2015. május hónap bejegyzései

Mit vegyek föl…

Minden vélemény számít!

Kep8KapolnaEsik. Hogy eshet ezen a napon az eső. Fölfoghatatlan. Pedig az Országos Meteorológiai Intézet mára már nyarat ígért.
Most mit vegyek föl? Akármibe mégsem mehetek, mit gondolnának rólam a többiek. Meg ott lesznek a notabilitások is, mint tavaly, meg tavalyelőtt is voltak. A sajtóról meg TV-ről nem is beszélve, talán még a Vatikán is küld valakit. Akárki nem lehet ott, ez olyan esemény lesz megint. Kiemelt programként van számon tartva.
Szóval: mit vegyek föl? Jesszusom, mindjárt indulni kell. Bár megvan az ülésrend, de mégsem érkezhetek utolsónak. Meg aztán beszélgetni, társalogni is kell, meg kell mutatni magunkat, hogy mi is itt vagyunk, számítunk és számíthattok is ránk. Ma ez mindennél fontosabb: benne lenni a kiválasztotti körben. „Aki számít”-nak kell lenni, lássa mindenki.
Vagyis: mit vegyek föl? Elegánsan kell megjelenni. De agyonázottan hogy néznék ki. A kocsi meg most nem jó, valami miatt okádja a füstöt, most meg nincs egy százasunk megjavíttatni. A taxi is húzós már. Az esernyő meg alig fog föl valamit. A hajam is kész lesz, meg majd fölverem a sarat is a lábamra.
Tovább a folytatáshoz →

Elment…

Minden vélemény számít!

455183_587866265_bigÖt éve, minden reggel fél nyolckor elindulunk egy nagyot sétálni kutyámmal, Kyrával. Először fölfelé megyünk az utcánkban, aztán balra kanyarodunk a főútra. Ott majdnem egy kilométert sétálunk lefelé, majd az iskola mellett balra fordulunk. Akkor mennek a gyerekek az iskolába, ki szaladva, ki bandukolva, van, aki édesanyja kezét szorongatja. Mindenesetre nagy a zsivaj, Kyrát ilyenkor rövid pórázon tartom. Aztán tovább a bölcsi és az ovi mellett előre a Hév-állomásig.
És ott, mielőtt át kellene menni a lámpánál az úttesten, minden nap találkozunk egy idős nénivel. Pont a zöldséges előtt. Minden nap: ha esik, akkor is, ha fúj, akkor is, a napsütéses időről nem is beszélve. Bottal az egyik kezében, a másikkal egy gurulós szatyrot húz magával. A horpadt szatyor alján lehet csak valami, látszik, hogy szinte csak a szatyrot kell húznia. Mindig mosolyog, és mindig megáll, lehajol és megszólítja Kyrát: „szépségem, megsimogathatlak?”. De Kyra gyanakvó kutya, és soha nem hagyja magát megsimogatni, egy kicsit hátrébb lép olyankor és elhúzza a fejét. „Pedig nekem is volt egy kutyám, de Ő nem volt ilyen szép, még megboldogult uram is élt akkor, 65 évet éltünk együtt, szépen ment el, a temetésén sokan voltunk kinn, a pap nagyon szépen beszélt, mindenki sírt” – kezdi el mesélni az életét. „Most is mindjárt megyek a temetőbe hozzá, olyan jókat szoktunk beszélgetni, aztán délután jönnek a gyerekek, arra is készülök ezzel-azzal” – folytatja. „De már egyre nehezebb, a jövő héten be is Tovább a folytatáshoz →

Egyre dühösebben

Minden vélemény számít!

miniszterelnok_portreja_szalonna_mozaik_web-444-760x1038
– Gizike, hívja össze nekem az agytrösztöt
– mire készüljenek, Főnök
– letartoztatták a FIFA elnökségének a nagyágyúit, a Blatter is elkezdett bujdosni, nehogy begyűrűzzön hozzánk is ez a nagy korrupció ellenességi szokás, még a végén itthon is gondok lesznek, és nemcsak a Simont, meg a Hiszékenyt kell letartóztatni, ha az FBI elkezd kutakodni
– értem, akkor a fociról akar beszélgetni, Főnök?
– a frászt arról, az legyen a Csányi meg a Csaba, a Tarsoly Csaba gondja, jobban aggaszt viszont, hogy nem jött be az Altus elleni kampány, meg az M4 autópálya ügye a Simicska-féle, meg egyre hangosabban kezdik támadni azt az áldott jó Tiborc gyereket
– itt is vannak
– no, mit csináljunk gyerekek, kezdek egyre dühösebb és idegesebb lenni, és az már nektek se lesz jó
– eddig mindig bevált, amikor visszatámadtunk, most is ezt kell tenni
– de ezt már kiismerték, a Gyurcsány is elment hozzájuk tárgyalni és fogadták is és meg is hallgatták és volt, aki igazat adott neki, ráadásul a Néppárton belülről, szóval így hogyan támadjak vissza?
– ezek itthon nem számítanak, Főnök, hisz tudod, itthon az az érdekes, hogy mi lesz a bevándorló iszlamistákkal, meg akik itt vannak, meg a cigányokkal, nekünk ezt a vasat kell ütnünk
Tovább a folytatáshoz →

Magyarország, 2015.

