2015. június hónap bejegyzései

Álomkerítés…

Minden vélemény számít!

imagesÉs akkor elkezdtük építeni a kerítést drótból, négy méter magasra.
Először csak a déli határra, úgy 175 kilométert.
Aztán rájöttünk, hogy ez nem elég. Átvágták.
Akkor fölépítettük téglából, mert azt nem tudják átvágni. Akkor meg átmásztak.
Akkor ráépítettünk még négy métert. Sok lett a halott, mert sokan leestek. A szag kibírhatatlan lett.
Akkor mély árkot ástunk kívül is, belül is. Akkor megkerülték.
Akkor tovább építettük keletre és nyugatra egyaránt, a teljes déli szakaszt lekerítettük. Akkor más útvonalat kerestek.
Erre mi is folytattuk az építést a teljes román határszakaszon. Azt is megkerülték.
Mi is továbbmentünk, az ukrán határt is kerítéssel zártuk le. Már csak a szlovák és az osztrák határ volt nyitott. Mégis jöttek.
Akkor elkezdtük lezárni a főutakat, a bekötő utakat, a vasutakat, a folyókat, a hidakat. Mégis jöttek.
Akkor körbekerítettük először a nagyvárosokat, aztán a megyeszékhelyeket, aztán a kisebb városokat, végül minden falut is. Akkor is megjelentek.
Tovább a folytatáshoz →

Hafez naplója – töredékek

Minden vélemény számít!

Dia9Jasminban, Szíria déli részén, nem messze a libanoni határtól, 15 évvel ezelőtt születtem. Van egy húgom, Anísze. Apám orvos volt, de már meghalt: lelőtték. Apám szülei is velünk éltek, pontosabban mi éltünk együtt velük. Apámnak két fiú és 3 lánytestvére volt, a fiúk rendszeresen, minden héten, pénteken meglátogattak minket. Nagyon összetartozó család voltunk, mint mások is Szíriában. Nagyapámék laktak legalul, mi egy szinttel följebb, ha megnövök és megnősülök, építünk majd egy következő szintet nekem is. De lehet, hogy ez már nem így lesz.
Amikor apámat lelőtték, nagyapámat körülülte a két fiú és a három lánytestvér, férjeikkel együtt, engem is odahívtak. Nagyapám közölte, hogy elmegyünk Németországba, mindenki készüljön. Apám idősebbik testvére elmondta, hogy többet kell mennünk, mint 3000 kilométer és a tengeren is kell majd hajóznunk, mert az jobb. Amíg lehet autóval, busszal, vonattal megyünk, de majd elég sokat kell gyalogolnunk is. Tizenkilencen vágtunk neki az útnak.
Ez, már több mint három hete történt. Viszonylag könnyen eljutottunk hajóval Ciprusra, majd onnan Görögországba, mert volt elég pénzünk. Odáig a papírokat is elfogadták. Görögországból Bulgáriába mentünk, most Szerbiában vagyunk.
Most akkor elkezdem írni a Naplót.

Huszonötödik nap
Ma meghalt nagymama. Nagymama nevét apám legkisebb húga viseli. A sariai előírások szerint megmosdattuk, szemfödővel lefedtük: sikerült muszlim temetőben eltemetnünk. A hangulatunk egyre rosszabb, ahogyan nagypapa, úgy a kicsik is egyre nehezebben bírják a vándorlást. Még van egy kis pénzünk, de azt már nagyon be kell osztanunk. Nem tudjuk mi lesz holnap, holnapután. Egyre komorabbak vagyunk, egyre többet állunk meg.

Huszonhetedik nap
Emlékszem, mindig apám ment vásárolni a piacra, anyám csak a tejet vette. Mindig biztonságban éreztem magam.

Huszonnyolcadik nap
Apa testvére azt mondta, hogy most hagytuk el az út felét. Nem tudom, hogyan fogjuk kibírni. Még szerencse, hogy nem tél van, így nincsen annyira hideg éjszaka, de így is minden ruhát a kicsikre terítünk éjjel. Már nem is sírnak, csak a szemük fátyolos, elveszett a csillogás.

Tovább a folytatáshoz →

Kerítés

Minden vélemény számít!

