2023. augusztus hónap bejegyzései

LIBABŐRÖS KÁTYUZÁS

Budapesti Olimpia – BOPIA (2.)

 

Tegnap este az M5 csatornán ment az „Ez itt a kérdés” című műsor.

A US Opent néztem, éppen hatalmas küzdelemben nyert egy nekem „ismeretlen” svájci teniszező, Stricker, aki megverte Tsitsipast; reklám-szünet jött, hát kapcsolgattam a TV-t: beugrott az M5-ön az „Ez itt a kérdés”, „Már a tizedik legnagyobb sport-város vagyunk a világon … Magyarország a sport hazája … hogyan építette az országimázst a Budapesti Atlétikai VB…” – hallom a mondatokat, amik az egyik fülemen be, a másikon ki távoztak. Visszamentem a teniszre, „vajon milyen meccs jön”, de nem hagyott nyugodni a „kérdés”, megint kapcsolás az M5-re, és ott ragadtam.

Éppen a vébét szervező Budapest 2023 NZrt. vezérigazgatója beszélt, aki legutóbb arról írt bejegyzést a Facén, hogy „👉 Sz.rnak, bajnak nincs gazdája❗️Így szól  a mondás. És ez természetesen fordítva is igaz! Amint kiderült, hogy a világbajnoksággal NINCS BAJ (sőt…), akkor azonnal megjelennek a “gazdák””, ez mutatta számára a sikert, nos belekezdett egy fejtegetésbe, hogy nekik bizony kátyúzniuk kellett a gyaloglás meg a maraton útvonalán, az Andrássy úton, mert különben kitört volna a gyaloglók és a futók lába, hát kátyúztak, mert az országimázs, meg a siker miatt kellett, meg még szemetet is szedtek!

Vágod, haver?!

 

KÁTYÚZTAK!

 

Mert a gyaloglók meg a futók még a végén a lábukat törik!!!

Képzeld el, haver: vajon meddig lesz az az út „kátyúmentes”, amit ők gányoltak össze?

Amíg az első eső, tél beköszönt; vagy az első autóbusz megjelenik?

Legalább addig?

Vagy csak a közvetítés(ek) végéig?!

Amíg az utolsó vendég haza nem utazik?!

És utána?

És máshol?

Az egész ország egy kátyú!

EMBER: MAGYARORSZÁG KÁTYÚ-ORSZÁG!

Hogy az inflációról, a pedagógus-hiányról, többéves műtétre várakozásról, a kivándorlásról ne írjak, beszéljek.

De persze a kátyúk.

Mert ő kikátyúzta, a felelős helyett!

Tudod miből kátyúztál: a nyugdíjasoknak törvény szerint járó, ki nem fizetett infláció-követéséből, amit – mert a „zOrbán” kormány nem adott oda a nyugdíjasoknak – ők kamatmentesen meghiteleztek a „zorbáni” álomra!

 

És akkor meghallom a másikat, a sportszakmai csatorna igazgatóját.

Akinek lúdbőrös lett mindene – mondta.

Mert a közönség, a drága magyar közönség állva tapsolt a lányoknak.

Akik országos – nem világ – csúcsot futottak.

A döntőbe ugyan be sem jutottak azzal az eredménnyel, de nem az az érdekes, nem ez volt a mérce: hanem önmaguk, az országos csúcs – így a csatornaigazgató.

Tudod hányan küzdenek nap mint nap a maguk „országos csúcsáért”?!; hogy a gyereknek, az unokáknak, maguknak megvehessék, amit az alapvető (nem jachtra, nem luxus-nyaralásra, utazásra, csak tisztességes emberi életre) szükségleteikre kell?, hogy taníthassák, iskoláztathassák a következő generációt?!;

Libabőrös lett a csatornaigazgató.

Büszke is!

 

Aztán jött, aminek jőnie kellett, hisz a volt-sportoló, mára már soványnak nem mondható (kövér) SAS korábban már kimondta: OLIMPIA!!!

Mert az nem lehet, hogy…

 

Nem néztem tovább.

Minek.

Innentől nem érdekes.

