2021. szeptember 17. nap bejegyzései

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

(egy kampány közben, miniszterelnöki megnyilatkozás után, film elé)

 

  • Akkor meséljen: hogy történt, mi történt akkor?
  • Még ma is pontosan emlékszem arra, hogy mennyire jól éreztem magam: mintha egy Fradi-Újpest meccsre mentünk volna, ahogy szoktunk békésen, szép rigmusokat kántálva, a kezünket ütemesen emelgetve, nem is voltunk se feketében, se lilában, senkit meg nem bántva sétáltunk, még mondtam is a Flóriánnak, nem lesz ebből baj, hogy csak úgy vonulunk, semmi erőt nem mutatunk? Flóri jót röhögött rajtam, hogy ne rinyáljak, ne legyek annyira türelmetlen, lendítgessem csak tovább a karomat, mert később még szükség lehet rá, melegítsek. Szóval emelgettem tovább békésen.
  • Aztán mi történt?
  • Semmi.
  • Hogy-hogy semmi?
  • Semmi útakadály, semmi fölszólítás, egymásnak se mentünk, simán odaértünk az MTV székházához, ahol már izgatottan várt minket a HÍR TV bemondója, de akkor még nem volt a zsebében egy golyó, az csak később került oda, amikor be akart menni a Képviselőházba és bejelzett szegénynek az elektronikus kapu, hogy hol vagyunk már, mikor kezdünk végre.
  • Jó, de az mennyivel később volt?
  • Nem sokkal, mert attól a riportertől megtudtuk, hogy mi vagyunk az ’56-os Pesti Srácok utódjai, méghozzá máris méltóak hozzájuk, mert forradalmat csinálunk és jöjjön ki még több és még több ember a térre, mert jó buli lesz, bár nem a Guns N’ Roses fog játszani, hanem mi, de ezt akkor még mi sem tudtuk, talán csak a Flórián tudta, mert ő mindent tud valahonnan.
  • És aztán?
  • Aztán eljöttem onnan.
  • Ne bomoljon, eljött?
  • Ja, akkor még nem, az később volt, mert nem volt az igazi harc, azok ott úgy álltak ott a fal mellett, mintha ott sem lettek volna, még lovuk sem volt, egy követ sem találtak, az a vízágyús rozzant kocsi meg kész röhej volt, hagytuk is elszelelni a vezetőjét, utána már nem érdekelt a balhé, mert a macska-egér játékot nem szeretem.
  • Maguk voltak az egerek?
  • Hol élt akkor, jóember: mi voltunk a macskák!
  • Aztán mi történt?
  • Hazajöttem, megnéztem magamat a HÍR TV-ben, hogy milyen hős vagyok, akkor már gyújtogattak, meg rámolták ki a földszintet, az asszony mondta is: jó kis balhé, nem lesz ennek visszavágója? Én csak röhögtem rajta.
  • Aztán néhány nap múlva…
  • Attól kezdve én már csak a TV-ből néztem a srácokat, mert a karom kificamodott, úgyhogy jól láttam az elszabadult tankot, meg a Máriusz szemét is, másnap lementem a Kossuth Lajos utcába, még akkor is csípte a szememet a paprika spray.
  • Igazi hősök voltak akkor?
  • Ne mondja, tényleg?
  • Kérdeztem.
  • Ne kérdezzen: ez nem lehet kérdés ma…
  1. 09. 17.péntek

NAPLÓSZERŰEN

(63.)

Esik. No nem erősen, de mégis esik. Akkor is megyünk délután a Madách térre, ott a helyünk. Thesszát nem visszük, de maszkot igen. Hiába a két oltás – a második óta nem telt el három-négy hónap –, minket „izgat” a negyedik hullám, ami itt van már. A kormány a „veszélyhelyzet” meghosszabbításával védekezik. A vírus meg röhög a markában.

Ma megint mikrofont talált a magyar miniszterelnök, egy „mikrofon-állvány” kérdezgette, ő meg arra és azt válaszolta, ami le volt írva a papírjára: „dermesztő … a velünk élő múlt, amelyik itt van, és állandóan vissza akar térni … véresre verték az embereket … pénz kell, Brüsszel viszont visszatartja … nemzeti konzultáció …  Ki kell majd állnunk Brüsszellel szemben a migráció ügyében … Magyarországon elsőként” és ment a hablaty, a blődség, a kertelés a műsoridő lejártáig.

Mert MI, MAGYAROK!

Igen, magyarok vagyunk, „és ebbe más is belehalt már”. Fülemben zúg a „Ria-Ria Hungária”; az „Összetartozunk – Trianon 100”; szemem elé tolakszik Schmidt Mária és Dózsa László penetráns plakátja; hallom Orbán rekedt hangját: „FEGYVERBE!”; és látom az „erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,/ a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat”.

Hangzavar. Magyar hangzavar.

De nem Thessza miatt: ő alszik, mert ettől megvédjük…

  1. 09. 17. péntek