2016. november hónap bejegyzései

Valamit nagyon nem értünk …

„- csak feküdj nyugodtan .…”

Szerda. Tulajdonképpen semmi különös. Ha csak az nem, hogy november 9-én szikrázó napsütés és 9 fok van odakint. Pedig mára már havazást ígértek. Igaz: az ígéretekből tele van a spájz meg a padlás is.
Már csak ilyen, ez a világ!
Olvasom Yuval Noah Harari Sapiens című könyvét. Az emberiség rövid történetét. Arról, hogy miképpen lettünk „egy jelentéktelen állat”-ból, a tápláléklánc közepén állókból, az erősebbektől, nagyobbaktól állandóan rettegőkből „csúcsragadozó” istenek(?)! Arról, hogy a 13,5 milliárd évvel a bekövetkezett ősrobbanás – az anyag, az energia, az idő és a tér létrejötte – után, mivé lett a világ. Arról, hogy mintegy 70 ezer évvel ezelőtt hogyan fejlődtek(?) kultúrákká a Homo sapiens fajba tartozó organizmusok. Arról, hogy akkor elindult a történelem, amelyet 12 ezer évvel ezelőtt a mezőgazdaság megjelenése fölgyorsított; hogy aztán az 500 évvel ezelőtt bekövetkezett tudományos forradalom beteljesítse(?) azt. Arról, hogy a Homo sapiens társadalmában „… szükség van elképzelt hierarchiákra és igazságtalan diszkriminációra …”; hogy a „… modern világ sem tudja egyeztetni a szabadságot az egyenlőséggel …”, ami azonban nem biztos, hogy hiba, mert lehet, hogy motor. De mégis!
Aztán megjelenik a hír: Trump nyert.
Már nem olvasok tovább. Kinézek az ablakon. Még mindig süt a nap. Oldalra pislantok, a könyvespolcom roskadásig könyvekkel: Ady, József Attila, Társadalmi Riport, Zűr a paradicsomban, A tőke, Holtpont, Mrozek, Faust.
Trump nyert.
Folyamatosan peregnek az interneten a hírek, a Facebookon a bejegyzések és a kommentek; jönnek az üzenetek a Messengeren, a Skypeon, a telefon sem akarja abbahagyni a csörgést.
Trump nyert.
Valaki csak ennyit tett föl: 1933. Más meg azt: jaj! Barátok ugranak egymásnak a miérteken, a már a második a Brexit után érthetetlenségén. Van, aki töröli az ismerősei közül a trumpistákat. Mások azon gondolkodnak, töröljék-e a Trump-ra vonatkozó negatív bejegyzéseiket. Miért-miért hátán, de válasz nincs még. Jó kérdés se.
Trump nyert.
Kik szavazták meg és miért? Vajon mire gondoltak? Közel 60 millióan szavaztak rá, Hillaryra többen, és mégis! Miért szavaztak Trumpra annyian? Mi volt az oka, miért nem láttuk előtte?
Valamit nagyon nem értünk…
És, mi lesz most itthon? „Ó, megvan-e még az az otthon?”
Valamit nagyon nem értünk…
Szerda. Tulajdonképpen semmi különös. Ha csak az nem, hogy november 9-én szikrázó napsütés és 9 fok van odakint. Pedig mára már havazást ígértek. Igaz: az ígéretekből tele van a spájz meg a padlás is.
2016. 11. 09.

A nagy magyar lófasz – avagy Orbán Viktor Olimpiát akar

orban-es-apja
„Hollandia nem olyan gazdag ország,
hogy támogatni tudná
a férfi kézilabda szakágat”
Borsos Attila kézilabda szakértő, SPORT TV