Innentől már ismerős történet lenne.

 

Te mit gondolsz, arról kell most vitáznunk: rendezzen-e vagy ne rendezzen Magyarország Olimpiát?!

Szerintem nem!

 

  1. 08. 31. csütörtök

NYÍLT LEVÉL A BUDAPESTI OLIMPIA (BOPIA) ÜGYÉBEN…

Már dübörög.

A kisegér az elefánt mellett.

A budapesti Olimpiáért.

„Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek…”

 

  1. miniszterelnök úr;

és sportért vagy (egyszerűen) Magyarországért felelős politikusok; újságírók, sportot közvetítő riporterek; PR-szakemberek; „Youhuu”-k és más kabalafigurák!

Azért fordulok hozzátok, mert már be is indítottátok a kampányotokat.

A Budapesti Olimpia (BOPIA) megrendezéséért!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Még csak most lett vége a Budapesti Atlétikai VB-nek. Ami maga volt a „CSODA!” – mondtátok be nap, mint nap és rendre a TV-ben.

Láttuk-hallottuk.

Ahogyan a helyszínen a Türk Tanács is.

Minden nap, hogy „aszontta”: „Ilyen még nem volt…, a kábel is ki van húzva végig az Andrássy úton…, csodálatos a hangulat…, siker-siker és siker…, meg tudtuk csinálni!”

A visszabontásról viszont nem fogtok győzelmi-tudósításokat írni, mondani.

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Miért rendeztétek meg vajon?!

Miért „adtatok bele apait-anyait”?!

Hisz’ mi nem vagyunk „atlétikai nemzet”.

Hisz’ (sajnos) egy kezünkön megszámolhatnánk az éremre esélyes magyar sportolókat.

Mégis: építettetek háromszázvalahány milliárd forintért egy (írd és mondd: egy!) atlétikai stadiont, amit vissza kell majd bontanotok, mert nem tudjátok majd kihasználni.

A mai időszakban!

Amikor a nálunk gazdagabb, atlétikai hagyományokkal is rendelkező városok sorra mondtak le a világbajnokság megrendezési jogáról, mert fontosabb célok megvalósítására kellett (nekik) a pénz.

Ti mégis!

Talán kitöltött és visszaküldött konzultációs kérdőíveken követelte tőletek a „MAGYAR” a megrendezést?!

Dehogy: arra is gyávák voltatok!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Persze kiderült.

Nem is az atlétikáról volt-van szó.

Csak (egy) AZ „álomról”.

A miniszterelnöki álomról.

Ami a BOPIA-ról víziónál.

„Ez aligha maradhat így az idők végezetéig!” – mert ez nem maradhat álom csupán!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

És lám-lám: a gépezet beindult.

Tegnapelőtt Szöllősi György, ma meg már Czipó Ádám „érezte úgy”, hogy ”bársony nesz inog, / a szellőzködő, lágy melegben / tapsikolnak a jázminok…”.

Ma-holnap az „M”-mel kezdődő minden csatornán ömlik majd a BOPIA-t követelő „se@@nyalók” szájából a „HOZSÁNNA”!

„Az kell, már csak az hiányzik, megérdemeljük, meg tudjuk csinálni, a pénz, a könny, a következmény nem számít!”

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Marad a megosztott Magyarország!

Mert az kell, ugye miniszterelnök úr?!

Akkor lehet riogatni, erőt mutatni, fitogtatni „pici, alig látható” kardodat?!

Ehhez most Új kérdés kell!

Új ellenség!

Akit megint, újból és újból le lehet győzni!

Aki persze mindig ugyanaz az ellenség.

Most nem a libcsinek, a migráncs-simogítónek, a „sorosistának”, a civilnek hívjátok majd!

Most az BOPIA-t nem támogatónak!

Mert a józan észre hivatkozik majd.

A gyerekek oktatásáért, jövőjéért aggódik majd.

Ők lesznek most a hazaárulók!

BOPIA vagy nem PIA! – ez (lesz) itt a kérdés.

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

A zászlót már lobogtatjátok!

A bélyeget már kinyomtattátok.

