2023. december hónap bejegyzései

A 2024. ÉV ELÉ…

„Mit szeretnék a 2015. évben” – kérdeztem magamtól 2014. december 31-én.

 

Már akkor sem nagy dolgokat, csak olyan egyszerűeket, megélhető, széppé, érdemessé tevőket: hisz’ akkor sem lett volna olyan nagy dolog nyugodtan élni; biztonságot tudni; együtt lenni veled, meg vele is; hogy itthon maradj, ne menj el, érdemes legyen itt maradnod/visszajönnöd; biztosan tudni azt, lesz mit enni, inni, nem kell fázni, Neked se, Neki se…

Semmiségeket: ha tudok, nem éhbérért, dolgozni; ha akarok: vásárolni, sétálni, olvasni, szórakozni; mindig legyen valaki, akit fölhívhatok; tudni megbeszélni közös dolgainkat; tudni, van valaki, aki figyel rám is; legyen kit simogatni, ölelgetni – legyen, ki simogat, ölelget; nyugodtan gondoljak arra, amire csak akarok; hogy gondolhatnak rólam azt, amit csak akarnak.

Hogy legyen út. Hogy lássam/lássuk az út végét is. Hogy végre elinduljunk azon az úton.

Hogy a politikusok ne lessenek be az ablakomon, ne mondják meg, hogy mikor vásárolhatok, hova menjen az unokám iskolába, mikor kapjak csípőprotézist. Ne ők mondják meg: ki legyen az istenem, ne feküdjenek az ágyamba.

Hogy legyen miért gondolkodnom. Cselekednem. Tüntetnem, ha úgy látom értelmét. Hogy végre figyeljenek rám is. Ránk is. Rátok is. Mindenkire!

Hogy ne legyen magunkfajta meg ’magukfajta’.

Hogy egyre kevesebben legyenek az út szélén, az árok partján. Hogy Ők is fölállhassanak. Hogy nekik is legyen MÉLTÓSÁGUK. Hogy mindenkinek legyen méltósága.

Hát olyan nagy dolgok ezek?!

Ezt kívántam 2014. december 31-én.

 

Ma is ezt kívánom…

  1. 12. 31. vasárnap

„ÚJ, SOHA MÉG ÁLTALUNK EL NEM ÉRT CSÚCSOK MEGHÓDÍTÁSÁT JELENTETTÉK AZ ÓÉVBEN”

írja a mai nemzetisportban a kinevezett/csicska főszerkesztő, aztán elolvasom a sikereket (tényleg sikerek voltak), amelyeket az óévben a magyar sportolók elértek.

Csak az az ember kiabál „nagy pofával”, akinek kisebb a mondanivalója – vagy kiadták neki, hogy teli szájjal üvöltözzön, ahogy a torkán kifér. Mintha a „nemzeti konzultációról” írna, hogy már eddig is hányan töltötték ki.

Mert „a cirkusz és a kenyér összege állandó”!

  1. 12. 30. szombat

SEMMI LÁTNIVALÓ, NEM A RÓMEÓ ÉS JÚLIA MEGY ITT KÉREM SZÉPEN

A „színészeknek pedig meg kell tanulniuk egy-egy díszletet használni” – fröcsögi, miközben visszavonja soha komolyan nem gondolt lemondását, mert itt kérem semmi látnivaló, nincs is egyszemélyi felelős, azok a „hülye, ügyetlen, a falmászáshoz nem értő, leesni sem tudó” színészek miért nem vigyáztak jobban magukra. (A rendőrség még nem zárta le az ügyet, előreláthatóan majd a következő évezredben lesz eredmény, ha előbb lenne, akkor majd népgazdasági érdekre hivatkozva titkosítják azt a következő száz évre.)

De legalább „nem lett ráégetve a közvetlen felelősség” senkire – lihegi még és hozzáteszi: „több tényező szerencsétlen alakulása okozta a balesetet, a színház veszélyes üzem”, majd „felelősen” visszamondja a visszamondhatatlant.

Különben is: Gyurcsány, az ukránok, Soros, Brüsszel meg a migránsok.

