SZELFI MAGYARORSZÁG (14.): A NIEDERMÜLLER…
Kertész Ákos, 80 éves Kossuth-díjas Kanadába távozott. Nem ma, 2012-ben.
2011 augusztus 29-én megjelent nyílt levele, amelyben – többek között – ezt írta: „A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.”
Akkor (is) számára elszabadult a pokol.
Emigrációjának okairól sajtóirodája ezt írta: „Az Amerikai Népszavában megjelent cikkét követően politikai hecckampány indult ellene nemcsak a fővárosi közgyűlésben, ahol megvonták díszpolgári címét, de kormányzati szinten és a parlamentben is. A kormánypárti sajtó hajtóvadászatot indított ellene, és nyíltan uszította a szélsőségeseket. Ennek köszönhetően állandó fizikai zaklatásnak, fenyegetettségnek volt kitéve, tettleg is inzultálták, az utcán megtámadták, életét veszélyben érezte.”
Azt már én teszem hozzá: Magyarország gondolkodó „elitje” sem védte meg, inkább fanyalogva elfordult az írótól.
Most, nyolc évvel később ugyanaz (kezdődik) folytatódik: most Niedermüller Péter az apropó, most Ő lett a „Soros”, mert azt mondta egy tévés beszélgetésen: „hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlölet-valamiket, ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen: ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük. Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.”
Tudom, értem: a szöveget nemcsak az író írja, nemcsak a beszélő mondja, hanem az olvasó, a hallgató is értelmezi, adaptálja és ennélfogva alakítja is. Amikor már a szöveg papírra került, a beszéd elhangzott, akkor már önálló életet kezd élni. A pontatlan szöveg is, meg a pontos is. Ugyanakkor persze az olvasónak, a hallgatónak, amikor értelmezi a leírtakat, a hallottakat, akkor felelősséget is kell(ene) vállalnia azért, amit „beleírt, belehallott” a szövegbe. Mert azt már Ő írta, hallotta bele…
Tegnap, a Fidesz szervezésében tüntettek a „rasszizmus” ellen. A hatalom intézményei védelmét élvezve, a közismert rasszista főszervezők is megjelentek megint a színen. Ők, akik alapvetően és meghatározóan felelősek azért, ami ma Magyarországon történik („A többi haszontalan sejthalmaznak nem sok köze van a magyarokhoz és az emberi fajhoz” Bzs): a gyűlölködés elszabadulásáért, a magyarnak magyar ellen uszulásáért, uszításáért. Fontosnak érezték kimondani, Ők hogyan értelmezték „azt, a bizonyos szöveget”, amihez persze és természetesen joguk és lehetőségük van. Felelősségük is.
Amit vállaltak és vállalnak! Dehogy vállalnak!
Nézem a közvetítésen a tüntető emberek arcát, szemét, (meta)kommunikációját. Elborzadok az agresszivitástól, az elvakultságtól, a gondolattalanságtól: „Bátraknak” érzik magukat, mert úgy gondolják „értik a dörgést”, a huthi-bayeri kinyilatkoztatásokat, a világosan egyértelmű uszítást. Tudják a dolgukat, teszik is. És a kormány, a miniszterelnök bátorítja, hergeli őket: azokat, akik hagyják magukat és így válnak azokká „a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakká és nőkké”, akikről az éppen „kipécézett” beszélt.
És hol vannak a többiek?
A fehérek között az európaiak?
Ők éppen fanyalognak.
Ahogyan 2011-ben is…
2020. 01. 31. péntek