Érv, meggondolt válasz már nem érdekes.

RIA-RIA zúgja már a nép!

Az előéneklők már rázendítettek…

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Azt tudtátok, arra emlékeztek, hogy a 2004-ben, Athénban rendezett XXVIII. nyári olimpia mibe került, a felépített stadionok, csarnokok, olimpiai falu hogyan néznek ki most?

Hogy Görögország az olimpia után (majdnem) csődbe ment?

Hogy mi lesz a miniszterelnöki álomból, amikor fölébred(ünk)?!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Hatvan éve hangzott el a mondat: „Van egy álmom…”

Az egy más mondat volt!!!

 

T. sportot-szerető vagy (csak) néző magyarok; öregek és fiatalok, akik megpróbáltok itt maradni-élni a Kárpát medencében!

Hozzátok is fordulok, mert beindult a kampány a BOPIA megrendezéséért!

Most mi vagyunk a „következő-ellenség”.

Ha akarjuk, ha nem.

Csöndbe maradhatunk, meghúzódhatunk, babrálhatjuk itthon a TV-t, melegíthetjük a lábaskában a levesünket, néha-néha megsimogathatjuk az unokáink fejét, megsétáltathatjuk a kutyát.

Megvárhatjuk, míg összecsomagolják a motyójukat, döntenek és kitántorognak „Amerikába”.

Érdemes?!

  1. 08. 29. kedd

(Kép: 444, Milos Bicanski/Getty Images)

A „SZOLGA” …

I.

 

Varga Mihály pénzügyminiszter (is) megszólalt a Fidesz (házibuliján) rendezvényén Tihanyban.

„Magyarország alapvető és jól felfogott érdeke, hogy az euró bevezetésének feltételeit mihamarabb teljesítse” – mondta többek között. Azt is mondta (leírva is vagyon az index által): „az első lépés a hiány és az államadósság további csökkentése, aminek érdekében a kormány a veszélyes nemzetközi környezetben is folytatja az egyensúlyi mutatók javítását”.

Ősidőkben, még az „átkosban”, voltak „az egyszeri takarékossági intézkedések”. Aztán a „késre-menő” éves költségvetési csatározások: a 2 százalékos(!) dologi automatizmus megszüntetése, az „egyéb fejlesztések” rostálása, a háttérintézmények megszüntetése, meg tudom is én még mi miden nyirbálás. Valahogy túléltük, elkerültük az összeomlást. Igaz: a rendszer, az átkos megszűnt, később a szoci-szadesz kormány megbukott, de nem lett csőd.

Már tizenhárom éve vannak (van) hatalmon.

A „zOrbán”!

Azt csinál, amit csak akar.

Veszélyhelyzetben.

Most a karcagi szolgája bevallja: bár jó lenne az „ajró”, ha lenne, de ahhoz ezt meg azt kéne csinálnunk.

A „DNS-SAS” meg mást akar.

Ezt persze a karcagi legény nem mondja.

Annyira nem egy vagány legény.

Csak egy szolga(lelkű) miniszter.

Már tudom is én hány éve!

Ilyenek kellenek ma!

Meg a „lölőfélék”.

A „matolcsy-ivadékok”.

A Porsche-gyűjtők sok.

A „bátorok”.

Az „andik”.

Meg akik megírják, elmondják, példának állítják.

Őket.

Ja: te is kellesz hozzá, mint olvasó, néző, (bér)tapsoló, újból és újból megszavazó.

Aki elkábulva nézel csak magad elé, amikor elbúcsúzol a gyerektől.

A reptéren.

Mert kivándorol szerencsét próbálni…

 

II.

 

DE MINDJÁRT VÉGE!

„Mindjárt vége!” – hallom innen is, onnan is.

„Tényleg vége?” – gondolom (reménykedve).

 

Aztán meghallom: „az atlétikai VB-nek”…

Hm, legalább annak.

Az is valami.

Mi jön itthon?

Az OTP liga.

A Puskás Akadémiával, a Gyirmóttal, Pakssal.

Mit nem írok: a Gyirmót nem is, bocsika.

Mindegy.