 

Vidnyánszky „tanár úr” oktat, rendez, a jelzéseket-üzeneteket meg sem hallja.

Egy hazug seggnyaló gazember.

Amilyenek a gazdái is…

  1. 12. 21. csütörtök

#NER, #Vidnyánszky

A SZIJJÁRTÓ PETI

Kiakadt és kifakadt.

A „buta”.

Vagy inkább a „rosszindulatú”.

Választhat.

 

Személyesen nem ismerem őt.

Csak a „munkásságát”, megnyilatkozásait a közösségi médiákban – abból.

Most éppen a Donald miatt pöröl, ócsárolja az Európai Parlamentet, az amerikai külügyminisztériumot, a globális liberális médiahálózatot.

Mert meg se szólalnak, hogy egy amerikai bíróság Trumpot – a három évvel ezelőtti capitoliumi zavargások miatt – nem engedi indulni a következő választásokon.

Mert ott működik.

A fékek és ellensúlyok rendszere – más szavakkal: a demokrácia.

Ahogyan Németországban is.

Mert ott is megismétlésre ítéltek egy választást.

Peti mégis prüszköl.

Nem látja, látni sem is akarja a fától az erdőt.

Szerbiában persze minden rendben van – az „haver”.

„Itthon is”.

Bezzeg Tusk már zárolta a lengyel köztévé költségvetését, ha majd korrekt lesz, megkapják, addig „coki”.

Itthon is, persze, mit nem írok: ha majd „országát egy lóért” történik – megtörtént és mégse.

 

Peti tovább prüsszög.

Buta.

Rosszindulatú.

Közte „és” van…

  1. 12. 20. szerda

#NER, #szijjártó

„HA EGY HÉTVÉGE ALATT KELLENE MINDENKIT BEOLTANI, ARRA KÉPESEK LENNÉNK…”

mondta 2020-ban ilyentájt a „zén még sohasem hazudtam” miniszterelnök. „A javaslat az, hogy az általános iskolákban legalább 20 fok legyen a hőmérséklet. A 18 fok csak a gimnáziumokra érvényes. Ez a javaslat, a kormány erről ma fog dönteni, és valószínűleg el fogja fogadni” – mondta a Gulyás-nevű tárcavezető 2022-ben (aztán volt, ahol 15 fokot se mértek). „Négy láb, négy kerék, kiemelt stratégiai partnerség” – posztolta most büszkén (nem egy kávéházból) és „fürgén-peckesen” fölpattant a négylábúra, mit nem írok: betüremkedett az autóba.

„Horthy- és Kádár-apánk után talán már van Orbán-apánk is” – írja a HVG ma reggel fél hétkor (csak 13 perc olvasás), aztán beugrik a KSH(?) híre: „Novemberben 6780 gyermek született, és 10 351 fő vesztette életét” és rögtön Földes Péter bejegyzése is, „Történelmi mélyponton a születésszám.

Fogságban nem szaporodunk”.

A demencia első jele, amikor fürdés közben már nem érzed a tusfürdőd illatát, még érzem. De minek. Morgok csak magamban. Semmi egyéb. Pedig kinn most is építik az utat, már a víz-elvezetést betonozzák, a kocsi-beállóhoz a fölvezető kapcsolódást végzik. Pedig a nem-fideszes önkormányzatnak alaposan meg kellett küzdenie a kormányhivatalokkal, az engedélyező hatóságokkal, mégis elkészül…

Mindjárt itt a hétvége.

Karácsony.

Ő biztosan képes lenne …

  1. 12. 19. kedd

#NER

KIKÜLDTÉK…

(Szólás-mondás gyűjtés)

 

Nemakarásnak kávézás a vége.

Ajándék kávénak ne nézd az ízét.

Alkalom szüli a kávézót.

Ár ellen nem nehéz kávézni.

Hallgatni arany (kávézni ezüst).

Ez nem az én asztalom, de az én kávém.

Nem babra megy a játék – kávéra.

Mindenkinek megvan a maga kávéja.

Mondd meg, kivel kávézol, megmondom, ki vagy.

A béka feneke alatt is kávé van.

Lenyeli a kávét.