Dia4– Hívják nekem a Hendét, a Pintért, a Baloghot, a köztévé elnökét, és az MLSZ-től is valakit
– már itt is vannak
– ja, és a Rektori Tanács elnökét is
– Ő is itt van, bemehetnek?
– majd szólok, előbb beszélek az Alijevvel
– most vadászik, hívjuk később?
– akkor hívják a Putyint
– éppen nagy-hatótávolságú rakétákat telepít
– jó lesz a Cameron is
– most tárgyal a Merkellel meg a Hollande-val
– és engem nem hívtak, na, jó, akkor jöjjenek be
– …
– mindenki itt van, akkor leülhetnek: Pintér, elkészültetek az elmondott javaslatommal?
– FŐNÖK, természetesen megcsináltuk
– akkor mostantól csak hívjatok a szárazföldi és a tengeri csapataink, valamint a belföldi rendfenntartó erők és a nemzetbiztonsági tanács ellen-és vezérlő szárazföldi és tengernagyának, más szavakkal, röviden a LEGNAGYOBBNAGY -nak
– LEGNAGYOBBNAGY urunk, FŐNÖK, szóval lemértük a határt colstokkal és spárgát is használtunk, megállapítottuk, hogy közel 180 km hosszan kell vastagabb drótot alkalmaznunk, de a Lőrinc azt mondta, hogy nem lesz gond
– csak 180 km? Milyen hosszú a Nagy FAL?
– ha a kinaira gondol LEGNAGYOBBNAGY urunk, FŐNÖK, akkor „A fal hossza 6260 km, ezt kiegészíti 360 km árok, és a kutatók feltérképeztek további 2232 km hosszú ún. természetes akadályt, ami szintén a fal védelmi funkcióját szolgálta…”, valahol olvastam
– akkor miért szórakoztok velem 180 kilométerrel, én mindenben az első akarok lenni, legalább a legmagasabb legyen
– LEGNAGYOBBNAGY urunk, FŐNÖK, a madarakat nem tartottuk veszélyesnk, ezért csak négy méter magasra terveztetjük a Nézőpontos Századvégesekkel, alig néhány milliárd forintért
Tovább a folytatáshoz →

Házibuli

Minden vélemény számít!

Dia3– Főnök, zseniálisak ezek a Törteliek
– mondjad, Árpikám
– rendeletet alkottak a Házibuli megrendezésének bejelentéséről esetleges adóztatásáról
– fantasztikus
– és még arra is figyeltek, hogy a lakodalomra ne vonatkozzanak ezek a szabályok, mert azok magyarosak és a magyarok toleránsak a magyarokkal szemben a lakodalom idejére
– nagyon jó, és mit írtak a rendeletbe
– például olyanokat, hogy a határértéknél magasabb hanghatással járó rendezvényre rendfenntartó erőket lehet kivezényelni, akik akár azonnali hatállyal megtilthatják a rendezvény folytatását és komoly szankciókat gyakorolhatnak
– lesz elég bilincsük?
– hát nem tudom
– az baj, mert nem akarok a stadionokról, meg az olimpiai tervek elkészítésétől pénzt elvonni, és még a Demjén Rózsit se fizettük ki
– de ezt az ötletet tovább lehetne fejleszteni
– mire gondolsz, jó talpasom
– előírhatnánk az országnak egy zaj és színtérképet, amihez ragaszkodni kellene minden magyar és nem magyar embernek
– nagyon jó
– persze differenciálnánk a zajszinteket: a stadionokban és a környékén tízezerszeresen haladhatná meg a színházakét, Felcsúton például nem lenne semmilyen korlátozás, csak egy kisvasút, aztán a TE nagygyűléseidet is kivonnánk a szabályozás alól, de a Gyurcsánynak csak suttogva lehetne majd szónokolnia ki hangosítás nélkül
– és mi lenne a vecsési zajjal?
Tovább a folytatáshoz →

Ismétlődések a Dunánál …

Minden vélemény számít!

Dia8Az egyik ül a rakodópart alsó kövén, nézi, ahogyan elúszik a dinnyehéj,
a másik csak áll ott értetlenül, üveges szemekkel.
Az egyiknek a keze lecsüng,
a másik a fejét beletörődve fölszegi.

