Hol volt, hol nem volt, talán nem is az Óperenciás tengeren túl, hanem itt, a kis Orbanisztánban, volt egy cég. Nem volt az se nagy, inkább kicsi se, olyan mai-újgazdagba hajló. Az éves árbevétele se nem volt nagy, inkább kicsi se, amúgy meghaladta még a 10 milliárd forintot is. Ahogyan az már lenni szokott a mai Orbanisztánban, mert másképpen nem is lehetett, a cégnek nagyon jó felmenő és lemenő, de mégiscsak inkább felmenő pátyoló-pártoló kapcsolatai voltak. Nem is akárhol. Benn a közepében, méghozzá annak is a sűrűjében, a stadionok és a focisták világában. Így aztán nem is volt nagy csoda, hogy fölfigyeltek a kis cég megalakulásának a sikerére „a keményen dolgozó kisemberekért” küzdő kormányisták meg kormányista pártisták, és ezért lett is nagy dinom dánom: Ingyom, bingyom, táliber, tutáliber, máliber” a cégnél.
El is határozták ízibe, hogy a kötvénykibocsátás kockázatát is fölvállaltatják a majdan lejegyző „keményen dolgozó kisemberek”-kel. Rögvest, még talán hamarabb is, megkapták a kilövési, akarom mondani a kibocsátási engedélyezési papirost. Méghozzá nem is akárkitől, hanem az un ortodoxia kitalálójától, a notórius ingatlan vásárlótól, az új-közgazdaságiskola kitalálójától, a papírpénz aláírótól. És láss („ne csak nézz”) csodát, mert csoda az lett, méghozzá haladéktalanul, hiszen nem várt és mégis óriási érdeklődést váltott ki a „keményen dolgozó kisemberek”-ből az ismeretlen, éppen ezért sokat ígérő, stadionokkal kistafírungozott kis cég. Ráadásul a kormányisták meg kormányista pártisták is hátizsákban meg Gucci táskákban vitték a köz-, és magánpénzt a céghez, ott tolongtak, na, nem a pénztár-ablak előtt, hanem az arany mobil telefonjuk végén, hogy időben jegyezhessenek és a legjobb helyre ülhessenek a meccsen. (Sajnos azonban később kiderült, hogy a játék dominó volt.)
A mesének itt és most véget is kellene vetni, hogy az MTVA is elmesélhesse az Esti Meséjében, mert idáig minden „heppiendesen” alakul, még Habony Árpi is megnyalná a tíz ujját, ha nem lenne Gucci táskája. De sajnos a mesének itt nincs vége, még nincs itt a „minden jó, ha a vége jó”, bár lehet, hogy nem is lesz. Ugyanis tegnap este nem hazamentek a legények, hanem egy sivár közösségi helységbe, igaz, még nem mindenki…
2015. március 27.