(5.)
2022-ben közel hetvenezer honfitársunk
már megünnepelte 90 éves szülinapját.
Akkoriban a magyar lakosság egyötöde,
1 980 795 volt idősebb hatvanötévesnél!
Én is köztük vagyok.
Érdekel valakit: hogyan látom, látjuk a világot?
Beszélgetünk.
A kertben.
Mi, hetvenesek.
(Ugyan már nem hetvenkedünk, de még élünk!)
Közben izzik a faszén, sül a kolbász, a hagyma, a krumpli már fóliában a faszén között.
Unokák?
És nálad?
Izzik tovább.
Fújni sem kell.
Mentek valahová a nyáron?
Csak a rokonsághoz.
Izzik tovább.
Forgatás.
- Nem változik itt semmi, már tizenhárom éve.
- Nem.
- Nem is fog: így nem lehet.
- Mi az az „így”?
- Süketek párbeszéde zajlik!
- Párbeszéd?
- Igaz: nem is értik egymást!
- Mitől értenék: mások a fogalmaik, információjuk.
- Nem fog itt semmi változni!
- Így nem!
- Miért nem?
- Mondom valakinek, hogy Hatvanpuszta, hogy nem is pályáztatta…; nem is hallott róla!
- Na látod!
- Hányszor kell még kétharmad: ez a pali tud valamit!
- Mit kéne csinálni?
- Azt nem tudom, nem nekem kéne tanácsot adni nekik!
- Megalkuvó a magyar értelmiség!
- Miért mondod?
- Nem vezet, nem kockáztat, nem mer az élére állni…
- Szerinted mért nem?
- Soroljam?
- Mondd!
- Bár már nem él jól, de még jut is, marad is; még utazhat; olvashat; még nem szűkölködik; még tudja, kit kell fölhívnia, ha … bár már nem fogadják a hívását…
- Akkor?
- De a gyerek, az unoka; meg Bécs sincs messze, még megy az autó…
- Akkor mért csodálkozol?
- Nem csodálkozom, csak mondom: „Megalkuvó a magyar értelmiség”!
- Megfog változni, meglátod!
- Attól is fél!
- A változástól?
- Persze: mi jöhet utána, ki lesz ott fönn, ismeretlen, rosszabb is lehet…
- Ez igaz.
- Meg ma még egyénileg sikerülhet, csak egy kis megalkuvás kell!
- Mintha annak idején a szegény lyány, várja a fehér paripás herceget?
- Várja, inkább várja, mint a bizonytalanságot!
- Akkor grillezzünk…
- Grillezzünk.
És tovább izzott a faszén, forgatták a kolbászt, már pirult a csirkehús is, a hagyma…
- 07. 02. vasárnap