: „”Magyarország nem kéri, hogy osszuk szét Európában a hazai cigányságot.” (Orbán Viktor, 2015.szeptember 7.). Viszont megvannak (végre) a Nemzeti Konzultáció első eredményei…
Thessza megint játszani hív, megyek, most nem lehet ennél fontosabb…
- 09. 07. kedd