Jobb a kávézás.

Sok beszédnek sok a zacca.

Magyarázza a kávézását.

Bolondnak kedvez/jár a kávézás.

Kicsi a kávé, de erős.

Kávéval üthetik a nyomát.

El van maradva egy kávéval.

Egyszer volt Brüsszelben kávézás.

A cél szentesíti a kávézást.

Még ha cigánygyerekek potyognak/esnek is az égből, akkor is kávézik.

Kávéba nem üt a mennykő.

Elásták a kávézaccot.

Hogy kerül a kávé az asztalra?

Kávéscsészébe nyúl!

 

Jön még a kávézóra dér!

  1. 12. 18. hétfő

ELŐZETES ÉVZÁRÓ

Tavaly – a „barátosinémtől” – karácsonyra egy kis füzetet kaptam, „Dühöngéseim”, volt a füzet borítójára írva, a használati utasítást egy kis cetli tartalmazta: „minden nap jegyezd be a füzetbe min dühöngtél”.

Minden nap bejegyeztem valamit, szorgalmasan róttam a sorokat a „billentyűimmel”, még nem értem a végére (nincs még szilveszter), de már tudom: nem lesz ez egy „szép regény”, se szerelmes költemény, váratlan csattanó sem lesz a végén…

Ilyen volt tényleg?

Szemezgessünk:

  • Hatmilliárd forint a Nemzeti Vallásturizmusra! (jan. 2. – hol van az a pénz?)
  • Orbán és Lévai Anikó homárt zabáltak Rómában a részvétlátogatásuk után – (jan. 4. – Benedek pápa elhunytakor)
  • „Elbocsátottak egy nyugdíjas matektanárt, aki többször is részt vett a polgári engedetlenségben” (jan. 12. – mi lehet a tanárral)
  • „Kevés lehetett a taps: újra 30 millióért tapsoltat az MTVA” – (jan. 17. – még mindig)
  • A kormány szerint nem azért kell változtatni az igazságügyi rendszeren, mert nem elég jó, hanem mert ez kell ahhoz, hogy megkapja Magyarország az uniós pénzeket… (jan. 30. – tegnap is hír volt, megtörtént)
  • „Ne viccelj, ez természetes” – Schadl Völnernek – (febr. 2. – azóta semmi)
  • Most olvastam a Facén: „Hétfőn felhívott U. Lajos bácsi Hernádvécséről, az evangélikus gondnok ,74 éves aranyos lelki társam, hogy minden nap betörnek az egyedülállókhoz, és a hűtőben levő dolgokat viszik el, és a fagyasztóban levőket. Mert olyan nagy az éhezés…” – (febr. 3. – és minden ment tovább)
  • Elhiszed, hogy Magyarország a legjobb hely a világon: „556 közbeszerzésen indult, mindet megnyerte…” – (febr. 8. – ki lehetett??)
  • A bankom fantáziája nem ismer határt: havi zárási költség, átutalási költség, sms díj, rendelkezési költség, ellenőrzési költség, téves utalási költség, az „R” betűvel kezdődő nevű számlatulajdonosi költség – ja, ez utóbbi téves – (febr. 13.)
  • Végletesen megosztottak vagyunk, nem lehet az oldalak között értelmes beszélgetést kezdeményezni és lefolytatni (febr. 19.)
  • Tegnap Orbán a frakciója előtt megerősítette: jó úton jár Magyarország, csak az a helyes út, amin ő jár (febr. 23.)
  • Meg kell védeni a magyar életmódot – waze: mi az?! – (márc. 7.)
  • Mérsékelték Budaházy fegyházbüntetését és a végén elénekelte a „közönség” a Szózatot, a bíró nem „tudta” kiürítteteni a termet (márc. 9. – csak?)
  • Tegnap megjelent „A Kormány 79/2023. (III. 13.) Korm. rendelete a nemzetgazdaság védelmi és biztonsági felkészítésének, mozgósításának, valamint a tartalékolás végrehajtásának szabályozásáról” – úgy kell neked béke (márc. 14.)
  • Szereltem, megint a plafonba kellett fúrnom: megint nem volt szerencsém, csak kavicsokat találtam el, végül sikerült – (márc. 21.)
  • Meglátogattuk Ági nénit, pontosabban Mari, én csak elkísértem, utána Rákoskertre mentünk nosztalgiázni, de nem találtuk – (márc. 26.)
  • Ma meglátogattuk Jancsit Orosházán – (ápr. 1.)
  • Kormányinfó: semmi különös, csak a hazudozás – önfényezés, továbbra is hideg van (ápr. 6.)
  • Szijjártó Moszkvában tárgyal – (ápr. 11.)
  • Unokáztunk, kell ennél több?! – (ápr. 15.)
  • Pintér bevezeti az orvosoknál a „blokkolóórát” – (ápr. 21.)
  • Még mindig dühítenek az M4-en a hírek – (ápr. 22.)
  • Ma eltemettük Éva nénit, öregszünk – (ápr. 23.)
  • Megszokjuk, ezt is, mindent megszokunk, ez lesz a vesztünk – (ápr. 26.)
  • Megjelent a rendelet: ezután lehet közmeghallgatást rendezni közmeghallgatottak nélkül is – (ápr. 28.)

