- Mindjárt vége. Ennek is. Már hetvenedszerre.
- Na: és milyen volt?
- Egyre rosszabb: egyre rövidebb…
- Ne má’, csak volt valami jó is?!
- Az unokák!
- Na ugye.
- Te, ahogy nőnek, okosodnak, rácsodálkoznak a világra!
- Tudom, az az igazi remény!
- Szerinted ennyi elég?
- Alapnak biztosan.
- Annak igen, család nélkül még ennyire sem menne a szekér.
- Hát akkor?
- Hiányzik, nagyon hiányzik.
- Ne bomolj, mi hiányzik?
- Hát a pezsgés, az értelmes cselekvés, a változtatás öröme, a … de minek is mondjam.
- Miért nem tetted, miért nem csinálod?
- Ne röhögtess.
- De komolyan: miért nem?
- Szerinted „Nemcsak a húszéveseké a világ”?!
- Nemcsak!
- Értem: hetvenes forradalmár keresse fegyverét, nem röhejes?
- Nem az!
- Apám hatvanévesen visszavonult, hogy az már nem az Ő világa, nyelve, nem voltak eszközei.
- Kibúvókat keresel csak.
- Nem találok.
- Akkor csináld!
- Lassulok.
- Akkor csináld lassabban!
- Elvették a hitemet!
- Tőled, a hitedet?
- Minden hamis, hazug, álszent: semmi nem az, aminek látszik, aminek mutatja magát!
- Éppen azért!
- Ami nekem egyszerűnek tűnik, az nekik nem az; amit én válaszolok, az nekik nem válasz.
- Nem jól mondod!
- Gondolod?
- Nem jól írod!
- Olvasod?
- Néha. És mi lesz jövőre?
- Jövőre …
2018. 12. 30. vasárnap
Legalább az írást „csináld”! Ez is, mint mindegyik, nekem legalábbis, tetszik, tetszett! Hogy nem mész a barikádra!? Már én sem gondolkodok ezen! Több, sok okom is volna, de most nem sorolom fel ! Inkább, ez úton kívánok jó egészséget, sok, sok örömöt, boldogságot az elkövetkezendő Új Évre!
Köszönöm! Viszont kívánom!