Fiam, a sajátoddal játsszál – mondta egykoron, Székesfehérváron Orbán Győző a legidősebb fiának, mert különben kapsz egy akkora pofont, hogy a fal adja a másikat. De akkor a pofon elmaradt. A verés elmaradásának a következményeit akkor persze még nem lehetett látni, de mára sajnos kiderült és mindannyian szívjuk. Ha akkor az a gyerek megtanulja, hogy …, de nem tanulta meg!
A múlt héten a nemzetgazdasági miniszter, a mindig jólfésült, a karcagiak pénzét meglovasító és azóta eltűnt „üzletasszony” ismerőse azt nyilatkozta, hogy a cél utolérni Szlovákiat. Merthogy a szlovákok megelőztek minket. Igaz: Pozsony nem akar Olimpiát rendezni.
Az örök város, a hajdani Római Birodalom központja, aminek a története több mint két és fél ezer évet ölel fel: Róma, visszalépett a kandidálástól. Persze, mert még fönn akarnak maradni néhányezer évet.
A szavahihető szakértők szerint „az olimpia az a megarendezvény, amelynek „ára” a legnagyobb mértékben haladja meg a tervezettet” (Balázs Ágnes bejegyzése a Facebook oldalán), lásd a legutóbbi Olimpiákat. De ez nem érdekli a beterjesztőket: ők a majdani Megnyitó és Záró ünnepség eufórikus hatásairól hadoválnak.
Megjelent a TÁRKI kötete a Társadalmi riport 2016. Ha az olimpiai lázálmokat kergető habosok, élükön a regnáló miniszterelnökkel, csak beleolvasnának, már látnák a mai magyar valóságot, ahol az anya sírva fakad, mert a gyereke éhesen megy az iskolába; a betegek rokonai őrjöngenek, alig mernek bemenni a kórházba, mert nem bírják elviselni a körülményeket, mégis ebédet visznek a kórházban fekvő rokonaiknak; a tanárok, tanítók elhagyják a pályát, mert… És a sort hosszan lehetne még folytatni, de minek: az olimpiáért güzülőket ez teljesen hidegen hagyja. Nem véletlenül vállalták el a „nagyköveti” megbízást. Ma be is mutatták őket,” a 2024-es budapesti olimpiai és paralimpiai pályázat nagyköveteit”. A nagykövetek, akiknek a nevét jól jegyezzük meg: Csák János, Fellegi Péter, Habsburg György, Christopher Mattheisen, Martonyi János, Rost Andrea, Szalay-Berzeviczy Attila, Szép Fruzsina és Zwack Sándor.
Ha szerencsénk lesz, nem lesz módjuk utólag szégyellni magukat, mert nem kapjuk meg a rendezési jogot; ne adja isten, hogy mégis utólagos bűnbánást kelljen gyakorolniuk.
De mindez nem érinti a srác felelősségét, akinél elmaradt a pofon: még előtte van a tanulásnak…

2016. 11. 07.

A haza védelmére …


Szombaton Halász János honatya a haza védelmére szólított fel!
Az egyik internetes portálon ma reggel 07:48-kor, egy MTI beszámolón alapuló, drámai hír jelent meg: a fentnevezett országgyűlési képviselő azt kérte minden magyar állampolgártól, mindannyiunktól, hogy próbáljuk most félretenni a pártpolitikai és egyéni hatalmi érdekeinket és védjük meg a hazát! Érvényesítsük a magyar emberek egységes akaratát, az Új Egység mindent elsöprő döntését, a 98 százalékost és erős akarattal szálljunk szembe a vésszel! Mert a veszedelem nem múlt el, még mindig itt ólálkodik a kertek alatt, feni a fogát nemzetünk lányaira, asszonyaira, a segélyeinkről nem is beszélve!
Micsoda reggelre ébredeztünk! Ugyan a Fidesz parlamenti frakciójának a szóvivője nem egy Nagy Imre, még csak nem is egy Schmidt Mária, megszólalása mégis bombaként robbant be a szombat reggel csöndesen ébredező Magyarország légterébe!
„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” – hangzottak el a drámai szavak 60 évvel korábban. Most azonban az emberek egyik oldalukról csak a másikra fordultak, szunyókáltak tovább az ágyukban. A Pesti Srácok, élükön Dózsa László kitüntetettel csak a plakátokon emelték föl fegyvereiket, mert ők se hallották meg a hívó szóban rejlő drámai kürt jelet.
Már megint egy „Kísértet járja be Európát”! Ennek a fele sem tréfa! Megint itt van a következő 12. (vagy 13., esetleg a 14., már a franc se tudja) év, amikor történnie kell valaminek – ahogyan azt a nagy magyar környezetvédő Áder János is megmondta!

2016. 11. 07.

