2023. november hónap bejegyzései

KATALIN

KATALIN

 

„Könnyes” szemekkel nézem a képet (a konyhából jövök éppen, ahol az asszony hagymát pucol).

Ahogyan ott áll középen, kezei összekulcsolva szépen, imát nem mormol – éppen.

Mosolya földön túli – kosztüm-kabátkája is, de legalább a fülbevalóit lerakta a „bizsui” közé.

 

Könnyes szemekkel nézem a képet (a konyhából jövök éppen, ahol az asszony hagymát pucol).

Ő, a képen nem könnyezik, pedig még nincs december 8-a és nem is 1696-ot írunk, bár – ahogy a közpénzből „lett fölhizlalt újgazdagok”, kegyeltek, hűbéresek, strómanok életét; a másik oldalon a jobbágyokká váló emberek) mindennapos kiszolgáltatottságát nézem – akár ott is tarthatnánk éppen, amilyen sebességgel „ELŐRE MEGYÜNK, NEM HÁTRA” …

De ő nem erről tárgyal, nem erről érvel-beszél, nem erről nyilatkozik – ásatásokra „jár”, Pápua Új-Guineában a közös kereszténységünkről szónokol, Soltvadkerten fagyizik.

 

Könnyes szemekkel nézem a képet (a konyhából jövök éppen, ahol az asszony hagymát pucol).

Pedig lenne miről beszélnie: a várólistákról; a normális élethez hozzátartozó emberi méltóságról, annak a NER-ben történő sárba tiprásáról; a szabadságunk újra-elvesztéséről; a demokrácia, a jogegyenlőség napról-napra történő meggyalázásáról; a gránitszilárdságú alaptörvény változtatgatásáról, a választási törvény választások előtti változtatásairól…

 

Könnyes szemekkel nézem a képet (a konyhából jövök éppen, ahol az asszony hagymát pucol).

  1. 11. 30. csütörtök

 

#NER, #NOVÁK

„CSODÁLATOS HÍR-ek”

„Csodálatos hírt kaptak a nyugdíjasok: előbb jön a nyugdíj decemberben…”

„Nemzetközi példa lett a magyar egyetem sportkultúrája…”

„Januártól érződni fog a hiteleken az MNB kamatvágása…”

„Jövőre biztosan csökken a lakossági gáz és áram ára…”

„A kormány Európa legjobb egészségügyi rendszerét fogja létrehozni…”

„Marco Rossi hazatért, elképesztő öröm érte…”

„Varga Judit szerint a szuverenitásvédelmi törvény nem érinti a média munkáját…”

„Megszólalt a Máv: „Ez fake news”…”

„Orbán Viktor már kitöltötte…”

„Már nem Csányi Sándor a leggazdagabb magyar…”

„Megint győztünk…”

 

A vicc jut az eszembe:

Móricka kezében horgászbottal indul a temetőbe. Józsi bácsi meglátja és megszólítja:

– Hová indulsz Móricka azzal a horgászbottal?

– Horgászni.

– A temetőbe???

– Igen, mert sok a halott.

  1. 11. 29. szerda

„NINCS NAGY BAJ”

Emlékszel, az „átkosban” volt a pirossal áthúzott „BIZALMAS” összefoglaló, amit csak a legeslegmegbízhatóbb elvtársak olvashattak, mert a tényeket valakinek mégis csak ismernie kellett, nos annak a világnak már végérvényesen vége.

Egy szempontból biztosan: nem „BIZALMAS”-nak hívják!

Persze most is van, meg is írta a direkt36, hogy a Belügyminisztérium egy „belső” (nem BIZALMAS, se nem BELSŐ) irata szerint: „az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések gyakorisága egyre nő és „kedvezőtlen tendenciát jelez”, az egészségügyi ellátórendszerben pedig „humánerőforrás krízis” tapasztalható”, ami intézkedéseket követel. Az index(?) is arról ír: „Romlott a helyzet: Magyarország sereghajtó az egészségügyi kiadásaival az EU-ban” – lehet, hogy az indextől kirúgnak majd valakit, mert nem írta a cikk alá, hogy „belső” használatra, de ez most mindegy is.

