(„Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!” Orbán Viktor, 1991. június 10-én, Országgyűlés jegyzőkönyve)

– Dicsértessék, Zoltán atyám…
– Mindörökké, drága vezérlő földi VEZETŐNK
– gyónom a Mindenhatónak és neked lelki atyám, Zoltán, hogy utolsó – már nem is emlékszem, hogy mikor volt – gyónásom óta alig követtem el bűnöket: minden cselekedetemben országunk, népünk és családom boldogulását tartottam szem előtt és én még sohasem hazudtam
– tudjuk, tapasztaljuk, édes fiam, a fények gyakran fölgyulladnak a pályáztató városokban, a Puskás Akadémia is jól szerepelt a bajnokságban és a fiad is meg tudta nézni VELED a Bajnokok Ligája döntőjét Berlinben, a VIP páholyból
– és mégis, csökken a népszerűségem: letépkedik a plakátokat, amiket gondolat-szabályozási okokból függesztünk ki, még az iskolák közelében is; az Európa Parlament is mindenféle határozatot hoz ellenem; olyan mémek lepik el az internetet, hogy a gyerekeim és a követőim miatt egy egész „hadsereg” figyeli már a terjedésüket, tudod, mi pénz ez, és ezek a pénzek nem a stadionokba ömlenek majd, még a Bayer Zsolti is ideges lett egy kicsit
– látom, édes FIAM, drága vezérlő földi VEZETŐNK, megfeszítve dolgozol, hogy meglegyen a kenyérre való, még a Svájcban tanuló, körömcipőben a saját lábán álló lányodnak is, meg arra is figyelemmel kell lenned, hogy a drága Poltné őnagysága fizetése is legalább két és félszerese legyen a pofátlanokénak
Tovább a folytatáshoz →