Kisvárda, Mezőkövesd: dettó…

Viszont a Milos Kerkez meg az Vili Orbán!

Na látod!

 

„Mindjárt vége!”

 

Minek is?

 

„Putyinnál is rosszabb lehet, aki őt követi majd Oroszország élén…” – írja az index.

Mindegy.

Ha már utána lennénk.

De még nem vagyunk.

Még van hátra.

Ebből egy nap.

Ami biztosan megint történelmi lesz.

 

„Matolcsy Györgyék döntését lélegzetvisszafojtva figyeli mindenki”.

Az indexnél.

Meg Tihanyban.

Vajon a gyerök milyen autót vesz hétfőn?

 

Mindegy.

Neki biztosan van „ajrója”…

 

Mindegy.

Előbb-utóbb volttá válik ez is…

  1. 08. 27. vasárnap

(Kép: szotyola a kertből)

FELELŐSSÉG!!!

Lehet ma (meg)bízni bármiben, bárkiben?

Ha nem?

Ha igen?

 

És a nyilvánosságban?

A HÍR-ekben?

A tudósításokban?

 

Újságíró vagy?

Riporter?

Csak „olvasó”?

Mindegy.

Akkor is van.

Neked is.

 

Felelősséged!

 

Mert az igazságnak bemutatott verziói vannak.

Verziói.

Amit az újságírók, riporterek, operatőrök írnak, filmeznek, vágnak össze eléd.

Amit aztán te megnézel.

És onnan kezdve, amit értesz, gondolsz róla: a te verzióddá válik.

Kinek és mit hiszel el.

Melyik verziót tartod igaznak.

Hogy már csak még tíz év kell – vagy egy másikat?

Hogy gyomrost vitt be a kormány vagy a celeb-szóvivő „kislány” az inflációnak – vagy egy másikat?

Hogy „Magyarország a sport hazája – vagy egy másikat”.

Hogy „több darabban” már mi is rendeztünk olimpiát” – vagy egy másikat?

Hogy „az éremtáblázatban … az első tíz helyezett ország közül mi vagyunk az egyetlenek, akik még nem rendezhettek olimpiai játékokat” – vagy egy másikat?

 

Hogy „ez aligha maradhat így az idők végezetéig” – vagy egy másikat?

 

Nézem a TV-t.

A Budapesti Atlétikai VB-t.

„Ilyen még nem volt … talán nem is lesz … siker … magyarok … megérte … csodálatos … mennyi magyar és nem magyar ember mindenünnen … köszönjük”.

Ömlengés.

Egy érem már jutott.

Talán más is.

De ez nem fontos: a részt-vétel, a küzdés, az élmény a fontos.

 

Meg tudtuk csinálni!

 

Egyszer már akart Olimpiát rendezni.

Ő akart.

Meg az emberei.

Az így vagy úgy haszonélvezők.

Persze: én is azt akarnám: bárcsak rendezhetnénk!

De most?

Éppen most?

Amikor „a haderőnket is fejlesztenünk kell”!

Azt is: minek?!

Amikor minden, ami „reál” csökken!

Amikor nem jön a pénz a pedagógusoknak sem?

Amikor…

 

Felelősséged van!

Neked is.

Nemcsak a riporternek, operatőrnek, rendezőnek.

A nézőnek is.

 

Te: mit gondolsz?!

  1. 08. 26. szombat

(Kép: Orván Viktor oldaláról)

AHOGY ÉN LÁTOM…

(7.)

 

2022-ben közel hetvenezer honfitársunk

már megünnepelte 90 éves szülinapját.

Akkoriban a magyar lakosság egyötöde,

1 980 795 volt idősebb hatvanötévesnél!

Én is köztük vagyok.

Érdekel valakit: hogyan látom, látjuk a világot?

 

Reggel levágtam a füvet a kertben.

Aztán letusoltam, elkészítettem a következő kávét a kotyogóban, majd leültem a TV elé, már kevergetem-kortyolgatom is.

Bekapcsolom (mindig a tizenegyes csatornán zárom el, mert régebben az ATV volt a kedvenc), most már nem az, de a megszokás…

Rögtön átmegyek a négyes csatornára

Az Atlétikai VB-re.