Na, akkor most biztosan jön az intézkedés, rendkívüli bejelentések az utcai harcostól, a fülbevalós örökké mosolygós asszonytól, esetleg a felelős rendőr-minisztertől; de nem, bejelentés jött, a „rendkívüli(ség)” is megvolt: csütörtökre (is) összehívták a mindenre rábólintó megszavazókat, no nem a svéd NATO csatlakozásról, nem is az egészségügyről, hanem (ha nem olvastad, úgysem találod ki) az Állami Számvevőszék 2022-es tevékenységéről és gazdálkodásáról szóló beszámolójáról, mert ugye az nem tűrhet halasztást?! Persze közben, a háttérben, stikában és „BIZALMAS”-an a Fidesz  tárgyalgat a „Mi Hazánk”-kal „Budapest elfoglalásának esélyeiről, új-szabályairól”!

Közben „önazonosodgatnak”(?), „szuvereneskednek”(?), „támadnak”(?) és naponta  teleírják mindenféle hazugsággal a Facebook oldalaikat.

 

Nagy a baj és ez már nemcsak „BIZALMAS”-an látszik …

  1. 11. 28. kedd

KÖSZÖNJÜK „EMESE”

„Orbán Viktor is részleges trianoni revíziót akar” – mondta hétfőn – a fideszes városvezetésű – Szekszárdon Budaházy György (frissen szabadlábra került haknizni engedett magyar terrorista-állampolgár), írta meg a Népszava.

Orbán Viktor – bokros teendői, elfoglaltságai, diktátorokkal történő találkozgatásai miatt – nem tiltakozott sem az MTI-nél, sem Facebook oldalán, még sameszei sem szólaltak meg. Ezek szerint: „jól van ez így” …

  1. 11. 28. kedd

TANULOK

TANULOK

 

Még mindig.

Vagy már megint.

Öregen – talán mégis fiatalosan.

Mert érteni akarom – nem csak elfogadni.

Hát bizony ezért tanulom a kommunikációt, a manipulációt, a racionális meggyőzést, a kényszerítést.

Hogy ha kell, JÓL választhassak az üzenetek-válaszok között.

És benneteket is, akik olvastok engem, meggyőzzelek a jó válaszról…

 

Most éppen a legidősebb fiam (jövőre már ötvenkedhet, már nem számolom, hányadik doktoriját szerzi) egyik jegyzetéből, a „MEGGYŐZÉSTECHNIKÁ”-ból – jegyzetelek. Mert manapság (is!) annyi félrevezető, hamis, káros és „hibás” cselekvésre késztető inger ér, amire – úgy érzem – reagálnom kell, méghozzá hatásosan és meggyőzően, mert ez az inger másokra is hat: „öl, butít és nyomorba dönt”.

Most például itt van ez a mára már szokássá váltKONZULTÁCIÓ”-sdi.

Amiről mindenhol és mindenkivel lehet beszél(get)ni. Ami mindenhonnan – papíron, hanggal, videókban, interneten – ömlik rád. Évről-évre. Megfigyelted már? Jön a késő őszi november és már tele is szórják a postaládákat a kék forma-levelekkel, még ki se nyitottad és már meghosszabbították a válaszadás határidejét; még meg se válaszoltad a kérdéseket, már olvasod az eredményt, hogy minden magyar kétszer is (oda és vissza) megválaszolta a kérdéseket és akárhány millióan vissza is küldték a válaszaikat és retteghet már a … Szóval idén is megkaptuk. A folyamatosan és durván sulykoló és sulykolónak is hamis állításokat. Ami mélyen beivódik már az explicit memóriádba is. Ami elöl nem tudsz elfutni. Ami – a kormány és tankönyv szerint is – már a puszta elolvasással is válaszadó-beleegyezésnek számít számukra és amit aztán közhírré is dobolnak majd a főtereken, tévéikben, sajtóikban: megint a nép velük érez, dobol, fütyül, megint minden őket igazolja. Amit pedig – a tankönyv szerint is – támadni kell, föl kell lépni ellene, ki kell nyírni!

De hogyan fogjak hozzá? Mit kell csinálnom? Mert eredményt akarok!!!

Lehet-e nyerni a nekik lejtő pályájukon, a csak nekik kedvező szabályok mellett, amikor annyi válaszadót hazudnak majd, amennyit akarnak?!

Hivatalosan csak egy eredmény lehet…

Nekem-Neked barátom: marad a humor, a nevetés…

 

Még mindig.

Vagy már megint.

Öregen – talán mégis fiatalosan.

Mert érteni akarom – nem csak elfogadni.