Nem vidám.

az év sem volt az…

  1. 12. 17. vasárnap

#NER, #évzáróra

ÚT A SEMMIBE…

Észrevettétek? Ő mindenhonnan kilép: a KISZ-ből, a liberálisoktól, a csuhások megtagadásából, a Néppártból, most meg a szobából – ahol éppen tárgyaltak – kávézni(?).

Vajon az Európai Unióból is ki akar?!

Vagy megvárja, amíg kiküldik „kávézni”?!

Nem tud a se@@én nyugodtan megmaradni?

Persze mindenki látta, nem: izeg-mozog, a nyakkendőjét babrálja, a zakóján a gombokat számlálja, még a nyelve sem marad a szájában, hogy el ne harapja.

Mindez vajon hová vezet?

A semmibe…

Hosszú volt-lesz az út, plakátok jelzik mindenütt: nem is kellett hozzá sok, csak

  • az ország kettéosztása „hazafias és ellenséges magyarokra”
  • a gyűlölet szikrájának lángra lobbantása
  • a jogállam szétrombolása
  • a kormány hazudozás
  • a tájékoztatás propagandává silányítása
  • az álkereszténység alaptörvényesítése
  • a közpénzek mértéktelen eltulajdonítása
  • a megfélemlítés

„Ember, most jövök a templomból” és megyek a Rádióba a pénteki gyónásra van, majd „akkor lesz döntés a pedagógusok béremeléséről, amikor tényleg megvan a pénz” – mondta ma a mikrofon-állványnak a „zutcai harcos (gyáva) nindzsa” – azaz eddig csak hazudott, aki még soha nem is hazudott, mert még erről sincs is döntés.

Békésen, egykedvűen-beletörődve ügetünk a kolomppal a nyakában elől bégető mögött, észre sem vesszük, hova tart…

  1. 12. 15. péntek

#NER, #Orbán

„AZ ELŐRETOLT HELYŐRSÉG”

„Itt az ajtó mellett, van egy pad, ülj le, fiam,

és gyújts rá – mondta Finley a hülyének.

Alázatosan jelentem… Mire?

Egy cigarettára.

Jelentem: miféle cigarettára?

Mert a közlegénynél nincsen cigaretta.”

 

„Azt hiszem, eltévedtünk…

Eh bien!… Sergent!… – kiáltott

egy rekedt hang durván Latouret-re.

– Minek menjünk, mondják,

hogy rompez… Rompez!

A mindenségit neki!

legalább dögöljünk meg békességben,

hagyják lefeküdni az embert vagy leülni…

Majd rád sózok még egy golyószórót!

Ostoba bleu! Estére megérkezünk…

Jól tudja, hogy eltévedtünk!

Mondják meg becsületesen!

Maga se hiszi, amit mond.”

 

 

Emlékeztek?

Ti is olvastátok?

Ti is azt gondoltátok-hittétek, hogy milyen vicces fiú a Rejtő Jenő (Reich Jenő, P. Howard, Gibson Lavery)?

