13 | augusztus | 2023 | Radnai György blogja

(„a kutya maradt, csak láncot cseréltek.”)

Hogy élsz?

Elégedett vagy?

Kajára, rezsire, netán egy-egy könyvre „fussa”?

Egyszer-egyszer meg tudsz hívni vendégeket?

Néha-néha nyaralásra is telik?

Gyerekeidre, unokáidra is?

Itthon vannak, itthon dolgoznak?

„Polgárinak” érzed, ahogy élsz?

Akkor …

Miért van ez így?

Miért marad ez így?

Eltöltöttem néhány napot Németországban a rokonságnál. Ott, ahol állítólag „irigykednek” ránk. A sikereink miatt. Mert nekik nincsenek. Néhány napig én is élveztem a „sikertelenségüket”. Sétáltam a kerítések nélküli „falusi” házak virágoskertjei előtt; a tiszta, eldobott csikkek-nélküli utcákon; köszöntem a mellettem elsétáló, nyugodt és vidám embereknek; beszélgettem a színes-bőrű indiai pappal, rámosolyogtak a gondtalanul és felszabadultan játszadozó színes-bőrű (nekik nem) idegen-bevándorló gyerekekkel; a piros lámpáknál én is nyugodtan várakoztam, mint a többiek, míg a lámpa nem váltott zöldre: talán azért, de lehet, hogy nem azért, mert nem volt kihirdetve a veszélyhelyzet.

Aztán sétáltunk, a mára már nekem oly ismerős bázeli utcákon-tereken, nézegettük a kirakatokat, a pipa-szivar bolt lenyűgöző kínálatát, a nagy építkezéseket, megcsodáltuk a Rajna fölött átívelő hídról a folyót, a híd lábánál a „híres” kávézót, később kiültünk a „mi” kávézónk teraszára egy kapucsínóra, fagyira – mellettünk egy család pihent, az asszony csadorban. Hát, itt sem volt kihirdetve a veszélyhelyzet

Pedig rossz időnk volt: végig szakadt az eső, alig bújt elő a fellegek alól a meleget adó nap.

Aztán hazajöttünk.

Mára már „visszazökkentem” a normális(?) itthoni kerékvágásba.

Pedig itthon hét (vagy „tizenhárom”) ágra süt a nap.

Aztán elindulunk a kocsival vásárolni, de minden irányban áll a forgalom, se balra, se jobbra nem tudunk menni: persze, a körgyűrű építése, a budakalászi elkerülő út kialakítása „oda”, se paripa, se pénz. Ezért minden átmenő forgalom rázúdul a kisvárosunkra, majd …

Visszajövünk. Leülök a gép elé: „Pénzes proliság mint „nemzeti nagytőke” – az elmúlt tíz év legnagyobb átverése” – dobja föl a címet, „Orbán Viktor pontosan tíz évvel ezelőtt, a 2013-as tusnádi beszédében hirdette meg a „nemzeti tőkések” programját”. Azóta lopnak nyíltan. Persze nem így hívják, hogyan is mondta az egykor szebb napokat is megélt kis-Gulyás: kellene még harminc-negyven Mészáros Lölő, hogy nem szakad rájuk az ég?! Veszélyhelyzetben. Rákeresek az ominózus Orbán beszédre, szerinte „helyes dolog, hogy a magyar kormány nem válságkezelésre, hanem egy új, a személyiségi jogokat tiszteletben tartó, az emberi jogokat tisztelő, a szabadság eszméjét elfogadó, de mégiscsak új politikai és gazdasági rendszert próbál fölépíteni”. Ahol az előállított termékből és értékből minél több maradjon az országban. Ezért kell „nemzethy tőke, nemzethy tőkések”. Akik aztán offshore cégekbe, jachtokba, spanyol luxusüdülőkbe stadionokba „menekítik” a pénzüket. A nemzethyek. Veszélyhelyzetben. Közben meg … hagyjuk.