Hát bizony ezért tanulom a kommunikációt, a manipulációt, a racionális meggyőzést, a kényszerítést.

Hogy ha kell, JÓL választhassak az üzenetek-válaszok között.

És benneteket is, akik olvastok engem, meggyőzzelek a jó válaszról…

  1. 11. 27. hétfő

SOKFÉLE

Én minden nap megborotválkozom; te viszont az egy-napost „hordod”.

Te a háromperces lágyat favorizálod; én a két és félperceset.

Én már télikabátot veszek föl; te még a felöltődet.

Te azt veszed észre; én meg ezt.

Én látok mögötte valamit; téged az nem érdekel.

Te a Fradinak drukkolsz; én a sakkot szeretem.

 

Különbözőek vagyunk.

Természetesen.

Mégsem vagyunk ellenségek…

 

Te jól érzed magad, legalább is úgy teszel; én nagyon rosszul.

Én azt gondolom, mindenkinek megvan a maga helyén és módján a feladata, hogy változzon a helyzet; te nem így látod a „kisember” lehetőségeit.

Te is olvasod a híreket, hogy „képben legyél”; én a dühömet írásba „fojtom”.

Én tudom-hiszem, hogy nekem-neked is van lehetőséged, hogy változtass, csak meg kell értened a helyzetet és helyes választ kell találnod; te erre csak legyintesz, félrenézel és mosolyogsz csak rajtam.

 

Különbözőek vagyunk.

Természetesen.

Nem vagyunk ellenségek…

 

Élni akarok; ahogy te is.

Örülni akarsz, észrevenni a szépet, a jót; ahogy én is.

Élvezni akarnám az olvasást, a barátokkal, unokatestvérekkel a találkozásokat, ami még hátra van, de sajnos nem megy; neked sikerül.

Te azt vallod, a pillanatot ki kell élvezni, mert akkor lesz a tiéd; én is, de nem tudom, mert ma nem lehet.

 

Különbözőek vagyunk.

Természetesen.

Nem vagyunk ellenségek…

 

A szomszéd kivigyorog az ablakából, mert „ő benne van a pikszisben”; az eladó gúnyosan vállat von, amikor a fóliába csomagolt könyvet kérem; a háziorvosom alig tudja csak sokára fölvenni a telefont, mert annyi a hívása; most olvasom: már a sürgősségi ellátás is megszűnik nálunk és a környező városokban, majd telefon-dömping lesz helyette; elárasztják a képernyőmet a kormány hirdetései: „AMIT VÁLLALTUNK, TELJESÍTETTÜK!”, „minden erővel ellenállunk!”, „a magyar modell működik, a brüsszeli káoszhoz vezet” stb.; „az ellenzék hazaáruló ellenség!”; hallom Polgár László hangját: „persze, hogy itthon maradtunk, csak nemrég mentünk el, amikor anyám sírját meggyalázták…”.

 

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom…”

 

Most akkor mi legyen?

  1. 11. 26. vasárnap

„ÖT ÉVVEL KEVESEBB IDEIG ÉLÜNK, MINT A NYUGAT-EURÓPAIAK”!

írja az kormánypártivá einstandolt index.

 

Közben

  • a nagybajuszú házmester megint össze-vissza hadovál Leninről, az Európai Egyesült Államokról, az államról és egyéb marhaságairól, amit a boszorkánykonyhán kitaláltak, csak a szokásos ijesztgető(s) rémhír-terjesztése;
  • a kedvenc házibarát diplomata sportújságíró(??) szerint a kommenisták tették tönkre a magyar focit, akadályozták meg, hogy az aranylábú labdarúgóink világbajnokok legyenek, meg egyéb hasmenést okozó nyalánkságokat ír „publicisztikájában”;
  • az ordenáré-szájú – tudod, a vér-gyáros nő férje – újabb békemenettel riogat, de már csak röhögni lehet rajta;
  • a postás kétszer csönget, hozta a szokásos, évről-évre ugyanazokat a kérdéseket és válaszokat tartalmazó „konzultációs marhaxart”, de nem várja meg, míg kimegyek hozzá és elküldöm oda, ahonnan hozta a csomagot;
  • pofámba kapom a hírt: „Pomázon és a környező kisvárosokban (is) megszűnik a sürgősségi ellátás”, mert folyik és végre beérett az egészségügyi rendszer KORSZERŰSÍTÉSE, hívjam a központi számot, majd ott távirányítosan meggyógyítanak, majd elmondják, igyak egy kis vizet, vezessem le az asszonyon a feszültségemet, de ha akkor sem javulok, akkor olcsón elföldelnek majd a most felújított árokpartra potom háromszázezerért;
  • az elhízott utcai harcos végig haknizza a környező országok diktátorait, parolázik és üzletet köt velük, boldogan és elégedetten jelenti, megint sikerült egy akkugyárat ide telepíteni;
  • beköszönt a tél, a hideg, a fagy.