Ha akarnánk …

orbantek_orb
• Minek jöttetek ide?
• Mért, ne jöttünk volna?
• A kutya sem hívott benneteket
• De nem is acsarkodott
• Most már küldenénk
• De már itt vagyunk, maradunk
• Hát, nem is tudom: mért jöttetek?
• Indulnunk kellett
• De ennyiötöknek?
• Még nem is indult el mindenki
• Na, ne is mondjátok
• Még többen fontolgatják
• Itt se jobb
• De, a miénknél csak jobb lehet
• Mért gondolod?
• Itt lesz munka, lesz remény
• Vagy lesz, vagy nem
• Akkor addig keresek
• És mit találsz majd?
• Nem érdekel, legalább elindultam
• Nem is ismersz minket
• Nem
• Mi se benneteket
• Ti se
• Furcsák vagytok
• Azok
• Ódzkodunk tőletek
• Van kitől, de, ha megismertek
• Furák vagytok, idegenek
• Még
• Az arcotok, a frizurátok, a ruhátok
• Majd megváltozunk
• Ti, azt mondják, akik ismernek, soha
• Lehet, de az ellenkezője is
• Nem fogtok itt megszokni
• Belevágtunk
• Idejöttetek segélyért
• Nem azér’
• Éhbérért
• Ha csak azt kapunk
• Elveszitek tőlünk a munkánkat
• Ezt ti – ennyiért – nem csináljátok
• Nem is, de …
• Akkor meg mit akarsz tőlünk
• Vegyétek föl a szokásainkat
• Amit érdemes
• Ne rúgjátok föl a rendünket
• Ha ti is békén hagytok minket
• Te legalább konyítasz a nyelvhez
• Valamit
• Jó lesz ez így?
• Ha mindannyian akarnánk…
2016. 11. 05.

Talán majd a gyereknek…


• Miért mész el?
• Miért maradjak?
• Mert itt van mindenki: anyád, apád, a testvéreid, az egész rokonság
• Igen, itt vannak
• Meg a nyelvet is ismered
• A nyelvet is
• Tudod, hogyan kell villamosjegyet venni
• Tudom
• Meg a patikában a gyógyszert kiváltani
• Kiváltani
• Mikor a rendőr megállít, mit kell mondani
• Mondani
• Meg a Mari is itt van
• Jön Ő is
• De itt van a Balaton is
• De nem nekem
• A barátok
• Barátok?
• Az iskola, ahová jártál
• Hm, jártam
• Tanáraid
• Igen, a tanáraim
• Meg a könyvek, az írók, a költők
• Hát, igen
• A postás is visszaköszön
• Vissza
• Ott nem fog
• Nem fog
• Idegen leszel
• Idegen
• Egyedül lesztek
• Egyedül
• Elkülönülsz majd
• Elkülönülök majd
• Nem tudsz majd beszélni, írni, olvasni
• Nem tudok
• Kitaszított leszel
• Kitaszított
• Még a létra alsó fokára sem állhatsz
• Még az alsó fokára se
• Egy lukban fogtok lakni
• Egy lukban
• Egy vagyonért
• Vagyonért
• Munka se lesz sokáig
• Sokáig
• Aztán meg csak olyan
• Olyan
• Csak tűrni fogsz
• Tűrni
• Hát akkor?
• Akkor is, talán majd a gyereknek…
2016. 11. 04.

Csonka ország, frászt: csicska ország…

kosaroganorban
„Képtelenség, hogy a „rettenetes magyar élet-, munkahelyi és bérviszonyok, illetve azok kilátástalansága miatt menekülnek el sokan az országból”, mondta mösziő húsz százalék a közrádióban, és még hozzátette, hogy persze olyan béremelés sincs, ami után a magyar ember azt mondaná: „most már elégedett vagyok a béremmel”!
Aztán mister helikopter-ingatlanügynök volt V. kerületi polgármester, mára már miniszter ezt föltúrbósította azzal, hogy egy interjújában közkinccsé tette vízióját: az 5 éven belüli 40%-os béremelést.
Közben egy másik, igaz halk szavú és inkább a háttérben meghúzódó, és szintén a Pasa Parkban lakó miniszter is megszólalt: öt-hat év távlatában elérjük a V4 országok átlagát, Csehország vagy Szlovákia szintjét.
Mi még emlékszünk M György Balatonakarattya, 8172, Köztársaság út 26. alatti lakos, Szemerey Tamás rokona, jelenlegi jegybank elnöknek a 7 százalékos növekedésre vonatkozó álmára is, amit persze egy választási küzdelem hevében bírt magából kiböffenteni, majd e zanzásítást kormány-programmá hazudni.
Mindezeken hosszasan elgondolkodunk.
Mert Brexit ide, Brexit oda; népszavazósdi ide, népszavazósdi oda; mégis települ a magyar Londonba, Liverpoolba. Ugyan Orbán az Unióban osztja az észt ezerrel, itthon meg nyalogatja a szájaszélét és a nyelvét öltögeti nyakra-főre, mégis tárgy- és tényszerűen: fogy a magyar dögivel; menekül, ki merre lát, gyerekestől, nagyszülöstől, anyósostól, ahova csak tud. Csalni még lehet, ahogy vonyítani is, hogy beszámítja a lakáj-KSH a külföldön munkát vállalókat is a hazai statisztikába, de a nép tudja az igazságot: mert fogy a falu (megy a szomszéd) is, a város is, és Csányi ide-oda, már a Nikolics és a Kleinhesleir is külföldön játszanak.
Ezek meg, odafönn, a magosban, TEK-esekkkel körülvéve, magasfallal elkerítve; a Parlamentben hadoválva hitegetve hazudoznak tovább: hogy így a bér, meg úgy a bér, meg itt lesz (van) a Kánaán, csak nekünk semmi nem elég!
Volt egyszer egy magánpénztáras nyugdíjrendszer: kétmillió ember lépett be oda önkéntesen, minden kényszer nélkül (még a balatonakarattyai polgármester asszony férje is!), mert a lábával szavazott akkor, és egyértelműen választott.
Most is a lábukkal szavaznak az emberek! Mennek! Ez a nagybüdös mázlija a regnáló hatalomnak. Most a gőz a fazékból így menekül!
Csonka lett az ország! Hiányoznak nagyon: Varnus Xavér, Schiff András, a belső emigrációra kényszerített művészek, színészek, írók, újságírók sokasága.
Aki meg, ezér’ vagy azér’ marad, az bizony csicska lett, akarva nem akarva; fogát szívva, kezét összeszorítva, mégis csak csicska…
2016. 11. 03.