Este is azt néztem.

 

Tényleg a sportok királynője az atlétika!

Kár, hogy itthon nem ez a sport a „csúcsok-csúcsa”!

 

De most, néhány napig mégis az lett!

Merthogy „MI” rendezzük!

És itthon, a „bűnös városban” ugyan, de itthon!

Még „háromszáz-tudomisénmennyi” milliárd forintból még új stadionra is tellett, ami megérte, mert a vendégéjszakák, meg a figyelem, meg az egyéb izék, meg utána vissza is kell bontani, ami megint csak munka lesz ebben a nehéz időben, amikor a reál és bruttó bér is csökken – szegény.

Minden magyar szívnek hangosan kell dobognia és vernie!

Mert ez akkora siker, hogy még a holdról is…

 

Már van egy bronzunk is.

Meg talán valaki be is jutott na döntőbe.

 

Hallgatom és nézem a tv-t.

Kép a képben is van!

A nagyobban a magyarok, a kisebbikben a legjobbak.

Kit érdekelnek?!

Most nem a „nulla vagy null” a kérdés.

Nem is az: mit látsz.

Az nem érdekes.

Mit KELL látnod?!

„Ez a kérdés”!

Sikert.

Mert kitették a szívüket is.

A legjobb egyéni eredményüket is meghaladták.

Hogy ennyire futotta?

És a focistáink?

Milliókért?!

Havonta?!

 

Ezt is meg tudjuk csinálni!!!

Megtudtuk.

Beérett a lovagrend…

 

Te meg barátom – velem együtt – vágd le a füvet, keverd meg a kávédat, idd, amíg ki nem hűl, simogasd meg az unokáid fejét és csöndben kapcsold le a tévédet…

  1. 08. 24. csütörtök

„DE MEGBA@NÁM…. BA@OTTUL”

Nincs kétszer!

Csak az a pillanat, az „akkor” van.

Ha elköltöd: elköltötted.

Magadra vess.

„Van másik!” – mondta egykor Eötvös Gábor.

És előhúzta a másikat a ruhájából.

És akkor mindenki nagyot kacagott!

 

De az életben nem így van!

 

„Ehess, ihass, ölelhess, alhass!” – írta a költő, és túllépett „e mai kocsmán, az értelemig és tovább!”

 

Viszont most, pártjaink és kormányunk nem ezt teszik.

 

Először ezek jutottak az eszembe az augusztus 20-ai nagy csinnadrattáról, az atlétikai VB-ről, az idecsődített diktátorokról; hisz’: „itt van az egész világ”, mondta röhögcsélve és büszkén a SAS, aki (mára már olyan kövér lett, hogy föl se tudna szállni a magosba), miközben – Európa legdrágább tűzijátéka alatt – parolázott a török, az azeri, az üzbég, a boszniai, a szerb elnökökkel, a katari emírrel, a kirgiz, a türkmén államfővel, volt kancellárral és a nemzet gázszerelőjével.

Neki ez most a KARÁCSONY!

És minden kívánsága teljesült!

Persze, hogy teljesült: megajándékozta saját magát.

A közpénzünkből.

Hol van már az a legszegényebb, legkisebb fiú, aki egy üres tarisznyával és egy kopott focicipőben elindult a világba, hogy megküzdjen a hétfejű sárkánnyal, a gonosz mostohával és elnyerje a világszép királylányt és a fele királyságot, ahol „három nap egy esztendő”?!

Itt és most egy nap az esztendő!

Kerül, amibe kerül; annyi, amennyi; hadiösvényen járunk; a veszélyhelyzet kihirdetve; háború van vagy béke; ez neki jár!

Hogy későbbre jut-e, nem érdekes!

A többségnek amúgy is annyi…

 

Aztán az is az eszembe jut, a „volt” pénzügyminiszter augusztus 17-én írt egy bejegyzést, amit – eddig – ezerhétszázan véleményeztek.

Arról: miért nem megy a most is zajló atlétikai világbajnokságra.