Nem baj, jól van ez így, öt évvel kevesebbet kell kibírnunk…

  1. 11. 25. szombat

LUJZA ÉS JENŐ

(38.)

(utánzat)

„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”

  • Jenő, ülj le ide mellém a kanapénkra, ölelj át, mint régen, légy szíves!
  • Lujza, beteg vagy?
  • Nem, Jenő, komolyan akarok veled beszélni.
  • Jól van, itt vagyok.
  • Meg akarom változtatni a gránitszilárdságú házassági szerződésünket…
  • Mit akarsz megváltoztatni?
  • Hát a SZIKLASZILÁRDUNKAT: neked is a feladatod lesz a házasságunk önazonosításának és kultúrájának a védelme.
  • Lujza, mi van veled, már megint mit olvastál?
  • Ne szólj közbe, kérlek Jenő, ez most nagyon komoly: ennek érdekében létre is fogok hozni egy Nagy-Tanácsot, aminek majd én leszek a vezetője és te is benne lehetsz, ha akarsz.
  • Lujza, mi ez a zagyvaság?
  • Ez nem zagyvaság, most olvastam a Facén: a Bence nevű, a vezetékes nevét elfelejtettem és a Kocsis, de nem az a híres focista, benyújtották a mi nemzeti és keresztényien kulturált parlamentünknek a javaslat-dömpingjüket, amit biztosan el is fogadnak majd, mert enni mindenkinek kell!
  • Mit kell enni a képviselőknek, akik majd megszavazzák?
  • Azt én nem tudom, de meg kell dolgozniuk nekik is a pénzükért, még ha néha ők sem értik a csíziót!
  • Lujza, ne keverd össze a dolgokat, most nem olyan időket élünk, mindenre figyelnie kell a kormányunknak, mert köröttünk háborúk dúlnak minden felé!
  • Értem én, Jenő, ezért kell szuverénen megőriznünk, amink van!
  • És mink van nekünk?
  • Hát a szerelmünk, Jenő!
  • És azt akarod a Nagy-Tanáccsal megőrizni?
  • Persze: én leszek az elnök, te meg…
  • És miért te leszel az elnök?
  • Mert akkor tényleg független lesz, azt is fogom vizsgálni, hogy ki mindenkitől kapsz majd pénzt dugiban és azt mind beadod-e a kaja-pénzbe.
  • Lujza, amit benyújtottak törvényjavaslatokat, azok mind komolyan megfontolandóak, mert mi, magyarok más, önálló utat járunk itt Európában és nem hagyjuk, hogy a szép eszméinket pénzzel bemocskolják!
  • Értem, Jenő: akkor a Navracsicsa miért kuncsorog állandóan a pénzért, az a focista lány miért mondja állandóan, hogy „ami nekünk jár, az jár”?!
  • Először is Navracsics miniszter úr, másodszor mi is tagjai vagyunk az Uniónak, ezért jár, ami jár nekünk is?
  • És a Karácsonynak nem jár, az ellenzéknek nem jár, most olvastam azt is, hogy se Szegednek, se Hódmezővásárhelynek nem jutott pénz.
  • Ők „úgy” jártak!
  • Ennyi?!
  • Ennyi, szóval hagyd ezt a Nagy-Tanácsot a csudába.
  • Aha, Jenő, pedig már elterveztem azt is, hogy lerajzollak téged, a kezedet is és kiplakátozom a szekrényre, a konyhába, az ablakra, aztán majd eltakarom a kezedet mert azt úgy szokás!
  • Lujza!
  • Meg már a konzultálós kérdéseim és a válaszaid is megvannak már: ki volt a legjobb feleséged, melyik feleséged főzte neked a legfinomabb pörköltöt-nokedlit, ki volt a legcsinosabb feleséged, kivel volt a legjobb…
  • De Lujza, csak te voltál és vagy a feleségem!
  • Na ugye, már tudod is a választ!
  • Lujza!
  • Na jól van, Jenő, ülj le ide mellém a kanapénkra, ölelj át szépen…
  1. 11. 23. csütörtök

„NEM NÁCI, CSAK…”

Ez (megint) csak egy plakát.