Minden vélemény számít!

2013-06-06_16-47-25_istvan-kortars-hajlektalan_lSéta…

Csak úgy, céltalanul, a kutyám által irányítva, bandukoltam napi, második „rendes” sétámon. Lehajtott fejjel, a lábam elé nézve, magamba merülve, lassan battyogtam. A nap melegen sütött. Szél se rezdült. A levelek mozdulatlanul és ernyedten lógtak az ágakon. Kevesen voltunk az utcán, ebédidő után járt az idő. Dance, a kutyám egy kicsit előreszaladt, majd megállt, megcsóválta a farkát és visszanézett, rám. Aztán újra előresietett. És megint megállt. Szaglászott. Fölemelte egyik lábát és odajelölt, pont a talált helyre. Aztán megint előre. Megállás. Szaglászás, farok csóva. Majd a visszanézés. És aztán megint minden elölről. Fáradhatatlanul és élvezettel.
Aki az utcát rótta, egykedvűen, maga elé bámulva baktatott. Néha egy-egy autó suhant el mellettünk, de még csak fékcsikorgás se zavarta a csendet. Szinte hallani lehetett az izzadságcseppek csorgását. A levelek között a madarak is az árnyékosabb hűvöset keresték. Egy macska elnyúlva hevert az árok menti porban, de a kutya rá se nézett.
És ekkor fölemeltem a fejem. Megláttam. Behúzott vállakkal, berogyott térdekkel csoszogott. Kétoldalt mindkét karja lelógott. Kezeiben egy-egy szakadásig tömött szatyrot húzott Szinte csak vonszolta maga mellett a földön. Alig emelt talppal kettőt, de nagyon rövidet lépett. Aztán megállt. Újra szuszogott egyet. Aztán megint kettő rövid csusszanás előre. Aztán a szuszogás. Kettőt újra előre. Újabb szusszanás.
Tovább a folytatáshoz →

Regösének

Minden vélemény számít!

orban– Árpikám, ki most a hivatalos regösöm?
– több is van, Főnök: az MTI, a Duna, a Duna World, az m2/Petőfi TV, az m1, az m3, folytassam, a távkapcsolón az első nyolc hely a miénk, hülyére nyertük magunkat
– na, végre, mert mondtam, hogy Magyarország jobban teljesít
– hm, de a kilencedik helyen más lesz, ne csináljunk még egyet?
– még nem tudom, hogy látod: az első nyolc jól regöl?
– hát, a termékenységvarázsló részt elég jól regölte a Lázár Janó, de erre sajnos ma rákontrázott a KSH, hogy mégiscsak fogy gazdám a háznépünk, mert a halálozási ráta majdnem háborús mértékeket öltött, lehet, hogy helyre kellene igazítani, hogy ezt még a zelmúltnyócév okozta, meg aztán tenni is kéne most már valamit a jó Tiborcunknak is
– majd szólok neki
– a nagy fényességben persze nehezebben jön (az emberre) a szaporaság
– keresni csak kell: Ő még nincs az nyolcban a százas listán, törekvő az a gyerek, majd később jön a gyerek, tudod: három szoba, négy kerék…
– majd ezt is belévesszük a regösénekbe
– meg azt is, hogy nem akarok köztársasági elnök lenni most
– kétharmadot se?
Tovább a folytatáshoz →

Magyarország, 2015.

Minden vélemény számít!

homeless-feet_0Búcsúpillantás…

Fekszik a bokor alatt. A földön fekszik. Lomb a takarója, HÉV a rádiója. Szuszog. Talán már alszik is. A levelek rezdülése álommá csitítja gondjait. A haja csomókban arcára simul. Két keze párnája. Körme alatt vastagon feketéllik túrkáló-munkája maradéka. Selymes dzseki feszül vállán. A NIKE matrica jelzi a jobb napokat, a korábbi tulajdonost. Mellette dudorodó Spar szatyor, a szekrény. Körötte literes zavaros folyadékkal teli flakonok. Hátrébb, a távolban, de nem is olyan messze, a bokor alatt gyanús-színű, büdösödő újságfoszlányok.
Megmozdul. A feje lebillen a kezeiről. A keze alatt könyv. Egy könyv. Sima, keményfedelű. Nemeskürty István: Búcsúpillantás, A Magyar Királyság és kormányzója 1920-1944. Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék könyvkiadója, Budapest. Hátán a fülszöveg: „… a két háború közötti negyedszázad kényszerpályákon vergődő Magyarországáról alig tud valamit az 1945 Tovább a folytatáshoz →

Születésnap

Minden vélemény számít!