Az egyik az esőben a múltat látja hullani, egészen az őssejtig,
a másik épp megérkezik az itt-, és most létbe, gyerekestül.
Az egyiknek az anyja kun volt, az apja félig székely talán,
a másiknak volt zsidó felmenője.

Az egyik rendezni akarja végre közös dolgait,
a másik elrendezi magában, ami még hátra van.
Az egyiknek a Duna, az egymást ölelő lágy hullámaival békévé oldja az emlékezést,
a másiknak a habok sírköves, dülöngő temetők.

Az egyik lelke fölsikolt: „S mégis, magyarnak számkivetve…”,
a másik halkan mormolja magában: „édes Hazám, fogadj szivedbe…”.
Az egyik tudja, hogy egész népét fogja tanítani,
a másik szótlanul kilép a cipőjéből.

És a harmadik, aki most érkezik a zöld határon,
aki a szögesdrót alatt kúszik át gyerekével és apjával,
Tovább a folytatáshoz →

Pihenőben …

Minden vélemény számít!

Dia2Tegnap csendes, sétáló napunk volt. Beültünk az autóba, elmentünk Erzsiért és irány Budatétény, a Rózsakert. Borkóstolással egybekötött zenés programok, séta a rózsakertben. Korán mentünk, még alig voltak a kertben, a borászok is éppen állították össze a standjukat. Ittunk egy kellemes Rosét, beszélgettünk mindenféle fontos dologról, próbáltuk kiélvezni a semmittevő együttlétet. Aztán jött két kislány és kifaggattak, hogy miért jöttünk és honnan, mennyire ízlik a bor, mit kellene jövőre másképpen csinálni, hogy többen legyünk és hány évesek vagyunk. Aztán megjelent a helyi TV riportere is, hogy adjunk neki interjút az élményeinkről. Közben a színpadon megszólalt az élő zene, egy cigányzenekar kezdett el játszani, néhányan – a nagy meleg ellenére – azonnal ropni kezdték a táncot. Aztán egy röpke telefon: a Tilos Rádiónak éppen zajlik a Maratonija, irány a Dürer Kert. A szarvas pörkölt még sehol, de a hangulat így is barátságos és emelkedett. Gyorsan asztalt találtunk, kerestük az ígért kivetítőt, de helyette a vízpermetet találtuk. Iván is ránk köszönt, aztán megjött Réka is. Én bekapcsoltam az Ipadot, a háttérben hang nélkül ment a meccs. Talán, ha ketten jöttek oda hozzám érdeklődni az eredmény iránt. Erzsinek „odalöktünk” egy sört, én tonikot ittam, Mari semmit. Közben a „száguldó tilos rádiós riporterek” időnként lecsaptak rám: milyen a hangulatom, hogy érzem magam, mennyi az eredmény – és így tovább. Az adomány-asztalnál vettünk egy övet, meg sokáig mustráltuk a pólókat. Enyhe szellő könnyítette a meleg levegő elviselését.
Átnéztem a túlsó asztalokra, az Adj Hangot Egyesület, a Civil Kollégium Alapítvány és a Fogd a Kezem Alapítvány aktivistái üldögéltek ott. Átsétáltam hozzájuk nézelődni. Szóba elegyedtünk: mit csinálnak, mi a feladatuk, milyen hatásuk van, és így tovább. Én nyomtam az alapjövedelem-dumát, ők próbáltak kapcsolódni. Zugló, garantált minimum, meg nem értés, támogatás-hiány.
És akkor megpillantottam egy kiadványt: Rajtunk múlik! (Hogyan szervezkedjünk és képviseljük érdekeinket a lakóhelyünkön?) Elkértem. Tényleg elolvasod? – kérdezték. A könyv olvasva jó – Tovább a folytatáshoz →

A Fűnyíró

Minden vélemény számít!

