(85.)
Sétálunk Thesszával a napsütésben, mindketten élvezzük a késő-őszi meleget, a csöndet, a tiszta levegőt – sehol egy autó, egy ember, igaz: madarak se csicseregnek, vaj’h hova tűnhettek?! Thessza szaglászik, előre szalad, majd vissza, az egyik bokornál izgalmas kutatásba kezd, aztán sétálunk tovább a sarokig, ott bevár, majd megint előre.
Már a HÉV megállónál vagyunk, ott bátrabban szalad előre, mikor élénk hangzavarba, inkább kiabálásba ütközünk: az egyik padon télikabátba burkolódzó, nyakára tekert sállal szakállas férfi ül, mellette az elmaradhatatlan SPAR-szatyor, fogai közt a rég kihunyt cigaretta, csak harapdálja. Szemben vele egy fiatalabb, de megállapíthatatlan-korú, vagy három pulóverbe bugyolálódva egy borostás férfi, aki kiabál hozzá: kur@a éhes vagyok, nem ettünk már tegnap se semmit, csinálj már valamit – majd elvonul a bokrok közé, mi nem nézünk oda, mintha ott se lennénk, komótosan lehúzza a sliccét és a bokor tövéhez pisil, majd meg sem várva, hogy befejezze, visszahúzza a zipzárt és visszabattyog a padon ülő társához. Az ránéz, kiköpi a maradék cigaretta-csonkot, benyúl a SPAR szatyorba, kivesz belőle egy kemény zsömlét, átnyújtja: egyél fiam.
Mi már a HÉV állomás parkjának a másik végében járunk, ott szoktunk visszafordulni, Thessza kanyarodik is vissza, már a busz-megállónál járunk, el a butikok mellett, amikor messziről megpillantom az egyik szemetes-tartót, ami mellett ott áll egy másik „szatyros-ember”, ő is téliben, állig begombolkozva kotorászik a szemetesben, már a válláig benyúlt, lassan mozgatja a karját, nyilván a keze jár odalenn, lassan kihúz egy összegyűrt tejes-dobozt, óvatosan kiveszi, elmegy a szemetestől a fák közé, de messziről is látom, ahogy megpróbálja „vissza-dobozosítani” a felismerhetetlenségig összegyűrt „valamit”, aztán a szájához emeli, hátrahajtja a fejét és próbálja az utolsó cseppeket …
Már a körforgalomhoz értünk, elhagytuk a „100” Trianon botlatókövet is, Thessza tudja, azonnal megáll az átkelőnél, körülnézek, egyszer csak berobban egy Porsche, letekert ablakkal, bömbölő rádióval, benne egy zselés-fejű fickóval, NIKE pólóban ritmusra ütögeti a kormányt, mellette egy szőke, hosszúhajú fiatal lánnyal, fogd erősen a kutyádat, te vén fa@, és már ott sincs.
Thessza fölnéz rám, várja a „parancsot”, a „mehetsz”-et, de csak állok ott bambán…
- 10. 31.vasárnap