2015. július 10. nap bejegyzései

Visszafelé

Minden vélemény számít!

14788_171513034_bigHalkan sírt. Szinte csak befelé, mégis potyogtak a könnyei. Az út első száz kilométerén keresztül, egészen Manchesterig. Miközben vezetett. Csak ültem mellette. Alig szóltunk egy-két szót.

Persze, hogy nem habos torta, persze, hogy nem fenékig tejfel. Mért is lenne az. Erre ma már nem is számít senki. De azért enni kell, szeretni kell, élni kell(ene). Egy éve, amikor eldöntötték, akkor már nagyon nehéz volt. Szinte lehetetlen. Nem is értem, miért vártak addig. hiszen már jóval előtte látható, érezhető volt: ez így nem megy tovább. De hát a gyerekek, az iskola, meg „jaj Anci”. Meg egyáltalán: hogy lenne, mit kellene csinálni, hol lakni. Csak kérdések és kérdések. Így aztán hosszan morfondíroztak, hezitáltak. Az idő meg ment, a helyzetük meg egyre csak romlott. A gyerekeknek lesz jobb – ez döntött végül, ők majd kihúzzák valahogyan. A döntés után hónapokig csak készülődtek, minden az utazásnak lett alárendelve. Jöttek a kinn élő rokonok, elmesélték a csótányos történeteiket, a hónapokig tartó nyomorgást, az indulás lehetetlenségeit. Hogy induló tőke nélkül el se induljanak. A nyelv is kellene, de majd csak lesz valahogy az elején. Hogy nem kell sok cuccot vinni, és minden munkát el kell vállalni. Egy-két év, talán három is, csak az elindulás, robot, alvás aztán megint robot. Féltek. Éjjel nem aludtak. De legalább döntöttek. Aztán meg elbizonytalanodtak. Aztán megvették a repülőjegyet a fapadosra. Elvégeztetett. Ancival a részletek, Anci odaköltözött a a nagy, lakli, de mégiscsak gyerekekhez. Irány a repülőtér. Aztán már London.

Pedig minden olyan szépen indult. Jó munka, aztán önálló vállalkozás, a pénz szépen gyűlt. Utazások, vásárlások, testedzés, csak előre a „lenini úton”. Néha egy kis görcs a gyomortájékon, mert nagy az adósság, néha csúszások, de szépen csökken. Megy ez, mint a karikacsapás. Csak győzni kell. És győzték. Persze voltak elvetélt ötletek, tervek, veszekedések – de hol nincsenek. A szekér haladt, még csak ütni sem kellett a lovakat. És akkor, valamikor nyolc-kilenc éve, a válság Tovább a folytatáshoz →

Beadvány

Minden vélemény számít!

orban– Igen Tisztelt Bíróság, a nagyon bizalmas, bizalmi bevizsgálási kérelmemmel fordulnék az igen Tisztelt, Nagytekintélyű Jelenlévő és még tisztségében helyén álló Bírósághoz
– nekünk a megtiszteltetés, hogy Öntől befogadhatjuk a bizalmas, bizalmi bevizsgálási kérelmét, amit természetesen alaposan és lelkiismeretesen, a legújabb kori, 2010 utáni jogfelfogás és értelmezés szerint kívánunk elbírálni, ha Handó Tünde Nagyságos asszony is úgy akarja és engedi
– vele megbeszéltem már a Jóskán keresztül, úgyhogy minden rendben lesz
– akkor hallgatjuk, szeretettel övezett, a kisemberek rezsijére is figyelő, most még csak „királykodó” leendő királyunk
– arról van szó, hogy megvilágosulásom van folyamatban és ennek nyomán fordulok nagyon bizalmas, bizalmi bevizsgálási kérelmemmel a Handó Tünde által Kijelölt és Döntéshozó Bírósághoz
– mélyen magunkba tekintve és már az ítélet ismeretében, fordulunk figyelemmel Ön felé
– nagyon bizalmas, bizalmi bevizsgálási kérelmemben részletesen kifejtem, amit most szóban rövidítve összefoglalok, hogy belelátok tévelygéseimbe és letérésemre az egy igaz útról és megvallom általam vélt bűneimet
– nagy elismeréssel adózunk az Ön vélelme, bátorsága, előrelátása és ítéletünk elfogadása miatt
– már a kollégiumban kezdődött, ahol is szervezkedésem volt a szabadság iránt társaimmal, akiknek vezetőjéül neveztettem ki – igen titkos és kézfelnyújtásos szavazáson – „Magam, Magam” annak érdekében, hogy vezető legyek onnantól kezdődően és be nem végződően. Akkor még és ott sokat vitatkoztunk, aztán erről valamiért leszoktatódtak a szívükre hallgatók és a követők, mert annak semmi értelmét nem láttam már. Akkor még eltévelyedésem is volt, mert Bibóra is hallgattam, meg a demokráciára is sokat gondoltam a felszínen és a kívülállók előtt: bemutatva a demokrácia-imádatot. Ezt a szokásomat – később – szerencsésen levetkőztem, és ma már nem is mutatom. Akkor még kevesen értették meg az idők és az ÉN szavam, kellett, hogy mindenki hozzon magával még egy embert, akit talált, mindegy volt, hogy kit, csak legyen, lehetett akár az Jobbikos vagy Ballikos vagy Miépes vagy szivárványos vagy csuhás is akár, hogy megértessek. Közben elkaptam én is a liberális járványt, de hamar kigyógyultam belőle, mert az nem lett illiberális, mint ahogyan én lettem és általam a követők is. Kaptam is, de inkább osztottam a sallerokat csuhásnak, kommenistának, demokratának, lemaradónak, brüsszelistának dögivel, abban nem is volt hiba. Első királykodásom idején azonban még nem voltam elég kemény, nem tépettem össze minden telefonkönyvet, és nagyjából még figyeltem a törvényekre is. Gaz árulások és a rossz csillagállasok, valamint a Vidi kiesése miatt 8 évre meditációba és önsajnálatba kellett vonulnom, de ez úgy megerősített hitemben és Tovább a folytatáshoz →