miniszterelnok_portreja_szalonna_mozaik_web-444-760x1038– Antikám, jövő héten lesz a Főnök születésnapja
– tudom, Janókám, szóltam is a az Árpinak, hogy kellene csapni egy nagy bulit
– mikor és hol legyen a nagy hepaj
– kezdjük egy jó kis imával a Hermina kápolnában, amire a meghívókat már ki is küldte a Szentmihályi Szabó Péter özvegye
– nagyszerű, milyen zászlók díszítik majd a kápolnát, remélem csak magyar
– hát persze, és aztán nagy programot is kell szerveznünk
– az első és legfontosabb, hogy a Google keresőben legalább 60 ezer találatot kell generálni az „Orbán születésnap” beírásra
– ezt meg miért találtad ki
– mert a „rákosi 60. születésnapja” keresésre 52800 találatot jelez 0,42 másodperc alatt, és ennél mindenképp több kell
– majd szólok a Deutsch Tominak, hogy intézkedjen, ha kell, segítsenek be a TEK-esek is
– ők hogy jönnek ide?
Tovább a folytatáshoz →

Devecseri Gábor: Bikasirató

devecseriMegszülettünk hirtelen,
egyikünk se kérte.
Kérve kérünk, szép jelen:
meg ne büntess érte.

Kérünk, kurta pillanat,
ne vess tűzre, lángra,
szép olajfa-lomb alatt
várhassunk halálra.

Hadd teljék az életünk
– mint lehet – szelíden,
gyolcsban zengjük énekünk,
nem csalános ingben.

Orbán Viktor mesél

Minden vélemény számít!

orbán StrasszburgbanMég szerencse, hogy nem tegnap este volt a magyar kupa-döntő. Fociban. A Fradi és a Vidi között.
Akkor Ő nem védhette volna meg hazáját az Európai Parlamentben, nem dicsekedhetett volna a (egyéni) sikereivel, nem lehetett volna büszke az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló, 2003. április 12.-én lezajlott magyar népszavazásra (ami ellen – akkor és ott – uszított), nem élhetett volna „parancsoló kötelességével”, hogy fölszólaljon.

Szóval Orbán mesél. Már nem először, vélhetően és előreláthatóan nem is utószor. Persze arról, ahogyan Ő látja. Ahogyan láttatni akarja. Ahogyan – szerinte – minden magyar és keresztyén embernek látnia kell. Igét hirdet. Kinyilatkoztat. Megfellebbezhetetlen. Aki nem úgy látja, mint Ő, az liberális, kommunista, és ellenség.

Orbán mesél. Persze nem közénk ülve, „(igy nem szökik rá hirtelen az éj)”, hanem pulpitusról. Arról, hogy mi érdekli az „az európai embereket: törvényes rend, közbiztonság, bevándorlás.” Arról, hogy „…a magyarok általában szeretnek egyenesen beszélni a nehéz dolgokról. Ilyenek vagyunk, nem szeretjük sem a locsogást, sem a mellébeszélést, egyenesen szeretünk beszélni, vagy sehogy. Egyenesen beszélünk hát a halálbüntetésről, a bevándorlásról, ráadásul úgy érzékeljük, hogy az eddigi diskurzus, amit sokan PC-nek, politikailag korrektnek mondanak, nem vitt közelebb bennünket, európaiakat a megoldáshoz.” Mert nem az Ő szája íze szerint főznek Európában. Mert most megint nemcsak kapni lehet, hanem adni is kell valamit. Most nem a magyar Kossuthot kell Európának befogadni, hanem nekünk kellene könyörületesnek lennünk másokkal. Most nem Tiborcz nyeréséről van szó, hanem hogy Tiborcz is adjon valamit a közösnek.

Tovább a folytatáshoz →

Visszaúton…

Minden vélemény számít!

top_becsi_kavehazi_kaland_advent_idejen_0_09654600_1413399139Ülünk a kocsiban a fiammal, visszafelé. Beszélgetünk. Jól telt a nap, Bécs mindig magával ragadó, így nyárelőn különösen: az Opera, a Kartner Strasse, a sok turista, a Stephanskirche előtt a téren a színes kavalkád. És persze az elmaradhatatlan bécsi kávé.

Jövünk visszafelé. Beszélgetünk. Mikor 30 évvel ezelőtt mentünk kifelé. Hosszan várakoztunk a határon, lassan, szinte lépésben gurultunk csak előre, a hátunkon csurogtak a viszkető izzadságcseppek. Állandó pisilési ingerünk volt, amit alig lehetett elviselni. És mégis. Alig vártuk. Azt is, hogy újra menni kelljen. Az izgalom, a szabadság mámorító érzése, az árubőség látványa, a „van komissiód?”-ra a „persze hogy van” válasz, mintha ma lenne.

Közeledünk a határhoz, visszafelé. Beszélgetünk. Most kevesebb a magyar beszéd. Régebben minden „második” hang magyar volt. Akkor a feliratok mindenütt magyarul is : NE LOPJ, ÁTADUNK A RENDŐRNEK. A Márián „csak” magyarok voltak. Az eladók is. Most mindenféle náció: ott nem érdekes a bevándorlás. Mondja a fiam, a héten csak az osztrák tv-t nézte, benne a híradókat. Az osztrák belügyminiszter morgott, hogy a menekülteknek csak sátrakat akarnak a Tovább a folytatáshoz →