(66.)
Thessza okos kutya, mindig tudja, mi kell neki és ahhoz mit csináljon: amikor éhes, akkor a tálja körül sertepertél; amikor játszani akar, ugrál a lábunk körül és kapdos a kezünk felé; amikor sétálni akar, akkor megy az ajtó felé; ha nem vagyunk otthon, akkor szomorú és összegyűjti a papucsainkat és lefekszik melléjük; amikor aludni akar, akkor behúzódik a lépcső alá és elalszik, persze akkor is figyel minket.
Mi, emberek, mi tudjuk, mi kell nekünk?
És akkor és ott annak megfelelően cselekszünk is?
Ketté vált az ország: ki erre esküszik, ki arra. Mindenkinek megvan a tuti választása, de általában ezek a választások – kettéosztott világunkban – eleve determináltak, mert korábban már „választottunk”, ezen nem változtatunk. Se az egyik, se a másik oldalon. Még akkor sem, ha a döntésünk (a választásunk) irracionális.
Miért nem viselkedünk Thesszaként?
Azt a kérdést kellene csak föltennünk magunknak: úgy éltünk-e az elmúlt tíz-tizenkét évben, ahogy akartunk? Most jobban vagy rosszabbul, mint korábban? Amikor éhesek voltunk, akkor azt és úgy ehettük, ahogyan akartuk? Amikor „játszani” (olvasni, színházba menni, utazni) akartunk, akkor tehettük? A házunk, lakásunk elég ahhoz, hogy „normális” életet éljünk? És amikor szomorúak vagyunk, mitől múlik el a szomorúságunk?
És a gyerekeink? Az unokáink? A szüleink?
Thessza okos kutya, mindig tudja, mi kell neki és ahhoz mit csináljon: amikor éhes, akkor a tálja körül sertepertél; amikor játszani akar, ugrál a lábunk körül és kapdos a kezünk felé; amikor sétálni akar, akkor megy az ajtó felé; ha nem vagyunk otthon, akkor szomorú és összegyűjti a papucsainkat és lefekszik melléjük; amikor aludni akar, akkor behúzódik a lépcső alá és elalszik, persze akkor is figyel minket.
Mi, emberek, mi tudjuk, mi kell nekünk?
- 09. 21.kedd