Dia1Őrjítő a meleg. Szinte már trópusi. Kibírhatatlan. Benn vagyok a házban. Minden besötétítve. A kutyák is csak lihegnek idebenn. Szél se mozdul. A tv-ben Székely Dávid közvetít valami francia kerékpáros körversenyt. Ott szakad az eső. Már az is jó, hogy ezt látom. Nagyot kortyolok a hűtőből kivett Szentkirályiból. A laptop halkan zümmög, önti a meleget magából. Szél se mozdul. A hűsítő zuhanyhoz is meg kellene mozdulni. Inkább csak a kezem, meg a Szentkirályi. Készülnöm kellene. Egy beszélgetés moderálására. Ez most tényleg fontos. Persze most mi nem fontos. De ez most arról fog szólni, hogy mit csináljunk. Itt a mi városunkban. A többi hasonlóan gondolkodóval együtt: civilekkel, „csak” gondolkodó értelmiségiekkel, vállalkozókkal. És a helyi párt-képződményekkel. Meg kellene ragadnunk a legfontosabb problémát. Talán a szegénység. Talán a nemzetiségi ügyek. A kiskirályság. Fekszem tovább. Meleg van. Mozdulni sem lehet. Csurog az izzadság rólam.
Ekkor csöngetnek. Ez nem lehet igaz. Kimegyek. Szinte letaglóz a meleg. Egy ember áll a kapuban. A kötött sapka a fején, az szökik először a szemembe. Aztán a hosszúnadrág és a bakancs. Meg az overáll. Jó napot kívánok – szólít meg. Jó napot Tovább a folytatáshoz →

Telefon

Minden vélemény számít!

Dia7– Orbán úr titkársága?
– tessék, ki beszél?
– Aakif vagyok
– kicsoda?
– Aakif
– az meg ki
– ghánai egyetemi hallgató, ide járok a SOTE Általános Orvostudományi Karára
– tényleg? Nem is tudtam, hogy ilyen is van nálunk, ilyen jól beszél magyarul?
– khm, érdeklődni szeretnék…
– itt ugyan nem tud, hívja az ügyfélszolgálatot vagy a Plakát-rongálási Védelmi és Ügyeleti Központunkat
– ők kapcsoltak ide a tizenhetes telefonos kisasszony
– az meg hogy lehet, ide csak úgy nem lehet kapcsolni akárkit
– erről én nem tehetek
– na, jól van, majd megbeszélem a Kubatovval, hogy rúgja ki a tizenhetest
– úgy mutatkozott be, hogy Mészáros Aranka Felcsútról
– ja, az más, akkor villanyszerelési ügyben keresi a Főnököt?
– nem, dehogy, nemsokára végzek
– az jó, a nyelvvizsga is meg lesz?
– 6 nyelven beszélek
– hű, és nem keveri össze ezeket a multikulturális nyelveket?
Tovább a folytatáshoz →

Gyónás

Minden vélemény számít!

1426769156_orban_parlament(„Jézus Krisztus nevében tapsot kérek!” Orbán Viktor, 1991. június 10-én, Országgyűlés jegyzőkönyve)

– Dicsértessék, Zoltán atyám…
– Mindörökké, drága vezérlő földi VEZETŐNK
– gyónom a Mindenhatónak és neked lelki atyám, Zoltán, hogy utolsó – már nem is emlékszem, hogy mikor volt – gyónásom óta alig követtem el bűnöket: minden cselekedetemben országunk, népünk és családom boldogulását tartottam szem előtt és én még sohasem hazudtam
– tudjuk, tapasztaljuk, édes fiam, a fények gyakran fölgyulladnak a pályáztató városokban, a Puskás Akadémia is jól szerepelt a bajnokságban és a fiad is meg tudta nézni VELED a Bajnokok Ligája döntőjét Berlinben, a VIP páholyból
– és mégis, csökken a népszerűségem: letépkedik a plakátokat, amiket gondolat-szabályozási okokból függesztünk ki, még az iskolák közelében is; az Európa Parlament is mindenféle határozatot hoz ellenem; olyan mémek lepik el az internetet, hogy a gyerekeim és a követőim miatt egy egész „hadsereg” figyeli már a terjedésüket, tudod, mi pénz ez, és ezek a pénzek nem a stadionokba ömlenek majd, még a Bayer Zsolti is ideges lett egy kicsit
– látom, édes FIAM, drága vezérlő földi VEZETŐNK, megfeszítve dolgozol, hogy meglegyen a kenyérre való, még a Svájcban tanuló, körömcipőben a saját lábán álló lányodnak is, meg arra is figyelemmel kell lenned, hogy a drága Poltné őnagysága fizetése is legalább két és félszerese legyen a pofátlanokénak
Tovább a folytatáshoz →

Plakát

Minden vélemény számít!

Previous Image
Next Image

info heading

info content