Mennyi marhaságot talál ki, ami nem is igaz?

Vagy talán mégis?!

 

Ma (is) biztosan igazak.

 

Olvasom: „Orbánnak hála Putyin orosz elnök is a csúcstalálkozó asztalánál ül” – fogalmazott Jens Geiert, a német szociáldemokraták európai parlamenti frakcióvezetője a mai Csúcstalálkozóról, amiről OV is nyilatkozott: „A magyar genetikailag nem érzékeli a nyomást”.

Pedig előre tolva nagyon is kéne.

Aztán azt is olvasom, a karcagi Varga Mihály (ma és még egy darabig) pénzügyminiszter levelet írt az Európai Bizottság költségvetési és igazgatási ügyekért felelős biztosának: „Magyarország 2015 óta 1 millió illegális határátlépést hiusított (hiúsított – javította RGy) meg az ország déli, schengeni határszakaszán. A migrációs nyomás egyre növekszik, csak az idei évben már 100 ezer illegális migránssal szemben intézkedtek a magyar határőrök. Mindez egyre nagyobb terhet ró a nemzeti költségvetésre is: miközben a migránsválság kitörése óta több mint 1,6 milliárd eurót fordítottunk határvédelemre, az uniós hozzájárulás mértéke e költségekhez alig haladja meg az 1%-ot.”

Ő is „eltévedt”, mert el kellett tévednie az úton, ez lett neki kiadva, ez a szerepe, hát eljátszotta. Pedig talán „maga sem hiszi…”, ha mégis, annál rosszabb.

„Fideszes, ne lopjál” – mondta az egyik képviselő a másiknak, mire az erőszakkal el akarta venni a mobilját („Galamb nekirepült a falnak, de a következő pillanatban már úgy vágta szájon a vitorlamestert, hogy ez meglepetésében lenyelt egy negyed font bagót, ami a szájában volt, és percekig csuklott utána. A kormányos csak erre várt. Hatalmas karjával megragadta Galambot, hogy szokott fogása szerint egy csavarintással megforgassa, és belevágja a söntés legtávolabbi sarkába. A kormányos a világ jelentősebb kikötőiben ismert volt erről a mutatványáról. A roppant kar már éppen emelte ellenfelét, mikor valahonnan a megragadott ember irányából egy acélszerű tárgy esett az arcára, amitől minden elsötétedett előtte néhány pillanatra. Barátai később esküvel bizonyították, hogy a súlyos tárgy Galamb ökle volt.”).

Szóval: Rejtő (Reich, P. Howard, Gibson) mégis igazat írt.

  1. 12. 14. csütörtök

„KÖZ”-MONDÁSOK(??!)

„A közmondás (lat.: proverbium) rövid, velős és gyakran használt kijelentés, amely alapigazságot vagy a gyakorlati szempontból észlelt igazság érvényesülését fejezi ki. Tömör, emlékezetes kifejezés, amely fontos tapasztalati tényt, sokak szerint megélt igazságot hordoz.”

 

„Ukrajna nem tudja legyőzni Oroszországot”

„A szuverenitás egy abszolút érték”

„Az én tervem nem az, hogy otthagyjuk, hanem hogy elfoglaljuk Brüsszelt”

„Diszkrét viszonyom van Szoboszlai Dominikkal, de ő a király, magyar miniszterelnökök jönnek-mennek, de a Liverpoolban kevesen játszottak Magyarország polgárai közül”

„Vannak pénzügyi kérdések és pénzügyi alkuk (…), meg vannak mély szakpolitikai vagy elvi jelentőségű ügyek, a kettőt sosem szabad összekeverni”

„Magyarországnak nincs tennivalója az uniós pénzért, mert az jár”

„Budapestért mi harcolni fogunk mindig, most is”

 

„A disznó is azért hízik, mert nem dolgozik”

„A disznó is megeszi a makkot, de fel nem néz fára”

„A disznó is örül, ha pocsétát lát”

„A disznó míg él, semmire való”

 

„Sok lúd disznót győz”                                                  

  1. 12. 13. szerda

(Kép: telex)

#NER, #Orbán