Elvi, elsősorban sport szakmai, közgazdasági, gazdaságpolitikai és morális okokat sorolt föl.

Amiért nem megy ki.

A VB-re.

Én sem megyek.

Viszont a „morgolódó” véleményemre kapom az „anyázó-szitkozódó-gyalázó” üzeneteket.

Tulajdonképpen innen is-onnan is.

Hogy a VB MEGÉRI!

Mert az befektetés.

A jövőbe.

Szerintem nem az.

Valamiért a gazdag, gazdagabb, leggazdagabb városoknak sem az.

Erre nincs pénzük.

Most.

Persze, ha burkolt szándékok rejtőzködnek a mélyben, az más.

Ha ő, a (kövér) SAS mégis olimpiát akar rendezni?!

Ahogy korábban tervezte?!

Mert álmodni csak szabad?!

Mert dédelgetett álmáról soha nem mondott le!

Az más.

Más?

Mert, ha elköltöttük, akkor azt nem tudjuk még egyszer elkölteni.

Ezt minden háznál tudják!

Csak az a legszegényebb, egykor üres tarisznyájú, kopott focicipőjű fiú, aki mára már (kövér) SAS lett, nem tudja.

Neki ez a nap: ÜNNEP.

 

Közben megjelenik a képernyőmön a bejátszás, hallatszanak a kirívóan durva, obszcén szavak „fehér, felsőbbrendű, magyar férfiaktól”, belebőgnek-böfögnek a világba: „de megba@nám…. ba@ottul”.

 

Nincs kétszer!

Csak az a pillanat, az „akkor” van.

Ha elköltöd: elköltötted.

Magadra vess.

„Van másik!” – mondta egykor Eötvös Gábor.

És előhúzta a másikat a ruhájából.

És akkor mindenki nagyot kacagott!

 

De az életben nem így van!

 

Ugye: megjegyezted…

  1. 08. 21. hétfő

„ÜNNEP VAN”

Az.

Hullanak a nyakakba a kitüntetések.

Kinek-kinek.

Oszt’ miért is?

Hát azér’.

Mert „kiérgyemelték”!

A NER-ben!

Azok, akik fontosok!

Ki kitüntetést kap, ki meg szabadságot!

Emlékeztek a terroristára, aki liftet akart fölrobbantani ellenzéki képviselővel; aki megveretett egy szókimondó politikust; na ő szabadságot kapott N Katótól.

Most meg ki kapott kitüntit, na ki?

Hát persze: a Kitörés Túrát szervezők.

Hát persze, hogy ők.

Csodálkozol?

Persze, hogy nem.

 

Ugye azon sem, „SS-tetoválással a nyakán mászkált a valtonos biztonsági őr az atlétikai vébén”?!

Az M4 szerint 200(?) országban hárommilliárd ember láthatta!

 

Ünnep van.

Magyar(os) ünnep…

  1. 08. 19. szombat

(Kép: 444)

„KAPACITÁSGONDOK”

Vannak.

A Honvédkórházban.

A kiemelt kórházban.

A „MAGYAR” csúcsok-csúcsában.

 

Két napig – ott – nem lehet SZÜLNI.

Menj a … máshova.

 

Írta meg ma reggel a Telex.

A fővárosi Honvédkórház oldalára föltöltött határozat alapján.

„Határozatom annak közlésével végleges” – olvasható is.

Közben meg „fogy a magyar”.

No nem ezér’.

Pedig kaptak „parancsot” is.

A magyarok.

Hogy ne fogyjanak.

Mégis fogynak (legalább teltkarcsúakként).

Szóval most két napig – ott – nem lehet SZÜLNI.

Viszont volt állománygyűlés.

A Honvédban.

A csúcsok-csúcsában.

Ünnepeltek.

Vass Albertet is (föl)idézte a parancsnok.

Addig se kellett a „zorvoshiánnyal” foglalkoznia.

A csúcsok-csúcsában.

Ahova most (még) nem nevezett ki új vezénylő-tábornokot a Kató(ka).

Se új, se régi fürdőruhában.

 

Közben megkezdődött!

