2023. augusztus 29. nap bejegyzései

NYÍLT LEVÉL A BUDAPESTI OLIMPIA (BOPIA) ÜGYÉBEN…

Már dübörög.

A kisegér az elefánt mellett.

A budapesti Olimpiáért.

„Nem mondhatom el senkinek,

Elmondom hát mindenkinek…”

 

  1. miniszterelnök úr;

és sportért vagy (egyszerűen) Magyarországért felelős politikusok; újságírók, sportot közvetítő riporterek; PR-szakemberek; „Youhuu”-k és más kabalafigurák!

Azért fordulok hozzátok, mert már be is indítottátok a kampányotokat.

A Budapesti Olimpia (BOPIA) megrendezéséért!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Még csak most lett vége a Budapesti Atlétikai VB-nek. Ami maga volt a „CSODA!” – mondtátok be nap, mint nap és rendre a TV-ben.

Láttuk-hallottuk.

Ahogyan a helyszínen a Türk Tanács is.

Minden nap, hogy „aszontta”: „Ilyen még nem volt…, a kábel is ki van húzva végig az Andrássy úton…, csodálatos a hangulat…, siker-siker és siker…, meg tudtuk csinálni!”

A visszabontásról viszont nem fogtok győzelmi-tudósításokat írni, mondani.

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Miért rendeztétek meg vajon?!

Miért „adtatok bele apait-anyait”?!

Hisz’ mi nem vagyunk „atlétikai nemzet”.

Hisz’ (sajnos) egy kezünkön megszámolhatnánk az éremre esélyes magyar sportolókat.

Mégis: építettetek háromszázvalahány milliárd forintért egy (írd és mondd: egy!) atlétikai stadiont, amit vissza kell majd bontanotok, mert nem tudjátok majd kihasználni.

A mai időszakban!

Amikor a nálunk gazdagabb, atlétikai hagyományokkal is rendelkező városok sorra mondtak le a világbajnokság megrendezési jogáról, mert fontosabb célok megvalósítására kellett (nekik) a pénz.

Ti mégis!

Talán kitöltött és visszaküldött konzultációs kérdőíveken követelte tőletek a „MAGYAR” a megrendezést?!

Dehogy: arra is gyávák voltatok!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Persze kiderült.

Nem is az atlétikáról volt-van szó.

Csak (egy) AZ „álomról”.

A miniszterelnöki álomról.

Ami a BOPIA-ról víziónál.

„Ez aligha maradhat így az idők végezetéig!” – mert ez nem maradhat álom csupán!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

És lám-lám: a gépezet beindult.

Tegnapelőtt Szöllősi György, ma meg már Czipó Ádám „érezte úgy”, hogy ”bársony nesz inog, / a szellőzködő, lágy melegben / tapsikolnak a jázminok…”.

Ma-holnap az „M”-mel kezdődő minden csatornán ömlik majd a BOPIA-t követelő „se@@nyalók” szájából a „HOZSÁNNA”!

„Az kell, már csak az hiányzik, megérdemeljük, meg tudjuk csinálni, a pénz, a könny, a következmény nem számít!”

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Marad a megosztott Magyarország!

Mert az kell, ugye miniszterelnök úr?!

Akkor lehet riogatni, erőt mutatni, fitogtatni „pici, alig látható” kardodat?!

Ehhez most Új kérdés kell!

Új ellenség!

Akit megint, újból és újból le lehet győzni!

Aki persze mindig ugyanaz az ellenség.

Most nem a libcsinek, a migráncs-simogítónek, a „sorosistának”, a civilnek hívjátok majd!

Most az BOPIA-t nem támogatónak!

Mert a józan észre hivatkozik majd.

A gyerekek oktatásáért, jövőjéért aggódik majd.

Ők lesznek most a hazaárulók!

BOPIA vagy nem PIA! – ez (lesz) itt a kérdés.

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

A zászlót már lobogtatjátok!

A bélyeget már kinyomtattátok.

Érv, meggondolt válasz már nem érdekes.

RIA-RIA zúgja már a nép!

Az előéneklők már rázendítettek…

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Azt tudtátok, arra emlékeztek, hogy a 2004-ben, Athénban rendezett XXVIII. nyári olimpia mibe került, a felépített stadionok, csarnokok, olimpiai falu hogyan néznek ki most?

Hogy Görögország az olimpia után (majdnem) csődbe ment?

Hogy mi lesz a miniszterelnöki álomból, amikor fölébred(ünk)?!

 

Azt hiszitek: nem látom-látjuk?!

 

Hatvan éve hangzott el a mondat: „Van egy álmom…”

Az egy más mondat volt!!!

 

T. sportot-szerető vagy (csak) néző magyarok; öregek és fiatalok, akik megpróbáltok itt maradni-élni a Kárpát medencében!

Hozzátok is fordulok, mert beindult a kampány a BOPIA megrendezéséért!

Most mi vagyunk a „következő-ellenség”.

Ha akarjuk, ha nem.

Csöndbe maradhatunk, meghúzódhatunk, babrálhatjuk itthon a TV-t, melegíthetjük a lábaskában a levesünket, néha-néha megsimogathatjuk az unokáink fejét, megsétáltathatjuk a kutyát.

Megvárhatjuk, míg összecsomagolják a motyójukat, döntenek és kitántorognak „Amerikába”.

Érdemes?!

  1. 08. 29. kedd

(Kép: 444, Milos Bicanski/Getty Images)