2023. július hónap bejegyzései

VAGYONOSODÁS

 

Tizenkétszeresére nőtt 2002 óta

a 100 leggazdagabb magyar összvagyona”;

„A magyarok leggazdagabb egy százaléka

birtokolja a hazai összvagyon egyharmadát

 

„Az egyiknek sikerül, a másiknak nem” – hallik a Zerkovitz dalban.

Amióta a világ így megy ez.

Kinek így, kinek úgy.

Jól van ez így.

Jól van ez így?

 

„A társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak” – tartalmazza az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának első cikkelye 1789(!) óta.

Hát persze: „A másiknak nem jut, csak zivatar”.

Piketty is megírta, éppen tíz éve!

Azóta…

„Világszinten jelentős vagyoni koncentráció figyelhető meg, a világ vagyonának közel felét a szupergazdagok (a népesség 1,2%-a) birtokolják.”

Magyarországon még rosszabb a helyzet.

És az egyenlőtlenség nőtön nő!

Brutálisan!

De vajon tényleg a „közösség szempontjából való hasznosságon” alapulóan?

Mészáros-gázszerelő a leggazdagabb magyar.

Ő lenne a „hasznos” ember?

Andival?

Nem hiszem.

Persze ő is „föltalálta a spanyolviaszt”!

Nem a „hasznosság” a lényeg: hanem a közpénz!

Ami már régóta elvesztette „jellegét”.

Neked is feltűnt?

Biztosan, amióta a „zMNB” veszteséges, miközben a „gyerek” Porsche kiállítást rendezhetne.

Miközben a MOL felhőkarcolót építhet!

Miközben az ország veje tizenkét helyet ugrik előre a leggazdagabbak listáján!

Neked meg „azt írja az újság”: megint jön majd a nyugdíjad.

Ami már xart se ér, nemhogy „reálértéket”…

 

„Az egyiknek sikerül, a másiknak nem” – hallik a Zerkovitz dalban.

Amióta a világ így megy ez.

Kinek így, kinek úgy.

Jól van ez így.

Jól van ez így?

 

  1. 07. 04. kedd

https://public.flourish.studio/visualisation/14285846/?utm_source=embed&utm_campaign=visualisation/14285846

AHOGY ÉN LÁTOM…

(5.)

 

2022-ben közel hetvenezer honfitársunk

már megünnepelte 90 éves szülinapját.

Akkoriban a magyar lakosság egyötöde,

1 980 795 volt idősebb hatvanötévesnél!

Én is köztük vagyok.

Érdekel valakit: hogyan látom, látjuk a világot?

 

Beszélgetünk.

A kertben.

Mi, hetvenesek.

(Ugyan már nem hetvenkedünk, de még élünk!)

Közben izzik a faszén, sül a kolbász, a hagyma, a krumpli már fóliában a faszén között.

Unokák?

És nálad?

Izzik tovább.

Fújni sem kell.

Mentek valahová a nyáron?

Csak a rokonsághoz.

Izzik tovább.

Forgatás.

 

  • Nem változik itt semmi, már tizenhárom éve.
  • Nem.
  • Nem is fog: így nem lehet.
  • Mi az az „így”?
  • Süketek párbeszéde zajlik!
  • Párbeszéd?
  • Igaz: nem is értik egymást!
  • Mitől értenék: mások a fogalmaik, információjuk.
  • Nem fog itt semmi változni!
  • Így nem!
  • Miért nem?
  • Mondom valakinek, hogy Hatvanpuszta, hogy nem is pályáztatta…; nem is hallott róla!
  • Na látod!
  • Hányszor kell még kétharmad: ez a pali tud valamit!
  • Mit kéne csinálni?
  • Azt nem tudom, nem nekem kéne tanácsot adni nekik!
  • Megalkuvó a magyar értelmiség!
  • Miért mondod?
  • Nem vezet, nem kockáztat, nem mer az élére állni…
  • Szerinted mért nem?
  • Soroljam?
  • Mondd!
  • Bár már nem él jól, de még jut is, marad is; még utazhat; olvashat; még nem szűkölködik; még tudja, kit kell fölhívnia, ha … bár már nem fogadják a hívását…
  • Akkor?
  • De a gyerek, az unoka; meg Bécs sincs messze, még megy az autó…
  • Akkor mért csodálkozol?
  • Nem csodálkozom, csak mondom: „Megalkuvó a magyar értelmiség”!
  • Megfog változni, meglátod!
  • Attól is fél!
  • A változástól?
  • Persze: mi jöhet utána, ki lesz ott fönn, ismeretlen, rosszabb is lehet…
  • Ez igaz.
  • Meg ma még egyénileg sikerülhet, csak egy kis megalkuvás kell!
  • Mintha annak idején a szegény lyány, várja a fehér paripás herceget?
  • Várja, inkább várja, mint a bizonytalanságot!
  • Akkor grillezzünk…
  • Grillezzünk.

És tovább izzott a faszén, forgatták a kolbászt, már pirult a csirkehús is, a hagyma…

  1. 07. 02. vasárnap