Volna.

De eső volt.

Hát kicsit halasztották.

A Budapesti Atlétikai VB első versenyszámának a rajtját.

A férfiak 20 km gyaloglását.

Végre mégis megkezdődött!

Amit hárommilliárd ember láthat majd!

(Meg a DNS-utcai harcos is!)

A szüléseket még orvos se.

 

A kettőnek semmi köze egymáshoz.

Vagy mégis?!

 

Remélem az Atlétikai VB megnyitóján és első napján senki nem akar majd szülni.

  1. 08. 19. szombat

LEHET KOMOLYAN-KOMOLYAT ÍRNI A MAI SZÓCSÉPLÉSRŐL?!

Bement.

Hisz’ péntek van.

Akkor „Jó reggelt Magyarország!” van.

Vagy „lesz”.

Megint élt az „első péntek” alkotmányos jogával.

Megtehette, megtette.

Magabiztosan elmagyarázta.

Az elmagyarázhatatlant.

Szokás szerint a „mikrofon-állvány” hagyta.

 

Lehet erről, a mairól (is) komolyan-komolyat írni?

 

Ma reggel egyszer ki is kelt magából: „Ami sok, az sok”!

Mert a multik emelik az egekbe a” zárakat”!

Lásd például az autópálya-matrica díjait.

Amiben a Lölő-haver vastagon benne van és kaszál majd!

Meg a CBA is emel: kizárólagosan magyar tulajdonosi háttérrel.

Igaz: Pomázon éppen bezárták a boltot.

Nem várták meg, amíg mellettük kinyit a LIDL.

Mert a versenyt nem bírják.

Ja: ezt egy hónapja mondta.

Ma is mondhatta volna.

Miközben a benzin ára hamarosan hétszáz forint fölé emelkedik!

Mert a jövedéki adó.

Amit az unió kényszerít ránk…

 

Lehet erről, a mairól (is) komolyan-komolyat írni?

 

Megy Stirlitz éjjel az utcán. Egyszer csak meglát a távolban két fénylő pontot.

– Egy kamion – gondolta Stirlitz.

– Kamion az anyád – gondolta a bagoly.

 

Lehet erről, a mairól (is) komolyan-komolyat írni?

 

Mert háború van.

Meg az Unió.

Meg Soros Gyuri bá’ szelleme.

Meg kezdődik az Atlétikai VB Budapesten.

Ott a helyed!!!

Veszélyhelyzetben.

Szerencsére fegyverkezünk is.

Oda-oda mondogatunk a szomszédjainknak.

A „biztonság(unk” kedvéért.

Meg azér’ is, mert „A magyar történelem izgalmas, kacskaringós és viharvert, és mivel rólunk szól, nekünk kedves is”.

Miközben mellettünk „a háború intenzitása nő, és egyre brutálisabb”.

 

Mi a magunk útján járunk…

 

 

Lehet erről, a mairól (is) komolyan-komolyat írni?

 

Stirlitz megy az erdőben, amikor megreccsen a bokor.

– Legközelebb nem hagyom otthon a pisztolyomat – gondolta Stirlitz.

– Legközelebb? – gondolta a medve.

 

Lehet erről, a mairól (is) komolyan-komolyat írni?

 

A „miniszterelnök számára meg van tiltva a jóslás…” – mondta.

Ezért jósol mégis.

Mert ő más.

Fólia nélkül is.

Évvégére elérjük.

10-20 év múlva motorok leszünk.

Lehagyjuk.

Már majdnem a kis-Lisztest is elvitte a Liverpool.

Igaz: szeptemberre már megint csak egy csapatunk maradt állva.

A porondon.

Az is: hol is?!

 

Lehet erről, a mairól (is) komolyan-komolyat írni?

 

Stirlitz megitatta a macskát benzinnel, az ment öt lépést, és összeesett.

– Biztosan kifogyott a benzin – gondolta Stirlitz.

 

Lehet erről, a mairól (is) komolyan-komolyat írni?

 

Közben tovább lopnak.

Mindent.

Ami mozog és ami nem, azt is.

Rendületlenül.