Ártatlan.

„Dehogy is az, aminek látszik.

Ez nem a Soros(ok) zsidóságáról szól…”

 

„Megírta a Kovács Zoli is, aki ért hozzá, mert közte volt a kitalálóknak, akkor meg az úgy is van, te vagy a rossz, amikor másra gondolsz, mert ez az ideológiáról szól, hogy már a fia is, hogy hol olvastam, hogy a fia is, a Zoli írta a facéra ki, az a szakállasan is szép magyar hazafi, de a kis-Soros nem az, nézd a kezét, az ujjait, azt a ronda nagy orrát, ahogy a szemüvege billeg rajta, egy számmal biztosan nagyobb, mint a feje, minek az ilyennek szemüveg, de legalább nem színes, hanem fekete-fehér, amilyen az életben is, dehogy vagyok náci, ez a rosszindulatú-libsi belemagyarázásod, én nemzethy-hazafi vagyok, aki tudja, érzi hol a helye, te meg mi vagy, egy internacionalista gender biztosan, ha ilyeneket kérdezel tőlem, dehogy vagyok náci, mi tudjuk, hogy merre van az előre, oda is megyünk, oda fogunk érni, csak most egy kicsit nehezebben haladunk, mert az Európa nem tudja, csak össze-vissza csatangol, meg nem az oroszoknak drukkol, nem hallgat a jó szóra, amit a mi Viktorunk mond, pedig abban van az igazság, nemcsak a magyaroké, hanem a kínaiaké, türköké, most már a hollandoké is, dehogy vagyok náci, mit képzelsz, a Hamaszt is gyűlölöm, meg a hazaárulókat is, mit csináljak, ha minden ellenzéki az, ahogy an azt a Kövér Laci bácsi is mondotta volt, muszáj lesz megint békemenetelni, azt meg a Zsolti mondta, dehogy vagyok én náci, csak szeretem a sokatmondó plakátokat és szeretek utálkozni-gyűlölködni is az ellenséggel, ez csak nem náciság…”

 

Ez (megint) csak egy plakát.

Ártatlan.

„Dehogy is az, aminek látszik.

Ez nem a Soros(ok) zsidóságáról szól…”

  1. 11. 23. csütörtök

(Kép: RTL)

FIGYELMEZTETÉS (III.)

„Én a „nem fekete bárány” vagyok, hanem „az első fecske” a sasok-sólymok között” – gondolja és nindzsához(?) méltón-bátran – persze csak rejtjelezve-fedve, mert szándékosan és mindig összekeveri-mossa önmagát Magyarországgal – hangosan és artikulálva, nagy hallgatósága derűjétől övezve ki is mondja. Pedig ő nem a verébalakúak rendjébe és a fecskefélék családjába tartozó, apró(!) testű, villámgyors(!) röptű énekesmadár. Csak egy szárny-csattogtató, nagyokat lódító Pica pica – magyarul egy szarka! Aki többnyire a fészke körül repdes és hajlamos fényes tárgyak eltulajdonítására. A kutatók és a propagandisták viszont már számtalanszor kikutatták és világgá kürtölték: ez tévhit, rágalom csak, Rossini (Soros, Gyurcsány stb.) bűne. Ezért aztán elhiszi-gondolja: ő a fecske, az énekesmadár, hát énekel mindig és állandóan. Hamisan. Ez őt egyáltalán nem zavarja őt, sőt híres vájt fülű zeneértőkkel, harsány zenekritikusokkal (bayerek-zsoltokkal, deák-dávidokkal, schmidt-marisokkal, török-gáborokkal veteti körbe magát, akik a zene Szoboszlai Dominikájának becézik, hát büszkén hangoskodik-kornyikál tovább. Már Adenauer és Helmut Kohl szellemeit idézi, „gagyog/ s ragyog”.

Pedig nem is madár, nem is szellem ő, hanem egy copy-főhős, egy „szemfényvesztő, szapora szavú, gunyoros és erőszakos mutatványos” reinkarnációja…

2023. 11. 22. szerda