Az „érkezési oldalon” állunk?! …


„… az új egység azért jött létre,
hogy kifejezze azt
a magyar néplélekből származó elemi igényt,
hogy hozzájárulásunk és beleegyezésünk nélkül
senki sem dönthet arról,
hogy kikkel és hogyan kívánunk együtt élni…”
Orbán Viktor

Befogadtatni vagy elüldöztetettnek lenni? Befogadni vagy elüldözni? Határok nélkül vagy határokkal elválasztva? Együtt vagy egyedül? Választhatunk?
Letelepedni vagy vándorolni? Gyűjtögetni, halászni, vadászni, rabolni vagy földet művelni, kereskedni? Pogánynak maradni vagy fölvenni a keresztet? Egy nyelvű és szokású országként gyengének vagy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítóként erősnek lenni? Állammá válni vagy törzsekbe tömörülni? Beilleszkedve megmaradni vagy eltűnni?
Sátorban, veremházban, jurtában vagy városban? Szövetségben vagy ellenségként?
Megismerve megtanulni vagy elutasítva lemaradni?
Feudális kötöttségben megrögződni vagy polgárosodni? Jobbágynak maradni vagy polgárosodni? Humanizálódva felvilágosodni vagy misztifikálódni?
Szabadnak lenni válni vagy elnyomottnak maradni? Szabaddá tenni vagy elnyomóvá válni?
Nemzetté vagy elnyomott birodalmi nemzetiséggé válni?
Megmaradó nemzetté válni vagy szétrobbant és eltűnt, elnyomó Nagy-Magyarországot siratni?
Kapuként mindig nyitva állni, ablakként nagynak lenni vagy szöges drótakadállyal, műszaki kerítéssel bezárkózni?
„Ez a kérdés, válasszatok!”

2016. 11. 02.

Csak öt perc …


„Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa néked!
Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon
és megvédjen a veszedelmektől!
Az Úr legyen mögötted,
hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől”

Öt perc alatt kijöhet belőlem a bélsár is, és akár annyi idő elég lehet kitörölni a seggem: legalább nem lesz székrekedésem.
Öt perc alatt le is tusolhatok, még a megtörölközésre is futja: legalább nem leszek büdös.
Öt perc alatt felöltözködhetek és elindulhatok sétálni a kutyával: milyen hálás lesz az ebadta.
Öt perc alatt elolvashatom a „headline”-kat, és képbe kerülhetek a történésekről: legalább sejteni fogom, hogy hány az óra Vekker úr.
Öt perc alatt többször is megsimoghatom az unokám fejét és elmondhatok neki egy mesét is: milyen csillogás lesz a szemében.
Öt perc alatt elolvashatom Ady, Az isten dicsérete című versét: „Öntestünket, amit adtál, / Sanyargatják, sanyargatjuk, / Amit adtál, visszaadjuk.”, legalább érteni fogom istent.
Öt perc alatt elküldhetem a jó q@a anyájába a kisvasúti kormánybiztost, amikor levelet írt az etyeki polgármesternek, hogy „ha nem tetszik nekik a nyomvonal, saját költségükön terveztessék át.”, legalább rögtön nem üt meg a guta.
Öt perc alatt fölhívhatom végre a barátomat, hogy mi van vele, legalább nem érzi majd egyedül magát.
Öt perc alatt megírtam ezt a szösszenetet, legalább nem törtem össze itthon a berendezést…

2016. 11. 01.