Tehetik.

Hát teszik.

Te meg komám: ülsz csak a rádiód előtt és hallgatod.

Őt…

 

Lehet erről, a mairól (is) komolyan-komolyat írni?

 

Stirlitz megdöbbenve konstatálja, hogy irodájából eltűnt a vodkás üveg, a kozák sapka, meg a harmonikája.

Egyszer csak harmonikaszóra lesz figyelmes.

Végigoson a folyosón, majd berúgja az ajtót, és értetlenül mered a láthatóan részeg, kozáksapkában harmonikázó Müllerre, aki így szól:

„Mi van Makszimovics, asszed csak neked van honvágyad?”

 

  1. 08. 18. péntek

(A Stirlitz viccek az internetről, kép az indexről)

TERJED…

Kapok egy üzenetet.

A Messengeremre.

„Öreg vagy: már nem vagy hasznos semmire…”

Ennyi.

Egy ismerős is megküldi.

Ő is megkapta az üzenetet.

Úgy döntök nem érdekel: lexarom …

 

Aztán fölugrik a cím: „Itt a kormány legújabb terve a magyar egészségüggyel” az indexről.

Átszervezik a háziorvosi rendszert.

Azér’: ne maradjon sehol betöltetlen háziorvosi tisztség.

Ahol hat hónapot meghaladóan van üresedés, azt a körzetet hozzácsapják egy másikhoz.

Akkor nem lesz üresedés.

Láttál már ilyet?

Ezér’ irigyelnek minket a németek.

Hogy „dőlene” már rájuk a ház.

Hogy is mondták a fideszesek annak idején: „aki a nyugdíjasoknak ad, az a jövőt áldozza föl”!

 

Persze ennek semmi köze az üzenethez.

Amit az előbb kaptam.

 

Augusztusban már emelkedni fognak a reálbérek – így az egyik miniszter.

Meg majd októberben meglátjuk a nyugdíjakat is.

Addigra biztosan lemegy majd az infláció egyszámjegyűre.

Meg a dunai árvíz is.

Az könnyebben.

Mer’ most az nincs.

Addig ki kell bírni.

Valahogy.

Majd kimegyünk a Budapesti Atlétikai VB-re.

Háromtól huszonháromezer forintért.

Az egészséges.

Jó levegőn vagy.

Izgulnod se kell.

Bár soha nem látott létszámú a magyar küldöttség, de éremesély, döntőbe-jutási esély alig.

Viszont addig se mész a háziorvosodhoz.

A szomszéd körzetbe.

 

Persze ennek sincs semmi köze az üzenethez.

Amit az előbb kaptam.

 

Miért nem mész el katonának?

Biztosan többet kapnál.

Hogy nem bírod el már a puskát (sem)?

Már futni sem tudsz?

Kerékpározni se?

Hát a lovaglással, hogy állsz?

Rá se ránts, ne aggódj: az „új” háború nem olyan lesz, észre sem veszed, aztán…

Mindenesetre arra készül a magyar (kormány)!

Hanggal is.

A környezetünkben közben röhögnek rajtunk.

Tényleg: te mikor röhögtél utoljára egy jót?

De tényleg!

Már nem is emlékszel rá?

Az unokákkal való nevetgélés nem ér.

Ahhoz másnak semmi köze.

Már odaadtad az iskolakezdésre azt a „kis” pénzt?

Még nem?

Igyekezz, mert mindjárt szeptember lesz!

 

Persze ez sem függ össze az előbbi üzenettel.

Amit kaptam egy ismeretlentől.

 

Tudod komám, most legalább meleg van.

Nem fázunk.

Azt majd télen.

Bár már – „szerencsére” – nincsenek olyan hidegek.

Majd fölöltözünk.

Rétegesen.

Persze azt még meg kellene élni…

 

Kaptam egy üzenetet.

A Messengeremre.

„Öreg vagy: már nem vagy hasznos semmire…”

Ennyi.

Egy ismerős is megküldte.

Ő is megkapta az üzenetet.

Úgy döntöttem nem érdekel: lexarom …

 

  1. 08. 17. csütörtök