1912. május 23-án százezer ember tüntetett az utcákon, amelyet a kivezényelt rendőrök brutálisan szétvertek: az összeütközéseknek hat halálos és több száz sebesült áldozata volt. Azóta ez a nap a magyar történelembe a „Vérvörös csütörtök napja” néven szerepel.
„A kiegyezés utáni másfél évtized aranykorként, a soha nem látott fejlődés időszakaként él a köztudatban. A mélyben lappangó feszültségek az 1890-es években törtek a felszínre, vége szakadt a viszonylagos nyugalomnak. Az ipari munkásság létszámának gyarapodásával formálódott az első nem közjogi alapon szerveződő politikai erő, amely a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1890-es megalakulása után vált országos politikai tényezővé.” Hamarosan a munkásság fő céljává a politikai egyenjogúság elérése vált. A választási törvény (az „1848. évi V. törvénycikk az országgyülési követeknek népképviselet alapján választásáról”), ami a maga idejében korszerűnek számított, a vagyoni cenzus előírásával („választók: … Kik szabad királyi városokban, vagy rendezett tanácscsal ellátott községekben 300e. ft. értékü házat vagy földet, egyéb községekben pedig eddigi urbéri értelemben vett 1/4 telket, vagy ezzel hasonló kiterjedésü birtokot, kizáró tulajdonul … Kik mint kézművesek, kereskedők, gyárosok telepedve vannak, ha tulajdon műhelylyel vagy kereskedési teleppel, vagy gyárral bírnak, s ha kézművesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak … Kik, habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst forint évenkénti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek … övedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, academiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolatanítók, azon választó kerületben, mellyben állandó lakásuk van … Kik eddig városi polgárok … A szavazás a szavazó nevének a küldöttség általi feljegyzésével, – s valamint a szavazatok összeszámitása is nyilván történik”. Még az „1874. évi XXXIII. törvénycikk az 1848: V. törvénycikk és az erdélyi II. törvénycikk módositásáról és kiegészitéséről” szóló törvény is úgy rendelkezett, hogy „A szavazás nyilvánosan, élőszóval történik.”
Ilyen módon a lakosság kevesebb, mint 10%-a szavazhatott! (Az 1874. évi választójogi reform egyik szerencsétlen … szabálya az adóhátralékosokat kizárta a választójogból, ami azt eredményezte, hogy 6% alá esett vissza a parlamenti reprezentáció. Ez európai összehasonlításban ekkor már alacsonynak számított (miközben az 1848. évi választójog a maga korában még haladónak volt mondható), ugyanis Európa fejlettebb országaiban már 20-30% között volt ugyanez az arányszám (az 1896. évi reform után még Ausztriában is).”
A ma hatályos választói törvény a választásra jogosultak számát és a titkos választási rendet illetően korszerű: azonban nem biztosítja ma sem az arányos eredményt, a választói jog csorbul. Jól mutatják ezt a legutóbbi választási eredmények.
Megint megérett a változtatás kikényszerítése!
Csak vérvörösen lehet majd?!
2018. 05. 23. szerda